Wizard love (Harry Potter fanfic) magyar

5. - Exmemoriam

A Tiltott rengeteg minden ember számára veszélyes volt. Nem értettem mit keres pont ott Mordon, de mindenképp ki akartam deríteni. Beljebb érve a professzor elkezdett visszaváltozni. Alakot váltani és mikor kettőt pislogtam már nem is Mordon állt előttem, hanem egy középmagas férfi. A férfi egy üveget vett a kezébe (mint rájöttem Mordon professzor flaskáját és ivott belőle. Rögtön visszaváltozott a professzorrá és forgatni kezdte undorító műszemét.

- Gordon!- kiáltott fel én pedig ijedten ugrottam egyet. Nem vettem észre gyorsan a veszélyt és már csak annyit hallottam. – Exmemoriam!

A Tiltott Rengetegben a füvön fekve ébredtem. Mit keresek itt? Arra még emlékeztem, hogy követtem ide Mordont, de azt már nem tudtam, hogy miért fekszek a fűben. Talán a nyomát vesztettem? Biztosan, de hogyan voltam képes elaludni közben? A sötétséget vérfarkasok üvöltése egészítette ki. Sohasem féltem a Tiltott Rengetegben, most mégis a hideg futkosott a hátamon. Róka alakban osontam át a Roxfort sötét folyosóin. Néha láttam Hóborcot, Fricset vagy Mrs. Norrist, de egyikük sem vett észre. A Kövér Dáma portréja előtt alakot váltottam. A Dáma nem vett észre. Éppen nagyban diskurált a mellette lévő portré egyik festett figurájával. Köhögtem és elsuttogtam a jelszót, majd a Dáma beengedett. A fejem sajgott, de nem értettem mitől. Gyorsan felmentem a hálókörletembe és lezuhanyoztam. Pizsamában ültem az ablakban és néztem az erdőt. Mordon két órával később ért ki onnan és felnézett az ablakba. Messze volt, de még így is láttam a gúnyos vigyort az arcán. Éreztem, hogy jobban járnék, ha nem ütném bele az orrom a professzor dolgába. Hiszen ő tanítja a sötét varázslatok kivédését, lehet, hogy csak anyagot gyűjt a következő óránkhoz. A múlt órára befogott pókokat is ott találhatta és most is hozott magával valamit egy zsákban. Bármi volt, mocorgott és nem örült annak, hogy befogták. Nem gondolkoztam ezen sokat, inkább tereltem a gondolataimat. Nem tudom pontosan mikor, de elnyomott az álom. Az ablakban ülve ébredtem, valaki időközben rám terítette a takarómat, amiért igazán hálás voltam, bárki is tette. Nyújtózkodtam és közbenéztem, a többiek még javában húzták a lóbőrt. Mosolyogtam azon, ahogy Hermione ágyán mindenfelé MAJOM feliratú kitűzők hevertek. A lány az igazak állmát aludta, igaz vacogott és egyfolytában forgolódott, mert mindenfelé belefeküdt a kitűzőhalmokba. Mosolyogtam ezen és a pálcám segítségével egy varázslattal leszedtem a kitűzőket az ágyról és a ládájába reptettem. Betakartam és elmentem átöltözni. A fejem továbbra is sajgott, de az éjszakai kiruccanásomnak köszönhetően teljesen megnyugodtam. Mordon csak a munkáját végzi, nem pedig valami gonoszságon töri a fejét.

- Szia, Mary!- jött le a lépcsőn nagyot ásítva Ginny. – Menjünk reggelizni?

- Igen, menjünk!- keltem ki az egyik fotelből és elindultunk a Nagyterem felé. A teremben már sokan voltak. Egyedül a Griffendél asztala volt kihalt. Csak pár ember ült ott fáradtan iszogatva a sütőtöklevét. Hát igen. A Griffendél házanépe nem csak bátor, de elképesztően jó alvó is. Lehuppantam az egyik székre és szedtem magamnak egy kevés rántottát, nem értettem miért, hiszen nem is szerettem, de akkor azt kívántam meg.

- Nem is szoktál tojást enni!- jelentette ki meglepetten Ginny.

- Tudom!- sóhajtottam és komótosan inni kezdtem a sütőtöklevem.

- Mikor ejtjük meg a látogatást a Kamrában?- kérdezte suttogva Ginny.

- Amint Neville is szándékozik leérni és megreggelizni. – jelentettem ki, mire Ginny visszafordult a reggelijéhez.

- Nem tudtál aludni, ugye?

- Nem. – sóhajtottam. – Valami nem stimmel velem mostanság.

- Vagy csak simán izgultál. Én sem nagyon tudtam aludni az este. Rémálmom volt és rettegek visszamenni oda!

- Oda? Hova félsz visszamenni?- ült le elénk az Arany Trió. Ron aggódva nézett a húgára.

- Az nem a ti dolgotok!- jelentette ki Ginny. – Egyébként sem illik hallgatózni!

- Nem hallgatóztunk!- védekezett Harry. – Csak le akartunk ülni hozzátok. Talán baj?

- Nem. – motyogta Ginny fülig pirulva. Hermione mosolyogva viselte MAJOM feliratú kitűzőjét és egyet-egyet felénk is nyújtott.

- A Manók Alkotmányos Jogaiért Országos Mozgalom első hivatalos kitűzője!- mosolygott a lány. Eléggé belelovalta magát ebbe a házimanós ügybe.

- Mindin álmom az volt, hogy egyszer majom feliratú kitűzőt fogok hordani!- vigyorogtam, mire Ron visszaköpte a sütőtöklevét és prüszkölve felnevetett.

- Ez nem majom, hanem M. A. J. O. M.!- védte a mozgalmat Hermione.

- Ugyan már!- legyintettem. – A kettő egy és ugyanaz. Imádom az ilyesmiket. A nyáron tűntettem a mugglikkal!

- Lehet, hogy most is szükség lesz rá, mondjuk a Mágiaügyi Minisztériumban! Vagy...

- Sziasztok!- ült le a másik felemre Neville.

- Merlinre, Neville! Megmentetted az életem!- nyögött fel Ron.

- Ron!- méltatlankodott Hermione. – Ez nagyon fontos úgy!

- Hermione, ez egyáltalán nem...- és csak veszekedtek és veszekedtek.

- Na, jó. Nekünk mennünk kell!- közölte Neville és mi hárman gyorsan otthagytuk őket.

- Egy óra múlva találkozunk a második emeleti mosdó előtt, ne keltsetek feltűnést!- azzal otthagytam őket és felrohantam a klubbhelységbe...

Hey! Sajnálom, hogy ez a rész ilyen rövid lett. Remélem azért tetszik!