Farkas szellem

Mielőtt minden megváltozott

A nevem Danielle Blake. Most 16 éves vagyok, a családommal élek egy kisvárosban Pierre, közelében Dél Dakotában. Van egy nővérem Melody. Anyukám Silvia Blake egy nagy cég marketing igazgatója, apukám Robert Blake a cég mezőgazdasági részlegén dolgozik (A cég gabonák termelésével, nemesítésével, feldolgozásával és értékesítésével foglalkozik).

Rólam elég ha annyit tudtok, hogy hosszú barna hajam van, és kékes zöldes szemem. Szeretek a közeli erdőkben sétálgatni, főleg éjjel a csillagok alatt. Nem vagyok népszerű, de jól tanulok.

Szereplők akiknek lesz szerepe a történetben:

  Isabella: Két éve jött, tavaly év végéig legjobb barátnők voltak Daniellel, de elkezdett járni Iannal . Kiderült, hogy csak azért barátkozott főszereplőnkkel, hogy összejöhessen Iannal, aztán mikor sikerült kibeszélte fűnek fának.  

Ian: Danielle gyermekkori barátja. Okos, helyes, kedves és népszerű( de már nem  barátok). Mióta Isabellával jár nem beszél Daniellel sőt, rajta röhög az új népszerű baráti körével. Danielle titkon még bízik benne, hogy egyszer még barátok lesznek.

Valery: Becenevén Val. Ő most Danielle legjobb barátja. Danielle az előző esetek miatt nem igazán osztja meg titkait Vallal.

Vissza a történethez!

Most 2016-ot írunk, nyár eleje van pontosabban június 28.-a. Ma lettem 16 éves, nem csaptunk nagy ünneplést. Vallal kimentünk a közeli erdőbe sétálni. A nap már lemenőben volt, élveztük a napsütést, a hűsítő szelet. Elsétáltunk az erdőben lévő kis patakhoz, és leültünk a patak felett elhúzódó hídra. A patak a kevés eső miatt csaknem kiszáradt, de így is gyönyörű volt, néztünk a víz csillogását, hallgattuk a madarak énekét és a patak csobogását. Beszélgettünk a nyárról a terveinkről és Val új pasijáról. A beszélgetést nevetés hangja szakította félbe, felálltunk a hídon és körülnéztünk. Nagy szerencsétlenségemre Ian és Isabella volt a nevető hang forrása. Mikor ők is megláttak minket lehervadt a mosoly az arcukról, de csak pár másodpercre. Egymásra néztek és látszott, hogy ugyan arra gondolnak, azt nem tudtam mire csak azt hogy számomra és Val számára nem túl kellemes dologra. Ian mintha meg akart volna hátrálni, közben Vallal mi is egymásra néztünk és futni kezdtünk az erdei úton. Ian és Isabella pedig üldözőbe vett minket. Szerencsére ismertünk minden kanyart és zsákutcát, de futni nem futottunk túl gyorsan. Már majdnem elkaptak minket az egyik kanyarnál, erre szétváltunk Val balra, én jobbra. 

-Jó randit Val!- Mondtam rohanás közben.

-Neked pedig sok sikert!- Kiáltotta ő futás közben.

Ian Val után , Isabella pedig utánam eredt. Lassan 10 perce kergetőztünk, meleg volt és izzadtunk mint a lovak. Tudtam, hogy már csak pár kanyar és megúszom, ekkor megláttam a felém futó Iant. Futottam tovább, de Ian túl jól ismert. Elém állt, pofon akartam vágni, de elkapta a kezem és hátracsavarta. Ekkora Isabella is ideért, nem szólt egy szót sem helyette köszönés képpen hasba rúgott, erre leköptem. Az ő válasza az volt, hogy megint hasba rúgott és a  következőt súgta a fülembe:

- Kell még Danielle?? Mert nagyon szívesen adok még!- Üvöltötte a végére.

Erre megint hasba rúgott. A fájdalomtól már majdnem térdre rogytam, de Ian olyan szorosan tartott, hogy féltem eltörné a karom. Erőt vettem magamon és próbáltam kiszabadulni Ian szorításából, erre ő kigáncsolt  és földre zuhantam. Bevágtam a könyökömet és sajgott a hasam és a bordáim környéke is. Próbáltam felállni mire Isabella egy fának lökött, itt lett elegem én is ütöttem, megízlelhette a jobb és a bal öklömet. Ian eközben a hátam mögé került, megrúgta a jobb sípcsontom, én meg bordán vágtam. Isabella kirúgta alólam a lábaimat, és megint földre kerültem, mire mindketten elkezdtek rugdosni. Mielőtt elmentek Isabella hozzátette:

- Boldog Szülinapot Danielle!- Mire röhögve távoztak.

Én pedig elájultam.Órákkal később tértem magamhoz, ott feküdtem a földön sajgott mindenem, főleg a fejem és a bordáim. Ránéztem az órámra 11.33 van olvastam le. Lassan felálltam, és el is szédültem. Vártam, és vártam és vártam. De hogy mire? Talán arra, hogy valaki hazavigyen, vagy hogy valaki felébresszen ebből a rossz álomból, de nem jött senki. Ez idő alatt végre elmúlt a szédülésem is. Léptem egyet előre a jobb lábammal, mire majdnem összeestem a fájdalomtól, de nem tudtam miért fáj a lábam. Aztán rájöttem, hogy Ian rúgott meg. Erőt vettem magamon és sántikálva elindultam hazafelé.