Goodbye Agony (Ashley Purdy)

Two

Reggel a telefonom csörgésére keltem, mivel este elfelejtettem kikapcsolni az ébresztőt. Kómásan nyúltam a telefon után, hogy végre leállíthassam a zenét. Miután sikerült kikapcsolni nem bírtam már visszaaludni, úgy döntöttem, ha már nem tudok többet aludni akkor már egy kicsit rendezek a szobámban, mivel elég nagy rendetlenség volt.  Kikószálódtam az ágyból, gyorsan lezuhanyoztam, megmostam a fogam, utána felvettem egy fekete rövidnadrágot egy szintén fekete toppal együtt, végül felfogtam a fenékig érő vörös hajamat. Beindítottam a telefonon Bon Jovi-Bed of Roses című zenét, és elkezdtem összepakolni a szekrényből kidobált ruháimat. Miután ezzel kész voltam lementem a konyhába, és csináltam egy szendvicset magamnak. A szobámba felérve leültem az ágyamra, és megettem a kajámat. Az utolsó falatnál jártam, amikor Jul hívott.
-Szia Kim. Ugye áll még a plázába menés? -

-Neked is jó reggelt Jul. Persze, hogy áll. Ki nem hagynám, úgyis kéne néhány új könyvet vennem. - feleltem tele szájjal.

-Gondoltam. Mikor menjek érted?

-Ahogy gondolod. Felőlem most is jöhetsz, mert én már készen állok a vásárlásra. - mondtam a telefonba.
-Rendben. Akkor 15 perc és nálatok vagyok. Szia. - köszönt el.

-Oké. Várlak. Szia. - köszöntem el.
Elővettem a piros táskám, amibe beletettem a telefonom és a pénztárcám is. Körülbelül 10 perc múlva dudálást hallottam, leszaladtam a lépcsőn a kulccsal a kezemben. Becsuktam az ajtót, és beültem Jul mellé. Elindította a motort, és már száguldottunk is Los Angeles utcáin, ami ebben az időszakban elég forgalmas volt. Az úton nem sokat beszéltünk, inkább teli torokból üvöltöttük a rádióban hallható zenéket. 15 perc múlva már a pláza parkolójában kerestünk helyet, ahova le tudunk parkolni. Nagy nehezen sikerült egy szabad helyet találnunk, és be is mehettünk a plázába.
-Hova menjünk először? - kérdeztem Jul-t, aki vigyorogva fordult felém.

-Először menjünk vegyünk néhány új ruhát, utána mehetünk ahova te is szeretnél. - húzogatta a szemöldökét, mert tudja, hogy vele szenvedés a vásárlás. Így inkább ezt szoktuk először csinálni. Meg persze elég nevetséges, amikor hülye kinézetű ruhákat próbál fel, amiket meg is vesz.
-Oké.
2 óra múlva már csak vonszoltam magam Jul után.
-Nem ülhetünk le egy kicsit pihenni, mert majd' leszakad a lábam. - kérdeztem hullafáradtan,
-Hááááát, egy kicsit megszomjaztam a ruha vásárlásban. Úgyhogy üljünk le, és igyunk meg egy
frissítő hideg limonádét. - mondta Jul.

Én egy hálás pillantással ajándékoztam meg. Leültünk egy szimpatikus boxba, és rendeltünk 2 limonádét.
-És hova szeretnél még menni? - kérdezte a limonádéját szürcsölgetve
-A könyvesboltba, és egy zeneboltba, mert vennem kell gitár húrt. - mondtam.
-Már megint? Mit csinálsz te azzal a sok könyvvel? - kérdezte teljes meglepettséggel.
-Olvasom őket. - adtam a számomra legértelmesebbnek tűnő választ.

-Gondoltam. Az ott nem Andy? - mutatott egy fekete ruhás fiúbanda felé.

Odafordultam,amerre mutatott, és majdnem leestem a székből meglepettségemben. 

Nem, ez nem lehet igaz, hogy Ő már megint itt van a közelemben, hiszen olyan régen történt már ami köztünk volt.