Legjobb Barátom, A Szomszédsrác ( Shawn Mendes Fanfiction)

16.fejezet

Két hét telt el a csók óta, és azóta nem beszéltünk arról az estéről. És tudom, hogy beszélnünk kéne róla. Meg kéne mondanunk, hogy pontosan mi van közöttünk, mert ez engem már kikészít. Fél éjjel ezen gondolkodok. Hogy mi lett volna, ha nem állítom őt meg. Hogy mi lett volna, hogyha annyi erőm sem lett volna, hogy emlékezzek a barátságunkra. Mi lett volna, ha nem tudtunk volna leállni.

Shawn szobájában keltem. Tegnap este értünk haza, hiszen márcsak két nap és indulok. Egyre jobban közeledik a határidő, és én egyre kevésbé akarok mindent itthagyni.

Felemeltem a fejem, és ránéztem, a békésen alvó, fiúra. Óvatosan, ügyelve arra, hogy fel ne keljen, megsimogattam az arcát. Ajkán megjelent egy halvány mosoly, és a kezem felé fodította az arcát. Halkan felnevettem, de közben nem hagytam abba a simogatást. Néhány perc múlva el akartam húzni a kezem, de éreztem, ahogy megfogta a csuklóm, és résnyire kinyitotta a szemét.

-Kérlek-suttogta rekedtesen- ne hagyd abba. Olyan jó.-Közbn úgy nézett rám, mint egy kisgyerek, akitől el akarnám venni a legkedvesebb játékát.

Mosolyogva folytattam amit elkezdtem, majd nyomtam egy puszit a homokára. Ő csak elmosolyodott, és belefúrta az arcát a pólómba. Láttam, ahogy az arcára pír szökött. Levakarhatatlan vigyor volt az arcomon, miközben végighúztam az ujjamat a pirospozsgás területen.

Éreztem, ahogy Shawn mélyen beleszippant a pólómba, majd hallottam ahogy suttog valamit, de nem tudtam kivenni a szavait. Szórakozottan kezdtem el tekergetni, a kicsit megnőtt, tincseit az ujjaim köré. Így akartam maradni. Örökre.

Nem tudom, mennyi ideig voltunk így, de nem is érdekelt. Körbelengett Shawn illata. Forrón ölelt magához, miközben édesen szuszogott a pólóm anyagába, ami egyébként az övé volt.

Egy kicsit megugrottam, amikor megrezzent mellettem a telefonom jelezve, hogy üzenetem érkezett.

DANIEL: Kérlek gyere be a terembe, mert el kellene néhány dolgot intéznünk a kilépéseddel kapcsolatban.

Nem írtam neki vissza, csak leraktam a készüléket, majd lefejtettem magamról Shawn karjait.

-Nem sokára jövök-suttogtam a fülébe, és adtam egy puszit az arcára. Éreztem, ahogy bólintott egyet, miközben átkarolta a takarót.

Gyorsan felöltöztem és rohantam a kocsimhoz. Az út alatt eszembe jutott az a rengeteg emlék, amit az elmúlt egy hónap alatt szereztünk. Amikor eszembe jutott a csók, beharaptam a szám. Tökéletsen fel tudtam idézni Shawn ajkának ízét. Amikor az ajka elnyílt az ajkam alatt. Amikor semmi sem tudta félbeszakítani a testünk édes táncát. Megráztam a fejem, és inkább az útra koncentráltam.

Már rutinosan tettem meg ezt a tizenöt percnyi autóutat. Amikor beparkoltam, már láttam Daniel alakját.

Vékony ajkán félmosoly játszott és magamban feidéztem Shawn tökéletes, telt ajkait. Az övé sokkal szebb. És teltebb. És imádom csókolni.

-Szia-mondtam, miközben megöleltem az edzőmet, vagyis volt edzőmet.

-Szia-válaszolt, majd intett, hogy kövessem. Bementünk a terembe, de előtte elhaladtunk a porta mellett, ahonnan láttam Alexet, ahogy a papírok között matat.-Szóval, itt van néhány nyomtatvány, miszerint múlt hónap tizenötödikétől kezdve már nem vagyok az edződ-nyomott egy köteg papírt az orrom alá Dan.-Itt írd alá-mutatott a lap alján lévő pontozott vonalra. Gyorsan aláírtam a papírt, majd pedig elköszöntem a volt edzőmtől, hatalmas könnyek közepedte. Végülis már majdnem négy éve volt az edzőm. Kijárt mindkettőnknek az a csontropogtató ölelés.

Mikor kiértem a teremből, szembe találtam magam Alexszel.

-Szia-mondtam, majd megölelte volna a fiút, de ő nem hagyta-Mi a baj?-Kérdeztem.

-Elmész és nem is szólsz?-Kérdezte dühösen.-Ráadásul elvileg randiztunk volna, mialatt te a kis Shawnied alatt feküdtél. Mondhatni szépen felültettél.-Ordította a képembe, majd közelebb jött hozzám.-Ezért-mondta, miközben megtámaszkodott a fejem mellett a falban-bünti jár.-Suttogta a fülembe.-Tudod, nem szeretem, ha a dolgok nem úgy vannak, ahogy én akarom.

Hirtelen a nyakamra tapadt, én pedig éreztem, ahogy a könnyeim lefolynak az arcomon. A szó belém fagyott. Éreztem, ahogy megpróbálta felrántani a felsőmet, miközben a csípőjét nekem nyomta. Undorító volt. Teljes lényében undorító.

-Tudod-mondta a fülembe-az elején még tényleg kapcsolatot akartam veled. De miután rájöttem, hogy elmentél, csak el akarom venni, aminek az enyémnek kéne lennie.-Minden egyes szava visszhangzott a fülemben. Hangosan felsírtam.-Sírj csak. Ne félj, ennél csak jobban fog fájni.

-Undorító vagy-suttogtam sírva, mire ő rám emelte a tekintetét, majd éreztem, ahogy a tenyere csattant az arcomon.

-Miért, nem élvezed, cica. Gondolom azt élvezted, amikor a te drágalátos kis Shawniekád szétkúr-és ebben a pillanatban éreztem meg, ahogy valaki lerántotta rólam Alexet, és én összeestem. Hallottam, ahogy valaki a padlóra esett, hallottam, ahogy Alex arcán hangosan csattan a megmentőm tenyere. Hallottam, ahogy emberek közelednek felém, és hallottam, ahogy két ismerős kar körém fonódik.

-Nem lesz semmi baj-hallottam a lehető legédesebb hangot a fülem mellől-megvédelek mindentől.-Megéreztem az ajkát a homolomon.

-Köszönöm-öleltem meg Shawnt, majd amikor lenyugodtam, akkor megpróbáltam felállni, de a lábaim felmondták a szolgálatot.

-Gyere-emelt fel Shawn, mint ahogy a menyasszonyokat szokták-hazaviszlek.-Éreztem, ahogy a szemem lecsukódik, de mielőtt magával ragadott volna a sötétség, még meghallottam Shawn hangját.-Aludj édesem. Mellettem bitonságban vagy. Nem hagyom, hogy bárki bántson.

Szerintetek hogy lehetett erre Alex képes?

-Tamyphoto