You don't have to fight for me /Befejezett/

Moon of my life

-A betegnek feküdnie kell!-pirított rám Tyler,amikor felálltam,hogy reggelit készítsek magamnak.

-Azért egy rántottát össze tudok dobni.-forgattam meg szemeimet,mire megfogta a jobb karomat és óvatosan magához húzott. Mellkasára tettem a kezemet és belefúrtam tekintetem sötét íriszeibe. -Nem vagyok halálos beteg,Tyler...-suttogtam.

-Ez igaz,de tudod,hogy felelősnek érzem magam a történtekért és én csak...-nyelt egyet.-Bármit megtennék azért,hogy jóvá tegyem...-megsimította az arcom.

-2 tojásból kérem.-mosolyogtam amolyan "megadom magam" nézéssel,mert tudtam,hogy az kell neki,hogy egy kicsit elkényeztessen és mégis ki ne akarna reggelit az ágyba meg egy jó filmet mellé?

-Röpülök.-mondta,majd egy cuppanós puszit nyomott a homlokomra. Persze azt nem tiltotta meg,hogy nézzem,ahogy a konyhában sürgölődik,így leültem a hatalmas márvány pult mögé az egyik bárszékre,és onnan bámultam ahogy félmeztelenül rohangál.

-Mikor szoktak hazaérni a szüleid?-kérdeztem tőle.

-Tulajdonképpen ma van az évfordulójuk,ilyenkor mindig elmennek valahova és lehet,hogy pár napig haza se jönnek.-magyarázta.-Mióta az eszemet tudom így csinálják és ekkor a legboldogabbak.-olyan szeretettel áradozott a szüleiről,a szemében úgy ragyogott a fény,hogy azt megirigyelhetné akármelyik csillag is. Ahogy visszafordult a serpenyőhöz,késztetést éreztem rá,hogy megbámuljam izmos hátát,formás lábait és persze gömbölyű fenekét.

-Örülök,hogy kicsit feszül az alsód.-motyogtam.

-Hmm? Mit mondtál?-fordult meg,nem hallotta a megjegyzésem. Legyintettem egyet,mire megrántotta a vállát és az időközben megsült tojásokat egy tányérra csúsztatta.-Jóétvágyat!-nyújtotta az elkészült ételt és persze egy apró csókot is kaptam hozzá.

-Mmm,ez hihetetlenül jó.-dicsértem a kaját,amit kb 5 percbe se telt elpusztítani.-Köszi a reggelit,majd meghálálom.-húztam huncut mosolyra a számat.-De előbb elmegyek fürdeni,remélem azt egyedül is megtehetem.

-Menj csak.-mondta miközben elpakolt mindent a konyhában.
A fürdőszobájuk hatalmas volt,főleg a kád,amibe jakuzzi opció is volt,sőt,beépített lámpák fényével még hangulatosabbá lehetett tenni a fürdést. A falak cappuccino barnák voltak,a padló kicsit világosabb. Az olyan dolgok,mint szappantartó,törölköző és pult,mind sötétbarnák voltak,így elegáns mégis kellemes volt az összhatás. Forró vizet engedtem,ami szinte már égette a bőrömet,de nem baj,így szerettem igazán. Gyorsan lekaptam magamról a pólót és a boxeralsót,majd lassan bemásztam a hófehér kádba. Persze,hogy ne legyen az egész ilyen uncsi,beállítottam,hogy zöld fény tündököljön a víz alól. Hát ez király.-gondoltam. Lassan lejjebb csúsztam,így már csak a fejem látszódott ki a vízből. Behunytam a szemem és relaxáltam. Nem tudom mennyi idő telt el azóta,hogy bejöttem,de amikor hallottam a halk kopogást az ajtón,ami kizökkentett a nagy nyugalomból,ráeszméltem,hogy a víz amiben áztattam magam,közel sem volt forró,éppen csak langyos.

-Aiden,minden rendben? Régóta bent vagy.-hallottam Tyler aggódó hangját.

-Nyugi,minden okés.-alig fejeztem be a mondatot,már bent állt a fürdőben,szemét pedig meztelen testemen legeltette,amitől persze zavarba jöttem,nem is kicsit.-Hé,te itt,mit...menj már ki.-reflexszerűen takartam el a micsodámat,mire felnevetett és a kád mellé somfordált.

-Itt egy törcsi.-nyújtotta felém az anyagot mosolyogva,amit én gyorsan kikaptam a kezéből.

-Megtennéd,hogy elfordulsz?-kértem kiskutya arccal.Szemforgatva tette meg amire kértem,én pedig kippattantam a vízből és a derekam köré csavartam a törölközőt.-Köszi.-tettem a vállára a kezemet,majd szó nélkül kislisszoltam. Bementem a szobájába,mert ott voltak a kimosott gönceim.

-Komolyan elrontanád az élményt?-hallottam a hangot a hátam mögül.

-Mégis milyen élményt?-nem fordultam meg.

-Hát ezt...-egy pillanat alatt mögém termett és derekam köré fonta karjait. Apró puszikkal hintette be a nyakam,érintésétől kirázott a hideg. A keze feljebb vándorolt,s a hasamat kezdte cirógatni,miközben éreztem,hogy valami dudorodik neki odalent...Óvatosan simítottam meg a karját,aztán szembefordultam vele.

-Szóval reggelit nem csinálhatok,de ezt szabad?-hecceltem.

-Nem drágám,nem szabad,de ez...-fülemhez hajolt és úgy súgta.-Segít a gyógyulásban.-már a "drágám" szónál teljesen elaléltam. Közelebb húzott magához és megcsókolt. Édeskés,kissé narancsos íze volt a szájának. Nyakába kapaszkodtam,lábaimat a derekára kulcsoltam,de a lepedő még mindig kitartott. Nyelve behatolásért könyörgött,amit végül két nyögés között megkapott. Bár a feje lejjebb volt,mint az enyém,még így is ő irányította a csókot. Lassan az ágyhoz botorkált,mire én megszakítottam a csókunkat,és csak szorosan átöleltem attól tartva,hogy esetleg elejt,ami persze csak vaklárma volt. Óvatosan borított az ágyra és rám nehezedett. A lábaim még mindig közre fogták csípőjét,így még közelebb kerültünk.

-Szerintem erre nem lesz szükség.-búgott a fülembe és a törölközőért nyúlt,majd hamar lekapta rólam. Meztelenség.Kevin.Erőszak. Hirtelen felvillant egy kép a nemrég történtekről.-Aiden...jól vagy?-kérdezte Tyler,mire csak biztatóan bólintottam,azt gondolva,hogy ez csak pillanatnyi zavae volt. Inkább belemerültem a tüzes játékba,amit nyelvünkkel űztünk. Amikor már vörösebb volt a fiú szája a kelleténél,áttértem a nyakára. Hibátlan bőrének minden kis részét jól megszívtam vagy épp megharapdáltam. Egyre szaporábban vette a levegőt,odalent pedig egyre keményebbé vált a helyzet mmindkettőnk részéről.

-Vedd le!-suttogtam,mire így tett. Felhúztam a lábaimat,azonban mikor megéreztem férfiasságát a fenekemnél,megint előjöttek a szörnyű emlékek. Egy erős mozdulattal toltam el magamtól,és zokogásban törtem ki. Tyler kétségbeesetten húzta vissza az alsóját és szorosan magához húzott.

-Hé,hé,drágám.-csitítgatott,miközben folyamatosan ölelt én pedig nyakába fúrtam az arcom.

-Sajnálom,csak előjöttek az..emlékek.-próbáltam visszaszívni a könnyeimet.

-Persze,megértem,az én hibám. Nem akarom,hogy rosszul érezd magad életem.-puszit adott az orrom hegyére.-Tudok várni.

-Félreérted.Én nagyon is kívánlak,csak egyszerűen bevillannak a képek.De szeretném megpróbálni.-határoztam el magam,mivel mindennél jobban arra vágytam,hogy a fiú,aki kimondta,hogy szeret végre szeretkezzen is velem.

-Biztos vagy benne?
Felnéztem gyönyörű szemeibe és olyan érzés volt,mintha semmi rossz nem történt volna ezelőtt.

-Teljesen.-mosolyogtam. Puha tenyerei közé fogta arcomat és azt mondta:

-Szeretlek...Moon of my life.

-Én is szeretlek...My Sun and stars.-válaszoltam ezúttal a boldogságtól kicsorduló könnyeimmel.

*Moon of my life & My Sun and stars
Ezek Trónok harca idézetek,ha vki nem ismeri😍
U.i.: a kövi rész +18-as lesz😏