Örökre, És Azon Is Túl (Befejezett)

Vágyódás a másik után

Draco az erdőbe való hopponálása után két órát repült mire odaért a Kúriához. Ezalatt a két óra alatt volt ideje gondolkodni, szerencsére senki sem látta meg. Hermionen gondolkodott, hogy mit is művel ezzel a lánnyal fittyet hányt apja tanításaira, de ő ezt egyáltalán nem bánta. Mindig is úgy gondolta, hogy az aranyvérűség hülyeség, de a sok éven át tartó nevelés átformálta a fiút egy fiatalabb Lucius Malfoyá.

Leszállt a hátsó kertjükben és óvatosan belopózott a házba.

-Alohomora. -suttogta a zár felé mire az kinyílt.

-Homenum Revelio. -mondta is a következő varázsigét, emberek után kutatva.

Megnyugodva hogy nincs a házban rajta kívül senki felsietett a szobájába, hogy összeszedje holmiját. Közben még mindig Mionén gondolkodott. Több mint két órája jött el a lánytól, de valami különös vágyódást érzett utána, minél hamarabb vissza akart térni hozzá. Nem olyan volt, mint az eddigi nők után, akikkel dolga volt, hiszen köztudott volt róla, hogy iskolai évei alatt is falta már őket. Mintha megmozdított volna valamit benne. Nem tudta, hogy mi ez az érzés nem értette, hiszen még sosem érzett ilyet. Összeszedte holmiját és már indult is kifelé mivel nem akart aurorokba ütközni.

-Colloportus. -suttogta a zárra tartva pálcáját és ezzel visszazárta az ajtót.

Sóhajtott egy nagyot, felült a seprűre és nekilátott a két órás repülőútnak kicsit nyugodtabban, hiszen már besötétedett.

Eközben Hermione nekilátott egy gyors vacsorának gondolta éhes lesz Draco ha visszaér. Ő maga egy falatot sem evett azon a kis tányér zöldséglevesen kívül, amit ebédre evett annyira aggódott. Nem értette, hogy hogy érezhet ilyen erős érzelmeket a fiú iránt egy nap után és amúgy is ő az ellensége volt. Annyira gondolkozott ezen, hogy észre sem vette a nappaliba hopponáló Dracot. Kapva az alkalmon gyorsan ledobta kabátját, cipőjét és táskáját majd halkan a lány mögé lopózott. Gyengéden megfogta a derekát, Hermione kicsit összerezzent az ismerős érzésen és egy gyors mozdulattal már Draco nyakába is volt.

-Már azt hittem valami bajod esett. -motyogta a fiú nyakába és egyre jobban ölelte.

-Mondtam, hogy visszajövök. -viszont nem azért akart visszamenni, mert tökéletes búvóhely volt, hanem a lány miatt. -Azért ne folyts meg légyszi.

-Bocsánat, csak annyira aggódtam.

Elhúzódott, de a kezei a nyakában maradtak majd megcsókolta.

-Ha mindig így fogsz reagálni akárhányszor, elmegyek akkor sűrűbben lépek le. -vigyorgott.

-Eszednél vagy!? Még mindig keresnek, ha nem emlékeznél rá. -ütötte vállba és nézett szúrósan rá.

-Jól van naaa.... Mit csinálsz, éhen halok? -nézett a konyhapult felé.

-Zöldséges rántotta megfelel az Úrnak? -nézett rá szem forgatva.

-Azt hiszem igen. -és azzal kiment a nappaliba ahol levágta magát a kanapéra és elővett egy könyvet a táskájából.

-Ó és Granger köszönöm. -kiabálta.

-Mit? -kukkantott be a nappaliba értetlenül.

-Mindent. -nézett fel a könyvből.

Hermione visszament a konyhába és nem akart hinni a fülének hogy a nagy Draco Malfoy megköszönt neki valamit és nem egy csésze teát, hanem mindent. Egy negyed óra alatt kész lett a vacsora és két gőzölgő tányérral a kezében lépett be a nappaliba.