Farkas szellem

Telihold

Telihold 6.-ára szerdára esett. Mióta Rebecca elküldött nem mentem vissza! Nem akartam olyan emberek között lenni akik nem ismernek rendesen, és utálnak is! Kedden este mégis meglepődtem amikor belépve a szobámba megláttam Tylert.

-Tudom! Nem is kell mondanod semmit, csak hallgass végig!-mondta bizonytalanul. Én bólintottam.

- Mikor felkel a telihold, és át fogsz változni! Mert át fogsz! Akkor az állati ösztönök átveszik feletted az irányítást, olyan leszel mint egy állat amit életében először kiengedtek a ketrecéből! Akkor is maradni fog valami emberség, küzdeni fog a vadállattal. Az a lényeg, hogy ha átváltozol nem tudod majd magad irányítani, lehet hogy bántani fogsz valakit!- hirtelen levetítődött előttem a rémálmom, emiatt mégjobban figyeltem arra amit mondott- Fontos, hogy koncentrálj arra, hogy elmenj az emberek közeléből, az erdőbe bárhova. Ha szeretnéd, hogy segítsek gyere a patak hídjához. Tudod melyik? Mindegy!

-Köszönöm!-néztem rá komolyan.

-Azt hiszem én most megyek! Szia, Jó éjszakát!- és kiugrott az ablakon.

-Szia, Jó éjt!-mondtam halkan, bár tudom, hogy hallotta,de mégis jobb lett volna a szemébe nézni!

Az éjjel unalmasabban telt, mint bármikor máskor. Úgy hajnali fél kettő körül aludtam el.

Következő reggel már 8-kor fent voltam, fejfájással keltem. Tartottam az éjszakától, a holdtól, önmagamtól, a számomra ismeretlen vadászoktól, néha még a saját árnyékomtól is. Hobbim, hogy sorozatokat nézzek, ma az Alkonyattól pirkadatig című sorozatot néztem. Jó sorozat elvoltam vele egész délelőtt. Ebédre palacsintát sütöttem. Kikevertem a palacsinta tésztáját, majd utána ki is sütöttem az összeset. Szóltam Melodynak, hogy jöjjön ebédelni. Meg ebédeltünk, nem igazán beszélgettünk. Ebéd után Melody lelépett a barátaival, én pedig egyedül maradtam, nem tudtam ,hogy elmenjek-e. Attól, hogy nem bízom bennük attól elmehetnék, eddig is próbáltak segíteni. Ellenük szól, hogy azt mondták vissza se menjek. Bár a kettő nincs egában, Rebecca megbántott, de nem baj. Már tudom mit teszek, elmegyek 8- kor a hídhoz.

Délután nem tudtam másra gondolni! Csak a hold jár az eszembe, mi lesz ha fent lesz. Milyen szörnyé fogok változni? Vajon gyorsan megtanulom majd kezelni? Tudom majd irányítani? Miért ilyen rendes velem Tyler, hisz utál? Mit tettem Rebecca ellen? Ki az a Sam? Kik a vadászok és miért akartak megölni?-ezernyi kérdés, még több válasz és senki sem válaszol!

Este 7.45 van, már átöltöztem, lassan indulok a hídra. Most sem az ajtót használom, megint ki az ablakon, le a tetőről és be az erdőbe. Nem sietek, még nincs is igazán sötét, a hold is csak előtűnőben van. 8.02 itt vagyok a hídon, nem látok semmit.

-Hahó! Valaki! Ty..-mondtam amikor egy lövés hangja szakított félbe. Megfordultam Isabella állt előttem egy puskával a kezében. Nyeltem egyet, nem tudtam mit fog tenni. 

-Szia Danielle!-mondta gúnyos hangon.

-Mit akarsz?-kérdeztem elég magabiztosan.

-Most velem jössz és nem esik bántódásod! És neki sem!- Ekkor Ian tűnt elő, előtte haladt az összevert Tyler.

-Engedd el!-mondtam kétségbeesetten. Tyler nem szólt semmit, tudtam, hogy fájdalmai vannak,- Mit tettetek vele?

-Lelassítottuk! -bökött a fegyverrel Tyler jobb lába felé!

-Menj! Fuss! Tudod hova! Menj már! Danielle!- szólt elfojtott hangon Tyler. Ian fejbe vágta a a puskájával, mire Tyler ájultan esett a földre. Nem tudtam türtőztetni magam, odafutottam!

-Tyler! Hey! Tyler ébredj fel! Gyerünk Tyler!- próbáltam felébreszteni.

-Gyerünk!- bökött felém a fegyverével Isabella! Tyler közben kinyitotta a szemét, óvatosan felsegítettem. Egyedül nem tudott menni, segítettem neki, közben törtem a fejem, hogy hogyan szabaduljunk ki.

-A szemed!- súgta Tyler- Ragyog!-és akkor támadt egy ötletem.

Hirtelen letérdeltem és fogtam a fejem mintha nagyon fájna,( nem mintha nem fájt volna). Tyler szerintem sejtette mire készülök, ezért erőt gyűjtött, és hirtelen befutott az erdő sűrűjébe és eltűnt.

-A fenébe!- kiáltott Ian és rám szegezte a fegyvert.

-El kell vinnünk  apámhoz!-közölte hidegen Isabella.-Hirtelen tényleg erős fejfájás fogott el. A kezemben is fájdalmat éreztem, ránéztem a körmeim helyén karmok sorakoztak, ha jól gondolom éles karmok. A fogaimhoz kaptam, a szemfogaim megnőttek és olyasmi kinézetűek lehettek mint Tyleré. Hirtelen ordítást halottam, Tyler lehetett. Hirtelen ráugrottam Ianra, aki gyorsan le is lökött magáról, én nem akartam letámadni, ez már nem én voltam, itt már nem igazán én irányítottam. Még annyira át akartam venni az irányítást, hogy  eljussak Tylerhez. Végül sikerült. Tyler előttem állt, láttam rajta , hogy kicsit boldog.

-Vérfarkas vagy!- mondta örömmel a hangjában. Lassan megfogta a kezem kieresztette karmait és megkarmolta a kezem. Felszisszentem! De éreztem ,hogy más lettem, de zavart miért tette ezt?

-Ez mire volt jó??-fogtam a kezem.

-A fájdalom segít az irányításban-egy lövést halottunk-,de majd később most menjünk.-Túl késő volt. Egy lövés hangja, és egy nagy üvöltés!