Wizard love (Harry Potter fanfic) magyar

8.- Franciák és "németek"

Rohantam és rohantam egyre sebesebben szedve a lépcsőket, amik csak nem akartak elfogyni. Tom azért említhette volna, hogy ennyi lépcsőt kell megmászni. Mikor már azt hittem elvesztem egy WC fülkében találtam magamat. Mikor kiléptem a fülkéből megláttam egy aggódó Ginnyt és Nevillet.

- Hogy kerültök ide fel?- kérdeztem meglepetten.

- Mary! Hála az égnek!- ölelt meg Ginny.

- Merlinre te lány! Ha még egyszer így meg mersz ijeszteni...- kezdett bele Neville, de egy öleléssel a torkára forrasztottam a szót.

- Minedn oké!- nevettem rájuk, aztán előhúztam a cetlit. – Megtaláltam!

- Igen!- ugrált örömében a vöröske. – Hova kell mennünk?

- A tóhoz. A sellőknél lesz a következő nyom. – mondtam magabiztosan mikor átnyújtottam nekik a versikét.

- Tudod, ha ennyire szeretett verseket írni inkább költőnek kellett volna mennie. – jelentette ki elgondolkodva Ginny. Épp folytatta volna, mikor hatalmas hangzavar támadt odakint.

- Jaj! Majdnem elfelejtettem, hogy ideértek a franciák...

- És a németek is. – tette hozzá kelletlenül Neville. Zsebre vágtam a cetlit és kiosontunk az iskola előtti területre. Gyorsan megkerestük a triót és megálltunk mellettük. A francia iskola tanulói majdnem csak lányok voltak, mind gyönyörűek voltak és szőkék. A fiúk tátott szájjal bámultak utánuk, mikor elvonultak sorfalunk mellett. Kék egyenruhájuk csak úgy libegett utánuk. A németek (igazából senki sem tudja honnan jöttek csak Nevillel előszeretettel hívtuk őket németeknek) csapata azonban majdhogynem csak fiúkból állt. Erősek és férfiasak voltak. Piros szőrmékkel bevont egyenruhájuk csak még jobban kiemelte férfias megjelenésüket. Nem tagadom én is megbámultam néhányukat, de, csak mert nem tudtam elhinni, hogy valaki lehet ennyire izmos. Igazi harcos alkatok voltak. A két iskola nem csak diákokban, de tanárokban is teljesen más volt. Madame Maxime, a igazgatónője egy még Hagridnál is magasabb, barna hajú fekete szemű nő volt, aki meglehetősen erős francia akcentussal beszélt. Igo Karkarov, a igazgatója egy alacsony, őszülő, kecskeszakállas férfi volt, aki öblös, rekedt és enyhe kelet-európai akcentussal beszélt. Dumbledore örömmel fogadta őket, majd mindhárom iskola bement egy lakomára. A házimanók igazán kitettek magukért. A szokásos lakomák háromszorosa fogadott minket, megspékelve a vendégek hagyományos ételeivel. A francia iskola tanulói a hollóhátasok asztalához ültek, míg a Durmstrangosok a mardekárosok közé vegyültek. Nem is értem miért...(remélem érezni lehetett a szarkazmust)

- Merlinre, ezek a lányok csodaszépek!- áradozott Ron, mire Hermione mérgesen nézett a mellette ülőre.

- Persze, elvégre mindnek vannak véla felmenőik. – forgatta a szemét Ginny, miközben féltékenyen nézett Harryre, aki szintén a növendékeit bámulta (nyál csorgatva).

- Moderáld magad Harry!- szóltam rá a fiúra, mire értetlenül nézett rám. – Csorog a nyálad. – mutattam a szám szélére, mire a lányokból kirobbant a nevetés. A fiúk sértetten néztek ránk.

- Nem mintha ti nem bámultátok volna meg azokat az izomagyú Durmstrangosokat!- tette karba a kezét Ron.

- Én azt hittem Victor Krum a hősöd!- szólt meglepetten Ginny.

- Áh, ugyan már...

- Pedig még egy kis Krumot is vettél a kupán. – szakította félbe Hermione.

- Én már megszerveztem az esküvőtöket!- játszottam a meglepettet. Ron csak gyilkos pillantást vetett hármunkra, aztán folytatta a -os csajok bámulását. A vacsora után jóllakottan indultunk vissza a klubhelységbe, majd elvonulva a hálókörletekbe alváshoz készülődtünk. Miután mindenki elaludt csendben elővettem Harry térképét.

- Esküszöm, hogy rosszban sántikálok!- koppintottam rá a pálcámmal. Csendben figyeltem, ahogy az Ifj. Barty Kupor feliratú pötty a Tiltott Rengeteg felé tart. Mordon pöttye továbbra is mozdulatlanul ácsorgott az irodájában. Az iskola alatt pedig észrevettem az apró pöttyöt T. R. W. felirattal. A fiú fel alá járkált a titkokkal megpakolt szobában. Néha meg-megtorpant, aztán újra elindult. Engem pedig elkapott a kíváncsiság. Vajon milyen titkokat őrizhet pontosan az a kamra?

Hey emberek!

Végre visszatértem! Sok időbe telt, de sikerült összehoznom egy új részt. Nem ígérek semmit a továbbiakban, de mindenképp nekiállok ismét foglalkozni a sztorival, ha már egyszer belekezdtem és végre az ihlet is megszállt. Köszönöm az olvasást és remélem a továbbiakban többször tudok részt posztolni. Akkor további jó olvasást és legyetek rosszak!