Legjobb Barátom, A Szomszédsrác ( Shawn Mendes Fanfiction)

22. fejezet

2 teljes hónapja nem éreztem az érintését. Nem éreztem az illatát. Nem éreztem a csókjait. Eszméletlenül hiányzik, hogy nincs mellettem. Persze, minden nap beszélünk, de az nem ugyanaz. Általában este beszélünk, amikor náluk még délelött van, néha emiatt még altatót is énekel nekem. A hangjára szoktam elaludni. De hiányzik az, hogy a fejem alatt érezzem a szívének ütemes dobbanásait.
Viszont a karrierem beindult elég rendesen. Az első dalom lassan eléri az egy milliárd negtekintést. Hirtelen berobbantam a köztudatba. Ez ám azzal járt, hogy el kellett költöznöm otthonról, egy olyan helyre, amit nehezebben tudtak megközelíteni a rajongók. Azóta is ezen a helyen lakok Ètienne-el, akivel a stúdióban ismerkedtem meg. Mondhatni ő a francia Shawnom. Cameron pedig azóta egyre jobban próbálkozik nálam, és ezt anyáék jó szemmel nézik, hiszen imádják őt. Kár, hogy nekem egyáltalán nem tetszik. Találkoztam egy nagyon kedves lánnyal is a stúdióban, Alice-nek hívják, és kicsit angol akcentusa van, keveredve a franciával. Emellett borzasztóan aranyos manó szerű arccal áldotta meg őt a sors.
Ezeken gondolkodtam, miközben a hatalmas franciaágyamból bámultam a vajszínű plafont és a tetőablakból beszökő reggeli fényt. Egészen megszoktam, hogy itt minden hangosabb. Ètienne hangosan énekel, miközben a reggelit csinálja, hangosabban csiripelnek a madarak, hangosabb a fűnyíró zaja, ami szinte minden reggel hallatszik valamelyik szomszédunk kertjéből, nagyobb zajt csapnak az ablakom előtt elhaladó autók is.
-Becca-üvöltött a földszintről a francia akventusú Ètienne-kész a reggeli.
-Megyek-mondtam kicsit hangosabban, miközben felhúztam a halványtózsaszín mamuszom, ami az ágyam mellett díszelgett. Elmentem az ajtómig, miközben végighúztam az ujjaimat a zongorámon, majd halk nyikorgással kinyitottam a sötétfa ajtót.
-Jó reggelt csipkerózsika-mondta a fiú, miközben éppen áthúzta a fején a csipkés kötényt. Göndör szőke tincseit megigazította, majd, mint minden reggel, szorosan megölelt.
Elmosolyodtam, majd adtam egy puszit a mindig frissen borotvált arcára. Leültem a reggelizőpulthoz és nekikezdtem a reggelinek.
-Milyen?-Nézett rám a szőkeség a pult másik oldaláról, miközben a nagy, kék szemeiben öröm csillant.
-Nagyon finom, mint mindig-mosolyodtam el, majd mégegy falatot a villámra tűztem. Eszméletlenül jól főz.
-Mi a mai program?-Kérdeztem, miközben pontosan tudtam, hogy mi lesz. Egész nap a stúdióban rohadok, majd este egy interjú, vagy szereplés valami talkshowban.
-Délelőtt tíztől este tízig hanganyagot veszünk, viszont kettőtől négyig lesz egy meetinged az új számoddal kapcsolatban.-Mondta, fel sem nézve a telefonjából.-Szereted a rákot?
-Szeretem, miért?-Néztem rá kérdőn, majd a kezembe nyomta a telefonját, ahol egy ráksaláta recept volt.
-Akkor megvan a vacsi-mosolygott, majd leugrott a székről. Kiöntött magának egy kis kávét, majd rámnézett.-Tíz perc és indulunk.
Felszaladtam a szobámba, majd felkaptam egy póló-rövidnadrág kombót, és Shawn egyik pulcsiját, aminek mélyen beszívtam az illatát. Kicsit már megkopott az illata, de még érezhető volt.
Levágtattam a lépcsőn, majd a garázsban beszálltam Ètienne mellé és kibámultam a sötétített ablakon.
Kezdődhet egy átlagos nap.
Délután fél kettő is elmúlt, amikor kiléptem a stúdióból, majd a kocsimhoz léptem és, immáron egyedül, elindultam a megadott címre, ami nem is volt olyan messze a stúdiótól.
Beléptem a kétszárnyú ajtón, és a hófehér helyiségben lévő hatalmas pulthoz mentem, aminek a másik oldalán egy fiatal nő ült. Megmondtam neki, a nevemet, és azt, hogx kit keresek, ő pedig mosolyogva mondta el nekem, hogy  hogyan juthatok fel a tetőteraszra, ahol már vártak. Miután befejezte a mondandóját, rámkacsintott és mégegyszer megmutatta, hogy melyik folyosó végén találom meg a liftet. Néha még mindig nem értem a franciák logikáját.
Felmentem a lifttel a legfelső emeletre, majd elindultam balra, ahonnan már láttam a kintről beszűrődő fényt. Kiléptem az üvegajtón a kellemes Koranyári napsütésbe. A szél viszont eléggé fújt, úgyhogy felvettem Shawn pulcsiját, majd Párizs látványától megrészegülve léptem a tető korlátjához.
Néhány perce nézhettem a városban nyüzsgő életet, amikor láttam, hogy valaki közeledik felém. De annyira lefoglalt a város látványa, hogy nem is néztem rá. Csak akkor eszméltem fel, amikor az illető közvetlenül mellettem fogta meg a korlátot. És hirtelen megcsapott az ismerős illat.

Ui. Sajnálom, hogy nem volt ilyen sokáig rész, de fogalmazzunk úgy, hogy anya elég beteg lett, én meg többször is pofáraestem pasik terén és életkedvem sem volt. Így nem akartam írni... Sajnálom

-Tamyphoto