Farkas szellem

1 hét

Felébredek, lassan hozzászokik a szemem a fényhez, körülnézek. Mindenhol vér, 3 holttest a kezem véres, az ujjaim vége a körmeim. Vagyis nem a karmaim véresek. Karmok? Mi? Kiszállok az ágyból, mindenhol vér, befutok a fürdőszobába. A tükörben én vagyok, vagy mégsem a szemem kéken ragyog, kinyitom a szám olyan nagy szemfogak mint Tylernél. A három holttesthez fordulok. Az elsőn egy óra van, olyan mint apáé! Várjunk ez apa, a második anya, a harmadik Melody. Uramisten ezt én tettem, megöltem a családom, jézusom mit tettem! Nevetést hallok! Megfordulok előttem áll Tyler és a képembe röhög!

- Mondtam, hogy kell majd a segítségem! Nem kellett! Így jártál!!

Hirtelen felébredek! Sötét van a szobámban vagyok! Egyedül, mindenem tiszta víz, izzadtság! Csak álom volt? Halkan belopózom a nővéremhez, ott alszik az ágyán él és lélegzik. Amilyen halkan csak lehet kimegyek a nővérem szobájából, keresek egy órát este 10 van! Egész álló nap aludtam. A folyosón állok lépéseket hallok a lépcsőn, anya az még mérges, de legalább nem ordít. Nem szid le, nem kérdez semmit csak ennyit mond:

-Szia drágám! Nem tudom merre jártál, de nem is érdekel! A lényeg, hogy itthon vagy épségben! Most aludj egy kicsit!-Lefeküdtem aludni jobban mondva piheni, mivel  ezután az álom után nem ment az alvás. Most friss levegőre volt szükségem! Megint kimásztam az ablakon, leugrottam a tetőről, és be az erdőbe. Most nincs célom, csak sétálgatok. Már legalább 10 perce sétálgatok céltalanul, amikor lépteket hallok a hátam mögül. Rebecca az.

-Szia!- köszönök neki.

-Szia!- köszönt vissza- biztos sok kérdésed van még! Mostantól én leszek a segítőd, Calum kért meg és szívesen elvállaltam.

-Mióta követsz?-kérdeztem kíváncsian.

-Mióta kimásztál az ablakon-mosolygott- Elég elgyötörtnek tűntél! Mi történt?

-Volt egy borzalmas rémálmom!

-És ennyire rossz volt?-kérdezte kétkedéssel a hangjában.

-Rosszabb!- vágtam rá, láttam ,hogy az arcáról lefagy a mosoly.Láttam a szemében a saját elgyötörtségemet . Azt hittem itt hagy, de nem tette!

-Gyere mutatok egy helyet!-ment előre, én pedig követtem. Egy tisztás félén találtam magam, olyan volt mint egy kirándulóhely, egy kinti uzsonnázó hely. Asztalok és székek mindenütt, középen egy nagy lánccal ás lakattal zárt szekrény. Rebecca levette a lakatot és a láncot, kivett egy vizet és odadobta nekem.

-Ez jól fog esni! Ne kérdezz! Igyál!- Lecsavartam az üvegről a kupakot és jó nagyokat kortyolgattam belőle. A víznek fura íze volt, és a szaga is fura volt, de szóltam semmit.

Ivás után nem telt el 10 másodperc és a víz elkezdte marni a torkomat, alig kaptam levegőt. Köhögtem, fulladoztam.

-Se-se -segíts!- próbálkoztam szólni Rebeccának aki épp inni akart a vízből. Megfordult rám nézett , gyorsan odafutott hozzám. Már térden álltam a nyakamat szorongattam a fájdalomtól, nem kaptam levegőt. Rebecca megszagolta a vizet.

-A fenébe is vadászok!!-elővette a telefonját, tárcsázott, valaki gyorsan fel is vette. Már az ájulás határán voltam, mire Rebecca letette. Megpróbált felsegíteni, nagy nehezen sikerült, de a következő lépésnél megint összeestem.

-Hey Danielle! Danielle! Gyerünk, tudom, hogy sikerülni fog! Állj fel! Segítünk csak állj fel! Én hiszek benned! Gyerünk!- bíztatott, nagy nehézségek árán felálltam és bólintottam neki. Hirtelen motor hangot hallottunk.

-Hey, itt van Calum! Gyere már nincs messze!-Nem volt időm viszakozni, nem tudom hogy bírtam ki idáig, de ezen a ponton minden elsötétült.

Órákkal később!