You don't have to fight for me /Befejezett/

Kirándulás 2/2 (18+)

Következő nap már korán fent voltam,Tyler persze még sokáig húzta a lóbőrt.Amikor a tanár hangjára se ébredt fel,úgy döntöttem,hogy kicsit megviccelem.Beszaladtam a fürdőszobába,majd egy jéghideg vízzel teli pohárral a kezemben tértem vissza.Lehúztam a fiúról a takarót,és a nyakába öntöttem a pohár tartalmát.

-Mi a szar?-nyitotta ki szemeit,és értetlenül bámult,miközben én már szószerint a padlón voltam a nevetéstől.Persze miután abbahagytam,előkotortam egy törölközőt,és odaadtam neki.

-Viccesnek találod?-kérdezte,miközben a törcsiért nyúlt. Egy széles vigyor kíséretében bólintottam,mire elkapta a karomat,és magára rántott.-Úgy fair,ha te is vizes leszel.-kacsintott,és szorosan átölelt,majd megcsókolt.

-Ne már,bármikor megláthatnak.-toltam el magamtól,de ez nem állította meg.Ráharapott ajkamra,és vadul szívni kezdte.

-Ezért annyira izgalmas.-súgta,mikor abbahagyta és kezét a combomra csúsztatta.

-Nem,Tyler,ez nem izgalmas.-fakadtam ki.-Én nem akarom,hogy megtudja akárki is,hogy egy rossz buzi vagyok,vagy hogy azt hallgassam,hogy éppen te lettél az miattam...nekem az már sok lenne.-álltam fel,majd gyorsan magamra kaptam a cipőmet, és kimentem a találkozóhelyre,ahol Mrs. Bow már türelmetlenül várt. Miután drágalátos szobatársam is megérkezett,elindultunk. Olyan 5 km-t sétáltunk,mire egy hatalmas barlanghoz értünk.

-Évezredekre visszanyúló története van ennek az egyszerű lyuknak.-magyarázta az egyik kísérőtanár,aki egyébként az ofőnk férje,Mr.Bow volt.

Nem figyeltem arra,amit mondott,ugyanis folyamatosan hallottam ahogy Tyler a lányokkal viháncol tőlem nem messze. Egy furcsa érzés kezdett feszíteni. Nem akartam,hogy ott legyen a fiú,de persze ez már mindegy volt,valószínűleg soha többé nem akar velem szóbaállni,miután úgy otthagytam.Valahol tudtam,hogy ez nem lesz szerelem,csupán amolyan rajongás,de semmi több. Ezzel a gondolattal játszottam az úton,egészen amíg Dan odajött hozzám.Utána végig csevegtünk,ami kissé elvonta a figyelmem. Megtudtam,hogy Dan is nevelőszülőkkel nőtt fel.

-Te vagy az első ember,aki hasonlít rám.-mondtam.

-Én sem ismerek mást rajtad kívül.De most,hogy elárultad,kissé megkönnyebbültem.Mármint,csupán azért,mert így kevésbé érzem magam...tudod,különcnek.-halkított hangján.

Nem tudom,hogy mi vezérelt,de megálltam,és szorosan átöleltem.

-Mintha testvérre találtam volna.-suttogtam könnyes szemekkel,mire erősített szorításán.

Egész úton dumáltunk,észre se vettük,hogy már visszaértünk a kis táborunkba. A Nap már rég nyugovóra tért,míg egyre több és több csillag mutatkozott az égen.Egy erős kézfogással,amiből végül ölelés lett,búcsúztam Dan-től.Boldog voltam,mikor beléptem a házikóba...majd megláttam Tyler-t...minden boldogságom elszállt.Nem szóltam hozzá,sőt átpakoltam a cuccomat az egyik szabad egyszemélyes ágyra.Persze minden porcikám tiltakozott,de ez így volt helyes.Elmentem zuhanyozni,majd felvettem a boxeremet,felülre pedig egy egyszerű pólót. Felhúztam az ágyneműt,de mielőtt lefekhettem volna,Tyler megtörte a fájdalmasan kínos csendet.

-Aiden.-szólt normál hangon. Ránéztem,ahogy ott ült a hatalmas ágy végében,kínjában ujjait tördelve. -Miért nem szóltál ma hozzám?-tért a lényegre.

-Nem tudom,talán kérdezd meg a lányokat,arra is biztos van valami poénos magyarázatuk.-forgattam meg a szemem,holott tudtam,hogy semmi okom nem volt arra,hogy dühös legyek,hisz nincs köztünk semmi.

-Csak nem vagy féltékeny?-nézett rám reggel óta először. Nem válaszoltam,csupán lehajtottam a fejem. Nevetésben tört ki.

-Talán valami vicceset mondtam?-kérdeztem egyszerre meglepődve és elszörnyedve...miért nevet a fájdalmamon?

Aiden...-törölte meg nevetéstől könnyes szemét.-Ez a legnagyobb butaság,amit el tudok képzelni. Szerinted nekem van olyan lány az osztályodból,aki bejön?

-Én nem tudom.-bizonytalanodtam el. -Rajtad nem lehet kiigazodni.-folytattam. Frappáns válasz.

-Én vagyok az,akin nem lehet kiigazodni?-kérdezte komoly hangon.-Na és te? Egyértelműen belém vagy esve,mégis minden alkalommal elutasítasz,aztán meg egész úton azzal a sráccal beszélsz,ölelkezel,miközben rám se hederítesz.-tört ki. Ezúttal szomorúságot láttam gyönyörű, sötét szemeiben.

-Dan az egyik legheteróbb ember akit ismerek.-mondtam.-És én nem vagyok beléd...esve.

-Ó,tényleg?-húzta fel szemöldökét.-Pedig nekem eléggé úgy tűnt tegnap este.-felállt az ágyról,kulcsra zárta az ajtót,majd közelebb jött.-Amikor megérintettelek,libabőrös lettél.-simította meg a karom,amin ezúttal is minden egyes szőrszál égnek állt. -Amikor belenéztem a szemeidbe,láttam,hogy akarod.-fúrta bele sötét szemeit az én kék íriszeimbe. -Amikor nem voltam benne biztos,hogy akarod...te értésemre adtad.-suttogta a számba. -Nem akarok semmi többet,csak azt,hogy ne hazudj magadnak.-zárta be a köztünk levő távolságot. Ez a csók más volt.Nem egy kéj által irányított csók,nem.Ez egy csók volt,ami ráébresztett valamire...hogy ne tagadjam le a nyilvánvalót,hogy ne az agyam irányítson,hanem a szívem.
Amikor elszakadtunk egymástól,azt mondta:

-Ha ezután se esel belém,akkor reménytelen vagy.-mosolygott.Azt hittem a csókra céloz,de ekkor az ágy széléhez tolt,majd egy hirtelen lökéssel leterített. Rámvetette magát,mint egy ragadozó az áldozatára,s úgy csókolt,ahogy eddig még nem. Vad volt,nagyon vad,ugyanakkor érzéki. Összekulcsoltam a lábam csípőjénél,mire ő megfogott és feljebb tolt,így az egész tesünk az ágyon volt. Éreztem,ahogy a nadrágommal babrált,majd lassan lehúzta. A számról áttért a nyakamra. Megtalálta a legérzékenyebb bőrfelületet,s azzal kezdett játszadozni.Puszilta,szívta,harapta.Aztán még lejjebb ment.A mellkasomat csókokkal hintette be,a hasvonalamon pedig végignyalt.Ennél is lejjebb ment,de sajnos beleütközött az alsógatyámba.Persze ez nem jelentett gondot,azt is lehúzta,s meglátta az addigra már égnek álló szerszámomat.Felnézett,egyenesen a szemembe,amitől zavarba jöttem,és elfordultam.Közelebb jött,és ujjával magafelé fordította az arcomat.Megint láttam azt az ismerős tekintetet.Akart engem.

-Ne fordulj el.-suttogta.-Látni akarlak.
Egy puszit nyomott az orrom hegyére,majd ismét lejjebb csúszott.Kézbe vette férfiasságomat,és végignyalt teljes hosszán,mire egy halk nyögés hagyta el a számat.Ez felbátorította,és bekapta az egészet. Kezével közben végig húzogatta a bőrt,egyre gyorsabb tempót diktálva.

-Ty...ler...mindjárt el...-próbáltam szólni,mire lelassított.Egy puszit nyomott az addigra lüktető péniszemre,majd áttért a heréimre. Masszírozni kezdett,majd szívni kezdte a zacsim. Minden izmom megfeszült,tudtam,hogy nem fogom sokáig bírni. Mintha megérezte volna,abbahagyta és felhajolt egy csókért. Furcsa volt az íze,nagyon furcsa. Az utolsó másodpercekben megint a szája dolgozott,majd mikor elértem a gyönyört,rámnézett,és egy perverz mosoly kíséretében lenyelt mindent. Mellém feküdt,majd szenvedélyesen megcsókolt.

-Na? Még mindig azt állítod,hogy nem vagy belém esve?-kérdezte érdeklődőn.Hozzábújtam,és azt mondtam:

-Nem is tudom...-erre felpattant,és a kezemért nyúlt.

-Jobb lenne,ha lefürdenél mégegyszer.-kacsintott.-Aztán meglátjuk,másodszorra mit mondasz.