Legjobb Barátom, A Szomszédsrác ( Shawn Mendes Fanfiction)

Epilógus

-Boldog huszonötödik születésnapot-mondta Shawn a kezében a mézédes ízű pezsgővel. Mosolyogva bólintottam egyet, majd koccintottunk és beleittam a magas nyakú poharamba. Eddig minden évben hatalmas bulit csaptunk a születésnapjainkkor, de idén inkább kettesben akartuk tölteni ezt. Shawnnal találtunk egy remek kis szigetet az óceánon, ahol csupán néhány nádfedeles üdülőház volt és egy olyan bolt, ahol a létszükségleteinknek nélkülözhetetlen dolgokat dolgokat tudtunk beszerezni. Minden máshoz el kellettennünk motorcsónakkal a következő szigethez, ami egy nagy üdülőkomplexum volt lényegében.
Shawn mellett elbámultam a gyönyörű naplementébe, miközben kezem a kezébe simult. Apró csókot hintett a kézfejemre, amitől az arcom szinte lángolni kezdett.
-Gyönyörű vagy-hallottam halk suttogását.
-Igen?
-Igen, eszméletlenül gyönyörű vagy. Gyönyörű a szemed, az arcod, az ajkad-apró csókot adott nekem-egyszerűen mindened.
Egy apró könnycsepp szökött a szemem sarkába. Lecsókolta az arcomról.
-Bemegyünk az óceánba?-Kérdeztem hallkan, mire mosolyogva levette a pólóját és elindult a homokos parton. Sokáig néztem a magas alakját, izmos hátát, ahogy lassan lépked előre, néha a válla fölött hátrapillantva rám. Akaratlanul mosoly szökött ajkaimra és én is követtem őt a hűs víz felé.
A, még enyhén meleg, homokos parton haladtam az óceán felé. Néha apróbb kagylók keresztezték az utamat, amit valószínűleg korábbi látogatók hoztak ki a felszínre. A hideg víz a bokámhoz ért, de rendíthetetlenül haladtam az előttem lévő fiú felé, aki velem mit sem törődve gázolt előre a sós vízben. Míg rajta gondolkodtam, észre sem vettem, hogy ő megállt, egészen addig a pillanatig, amíg az izmos hátának nem mentem. Hirtelen megfordult és puha, édes ajkait az enyémnek tapasztotta. A szívem szárnyalni kezdett és elöntött az újdonság varázsa, hiába voltunk együtt 7 éve. Mindenem egyszerre forrósodott fel, a kezem elveszett a sűrű, sötét, göndör tincsek között. Ráharapott a számra, mire én nem tudtam mást tenni, csak mosolyogni. Amennyire csak tudtam, hozzátapadtam a vízben forró testéhez és, amikor elváltak ajkaink, mélyen néztem sötétbarna szemeibe. Hirtelen elvarázsolt engem, ahogy ott álltam és arcának egyik felét megvilágította a lemenő nap utolsó sugara, amitől az egész arca sokkal angyalibbnak tűnt. Ajkán halvány mosoly játszott, mire nekem csak egy dolog jutott az eszembe, mégpedig az, hogy sosem láttam még nála gyönyörűbb embert. Mintha csak tudta volna, hogy mit akarok mondani, elpirult és lehajtotta a fejét, és megtámasztotta homlokát a vállamon.

-Gyere, menjünk ki-szólalt meg, miután már lement a nap, viszont amikor ő elindult, én nem mozdultam. Csak álltam ott egy helyben őt nézve. Visszajött hozzám és kérdő tekintettel nézett rám.-Valami gond van?-Suttogta, miközben a kezével a kezemhez ért.
-Nincs-mondtam magam elé, de valamiért nem tudtam rá nézni. Talán úgy éreztem, hogy nem kéne véget vetni ennek a csodálatos pillanatnak.
-Na, gyere-mondta, és  mosolyogva felkapott engem, és kicipelt a vízből. A kezemet a mellkasán pihentettem és éreztem, ahogy sokkal gyorsabban ver az az átlagosnál. Amikor kiértünk a partra, akkor sem állt meg, hogy letegyen, helyette egészen a házig cipelt úgy, mint ahogy a menyasszonyokat szokták. Az ajtó előtt nyomott egy apró puszit a homlokomra, majd az egyik kezével gyorsan kinyitotta az üvegajtót és bevitt a házba.
Ahogy körbenéztem a lélegzetem is elállt. Az egész ház rózsaszirmokkal tele volt szórva, a dohányzóasztal közepén pedig egy hatalmas csokor volt a virágból. A falak mentén héliummal felfújt, fehér lufik díszelegtek. A fiú lerakott engem a padlóra, mire én rögtön a virágcsokorhoz mentem és beszívtam annak illatát. Láttam benne egy kis cetlit, amin Shawn kézírása volt, kinyitottam azt. Fordulj meg! Csak ennnyi volt ráírva. És tettem, amit kért.
És akkor megláttam őt előttem. Féltérdre ereszkedve, egy gyűrűvel a kezében, mosolyogva. Könnyek gyűltek a szemembe és a szívem ezerrel vert, amikor meghallottam a hangját.
-Rebecca Jenna Scott-kezdte-megtisztelnél azzal, hogy az egész életedet veled éljem le és engeded, hogy örökkön örökké szeresselek? Leszel a feleségem?-Hirtelen a lábam összecsuklott és örömkönnyekben úszva, őt ölelve csak ennyit suttogtam a fülébe.
-Igen, örökkön örökké!

Vége.