Legjobb Barátom, A Szomszédsrác ( Shawn Mendes Fanfiction)

26. fejezet

Shawn nem volt mellettem az ágyban, amikor keltem. Csak egy szál rózsa volt a helyén, mellette egy levél, amiben írta, hogy el kell intéznie valamit. Elmosolyodtam a kedves gesztusára és megszagoltam a virágot. Nem rózsa illata volt, sokkal inkább Shawn parfümére hasonlított.
Hatalmas vigyorral az arcomon mentem le Étiennehez, aki viszont nem volt olyan boldog hangulatában. Az egyik szeme alatt hatalmas monokli díszelgett, éppen arra keresett valamit a hűtőben.
-Mi történt veled?-Kérdeztem, miközben megfogtam az arcát és óvatosan arrébbhúztam a zacskó fagyasztott borsót a szemétől. Láttam, ahogy elfintorodik.
-A kedves barátod csinálta ezt-mondta, majd töltött magának egy pohár vizet.
-Kicsoda?-A szám újra kérdést formázott.
-Shawn-mondta és jobban az arcára szorította a jeges zacskót. Láttam, ahogy arról leesett egy csepp víz. Még nem tudtam felfogni, hogy ő volt az.-Be akartam menni a szobádba, hogy felébresszelek, de amikor odaértem ő pont kijött az ajtón, és amikor meglátott, akkor a falhoz lökött, hogy te csak az övé vagy és soha senki nem vehet el tőle. Majd elment valahova.
Elképedve néztem a szőkeségre, aki pedig csak megrázta a fejét és elment, amint meghallotta, hogy Shawn lefékezett a ház előtt.
-Shawn-szólítottam meg őt, abban a pillanatban, amint belépett az ajtón-mit műveltél Étienne-el?
-Sajnálom-suttogta maga elé-csak épp be akart menni a szobába, nekem meg elgurult a gyógyszerem. Én nem akartam őt megütni, csak...-a mondat végét elharapta.
-Csak?-Kérdeztem vissza.
-Féltékeny voltam-mondta.
-Mire voltál féltékeny?
-Arra, hogy te meg ő, vagyis ő elvesz tőlem.-Láttam, ahogy egy apró könnycsepp az arcán végigfolyik.
-Jajj Shawn-mondtam, majd odamentem hozzá-senki nem vehet el engem tőlem-a szám nagyon közel volt az övéhez, de nem pusziltam meg. Helyette magamhozhúztam és mélyen beszívtam az illatát. Hirtelen gyorsabban kezdett el verni a szivem, és a hasamból egy bizonyos fajta forróság átjárta mindenemet. Annyira intenzív, annyira jó. A nyakamba hajtotta a fejét, a hajszálai csikizték az arcom. Éreztem, ahogy picit remegve fújta ki a levegőt, mire én megsimogattam a hátát. Karjai erősen szorítottak magához, mintha még sosem szorítottak volna ennyire, én pedig élveztem. Minden egyes pillanatát. A szája apró puszikat hagyott az arcomon én pedig felsóhajtottam. Nem akartam neki engedni, de mégis olyan jó volt. Az apró csókok az arcomon, egyre közelebb a számhoz, az illata az orromban és a tüdőmben, a szívverése a tenyerem alatt, a lélegzete a bőrömön, mindene nekem simult és nem volt még ennél jobb érzésem a világon. Ajka halk, értelmetlen szavakat suttogott a fülembe, amik olyan dallamosan hangzottak a fejemben. Minden idegszálam rá figyelt. Lehunyt szemmel vártam rá. Mindketten tudtuk, hogy mit akar a másik.
Ajka az ajkamon, bőr a bőrön. Egy pillanat alatt a földről az égbe repített, mégha nem is tudott róla. Ajkaink csak vártak egymáson, mozdulatlanul. Mindkettőnknek ez egyszerre volt túl sok és túl kevés. Mint a méz, olyan édes volt az ajka az enyémen. Félénken ízleltem meg a száját. Félénken, mégis minden erőmet összegyűjtve. Egyik kezét a derekamra vezette és felgyűrte a pólómat. Selymes tincsei kicsúsztak az ujjaim közül.
Hirtelen a falnak simult a hátam. Erőteljesen, mégis gyengéden döntött neki a falnak, majd még jobban hozzányomott. Szinte alig kaptam levegőt, de nem érdekelt, mert olyan jól esett, hogy még többet akartam belőle. Egyszerre mosolyogtunk bele a csókba, majd elváltak az ajkaink. Láttam, ahogy elkapta a tekintetét rólam.
-Hazahívtak-suttogta maga elé-anyáék nem akarják, hogy az év végét kihagyjam miattad-a mondat végét teljesen elharapta. Éreztem, ahogy egy könnycsepp végiggurul az arcomon, aminek Shawn apró puszija vetett véget.-Igazából, azt sem tudták, hogy ide fogok jönni-nevetett halkan.
-Most jöttél meg és máris búcsúzkodhatunk-mondtam meredten magam elé bámulva.
-Sajnálom-suttogta a számra, majd elkapta az arcát. Most kaptam vissza, és már el is veszítem. Nem akarom elveszíteni. Megint kicsúszott a kezeim közül, én pedig ismét a mély gödör fenekére kerültem.

-Tamyphoto