Farkas szellem

20. Fejezet

Egyre jobban sötétedett. Tylerrel együtt a körülöttünk zajló eseményekre figyeltünk. Az apám csak ott állt és várta mi lesz. A vadász odavonszolta a maszkost. A Ian anyja letépte a maszkot, alatta szőke nő volt, aki kanimává vagy mivé változott az előbb.

-Sylvián is bosszút állok, de elsőként te jössz!-Közben az utolsó vérfarkast is elfogták aki apám falkájából ott volt. Apámon láttam, hogy nem adta fel, de tehetetlen volt ennyi vadász melett, nem is tett semmit csak állt és Ian anyját bámulta. Láttam, hogy a nő elővesz egy pisztolyt, lassan a nő fejéhez teszi. Kibiztosítja, ujját a ravaszra teszi.

-Utolsó szavak?-kérdezte a Ian anyja, mire éreztem hogy valaki lefog hátulról, majd egyik keze a számra csúszik. Pont a nőre néztem mikor Ian anyja meghúzta a ravaszt. Az a látvány sosem törlődik ki az emlékezetemből, a félelem megdermesztett, vajon anyámon is így akar bosszút állni. A lábaim összecsuklottak volna, de az a valaki határozottan tartott. Az apám rám nézett, arca mosolyra húzódott.

-Sylviát is meg fogod ölni?-kérdezte szarkasztikusan, mire a távolban egy hangos farkas, jobban mondva vérfakas üvöltés halottunk.

-Nem tőle azt fogom elvenni ami most a legfontosabb neki, a családját!-közölte hidegen. Azt hiszem eddig nem féltem eléggé, éreztem ahogy remeg a lábam.

-Kezdheted is a lányunkkal!-mutatott rám az apám. 

-Nem, most te jössz!-mondta majd két golyó eresztett az apámba, majd én már nem bírtam tovább, elájultam.

Következő nap hajnalban

Az ágyamban ébredtem, Tyler az íróasztalomra dőlve a székben aludt. Valós lett volna  a tegnap éjjel? Még is mi jön most? Felálltam és kutatni kezdtem valami után, ami segítene kitalálni mennyi is az idő. Asztalon láttam a karórámat, de amint láttam Tylert aludnia világ ledermedt elöttem, arca végre nyugodt volt. Olyan aranyos volt, tudom, hogy hülyén hangzik, de napokig tudtam volna nézni ahogy alszik. Viszont ő elrontotta a pillanatot és felébredt.

-Jó reggelt!?-kérdezte és mondta egyszerre.

-Nem tudom, reggel van?-kérdeztem mosolyogva, majd az órámért nyúltam.- Hajnali fél három van. Az reggelnek számít?-kérdeztem, erre ő csak mosolygott és rázta a fejét.

-Aludjunk!-jelentette ki, mire én elindultam az ágyam irányába, de ő a székben maradt.

-Nem jössz?-kérdeztem, miközben leültem az ágyra.

-Nem korai ez egy kicsit?-kérdezte nevetve.

-Nem! Csak aludni fogunk!-mondtam, mire ő lassan felkelt a székről majd leült mellém az ágyra.

- Hogy érzed magad?- kérdezte.

-Félek!-mondtam, közben a szőnyegemet bámultam. Ő ezt észre vette és bal kezével végigsimította az arcomat, mire én felnéztem.
- Nem kell félned, majd én megvédelek!- mondta majd lassan megcsókolt, egy pillanatra eltűnt a félelmem, de eszembe jutott az apám.
- Mi történt miután elájultam?-kérdeztem miután befejeztük a csókolózást. Nagy levegőt vett, majd belekezdett.
- Kapott két golyót, de ez még nem volt elég halálos. A nő odahívott magához egy vérfarkast, aki a karmaival elvágta a torkát. Eközben a nővel jövő vadászok lefegyverezték Isabelláékat. Sajnos ez nem volt elég a nőnek magával hívta Iant, aki elment vele.
- Mi Ian elment azzal a nővel?- kérdeztem felháborodva. Ő erre csak bólintott.- Ugye nem hagysz itt!?- kérdeztem elgyötörten.
- Nyugodj meg! Itt maradok amíg fel nem ébredsz!-mosolyodott el- Aludjunk! Szép álmokat!
- Neked is!-mondtam mire lefeküdtünk aludni.

Reggel (Július 23.-a szombat)

Mikor felébredtem Tyler már nem volt velem, de hagyott egy cetlit:

"Kedves Danielle!
Sajnálom, hogy nem lehetek veled mikor fel ébredsz, de Calum fontos ügyben keresett engem! Pár napig nem leszek elérhető, el kell mennem valahova, de sietek vissza hozzád!
U.i.: Gondolok rád! Ne félj nem lesz baj! Ha lesz is majd megoldjuk!
                                                           Tyler"
N

a jó ideje lemenni! Éhes vagyok. Reggelizni kéne. Elindultam le a lépcsőn és egy ismerős hangot halottam. Azt reméltem, hogy ezt a hangot nem hallom soha többet. Leértem a lépcsőn, a szüleim a kanapén ültek, de nem voltak egyedül ott ült és beszélgetett velük Ian anyja. Erre a látványra elfogott a félelem.
- A lényegre térek! A felesége megcsalta önt a volt férjemmel.-mondta a nő mire remegni kezdtem- Ja és a lánya vérszerint nem a lánya. Ja és ő ezt tudja.- Erre apám szemei kikerekedtek.
- Ez igaz?-kérdezte, közben szemeibe könnyek gyűltek, elöszőr anyámra majd rám nézett. Nem volt erőm megszólalni, de anyámnak sem.- Szóval igaz!-mondta majd felvette a kocsikulcsát és elindult a garázs felé, de én elé álltam.
- Apa kérlek ne menj el!- kértem sírva.
- Nem vagyok az apád!- mondta majd alrébb lökött és kiment a garázsba. Felnyitotta a garázs ajtaját.
- Beszélni akarok veled!- tünt fel a semmiből Ian, majd elindult az emeletre. Anyám pedid a garázs felé kezdett futni. Apám bevágódott az autójába. Anyám a kocsi elé állt.
- Tűnj el onnan, vagy istenemre mondom elütlek! - ordította apám mire anyám gondolom félre állt. Közben indultam  a szobám felé. Majd halottam ahogy apám  padló gázzal kihajt a garázsból. Könnyeim akár az eső hullottak a padlóra. A szobámban állt Ian és egy férfi. Halottam anyám lépteit a lépcsőn. Ekkor a férfi vérfarkassá változott és üvöltött egyet.