Elrontottad az életem

12 rész

"-Szólhatál volna, hogy a csajt akarod megbaszni. Ha tudtam volna akkor nem kereslek meg, hogy vajon mi lett veled. Több mint 3 órája eltüntél."

Olyan ismerős ez a hang,biztos valahol beszéltem vele csak nem tudom hol is.

-Igen is tesó, máskor szólok- állt fel.

-Huni?- kérdeztem.

-Ja. Látom bedöltél ennek a hülyének. Csalódtam benned Betty.

-Nem egészen.

-Aham.

-Ha nem jöttél volna ide akkor meg is lenne.

-Hülye vagy, áradozól nekem Bettyről, hogy így meg úgy szereted és este meg leítatod és megdugod. Ez aztán a nagy szeretett. S ő hülye mert megítta az alkoholt és nem tud parancsolni magának. Még szerencse, hogy megtaláltalak amíg csak simogatad.

-Megujjaztam- javította ki Szili.

-Akkor azt- mondta idegesen Huni.
Na Betty gyere álljál fel- tartotta ide a kezét Huni, hogy segítsen felállni. Miután valahogy felálltam visszaindultunk a szobába. Szili vígan dudolt valami dalt, Huni meg idegesen rágozott, én meg csendben mentem mellettük.

-Hány óra?

-Hét lesz tíz perc múlva- mondta Huni.

-Akkor a  főbejáraton is bemehetünk.

-Jap- motyogtam.

Mikor a főbejárathoz értünk bementünk, én a szobám fele tartottam. A szobában már mindenki ébren volt és csomagoltak mert ma indulunk haza. Én is nekikezdtem csomagolni, amikor kész lett lefeküdtem az ágyba és gondolkoztam. Rájötem hogy milyen hülye voltam, hogy majdnem Szili megdugott. A gondolkodásomat egy üzenet szakította félbe.

Szili: Annyira sajnálom a mait, egy picit fejembe szált a pia.

Cicám :3: Én meg mennyire sajnálom.

Szili: Haragszol?

Cicám :3: Nem mert én is hibás                                 vagyok.
 
Szili: Ja jó. Majd a buszon még beszélünk.

Erre az üzenetre már nem válaszoltam.

-Gyere, be kell rakni a bőröndöket a buszba- mondta Anita.

-Oké.

Avval fogtam a bőröndöt és elkeztem a buszhoz huzzni. Ott a sofőr berakta a csomagtartóba és én meg felültem a buszra. Elfoglaltam egy üres helyet és vártam, hogy induljon el a busz. Egyszer csak érzem, hogy valaki mellém ül. Azt hittem, hogy Szili ült le és fordultam oda, hogy mondjak valamit  de Hunival találtam szemben magam.

-Szia- mondta.

-Szia- mondtam unottan.

-Nem engem vártál?- kérdezte kíváncsian.

-Öszintén? Nem..., megleptél.

-Szilit vártad mi?

-Lehet- mosolyogtam.

-S milyen volt az éjszakád?-mosolygott pimaszul.

-Nem rossz- haraptam be az ajkaimat.

-És akkor mi lesz?

-Hát mi, hogy legyen?- gondolkodtam.

-Hát Szilivel. Úgy lesz ahogy ő akarja vagy nem?

-Nem tudom- néztem ki az ablakon.

-Te tudod.

Az arcán látszott egy csalódottság s a szeme is könnyesé vált. Nem értettem...mi van vele? Csendben utaztunk tovább a buszon, kb. fél óra múlva érzem, hogy valaki megfogja a kezem, odanézek és látom, hogy Huni kulcsolta össze a kezét az enyémel.

-Ömmm- próbáltam megszólalni, de nem igazán ment annál több.

-Igen?- kérdezte huncutul.

-Miért fogtad meg a kezem?

-Valahogy fel kell hívjam magamra a figyelmedet.

-S miért?

-Mert- nézett rám- tudod....- nézett le a földre- el kell mondjak neked valami fontosat....

-És mit? Hallgatlak- mondtam kíváncsian.