A 7 Herceg [Kim Taehyung ff.] → SZÜNETEL

♦2.rész- Királyi parancs♦

Már megint ráncigálnak. Csak az jár a fejemben, hogy Taehyung hercegnek mi féle tervei vannak velem. Miért jöttem vissza? Bár hallgattam volna Minhyukra! Most aztán megnézhetem magam. Cseppet sem engedtek a szorításomon, sőt! Miután kivezettek a Hercegek palotájából,tudtam hogy hogy hova visznek. 

- Azt ajánlom, tiszteld Őfelségét, te mi haszna! - áll meg előttem Jungkook. - Vihetitek! - mondja szigorúan.

Micsoda egy arrogáns! 

A katonák kinyitották az ajtót, majd elengedtek , és elindultam előre. Mintha mágnessel vonzanák be, úgy visznek be a lábaim. Abban a pillanatban, hogy megpillantottam Őfelségét, letérdeltem, és üdvözöltem.

- Palhe egykori hercegnője üdvözli önt, Felség! - mondom.

- Mindig tudtam, hogy alkalmatlan vagy a palotában éléshez! Rosszt fényt vetsz a Hercegekre, sosem bocsátom meg neked, amit elkövettél! A büntetésed, halál! - mondja ki a súlyos szavakat.

- Nem fogok a bocsánatáért esedezni Felség, nem bántam meg amit tetem. Vállalom a büntetésemet. 

- Vigyétek! - hangzik el a parancs, majd a karomnál fogva felhúznak.

- Felség! Kérem kegyelmezzen neki! - könyörög Taehyung. - Fokozza le őt, és küldje Eun-ah udvarhölgyhöz!

- Túl engedékeny vagy, nem menthetsz meg mindenkit! De belegyezek, legyen ahogy jónak látod! - mondja a király.

- Jo Min-a a mai naptól kezdve udvarhölgy vagy! - néz rám Taehyung.

Inkább a halál,mint hogy udvarhölgy legyek! 

Eun-ah udvarhölgy mindig is egy szigorú nő volt, de tőle sokat lehetett tanulni. Személy szerint nekem borsódzott tőle a hátam ha csak megláttam. A tudat, hogy hercegnőből udvarhölgyet csináltak belőlem,az mindennél megalázóbb volt számomra. Bezártak ide a palotába, és újra végig kell néznem az ármánykodást. Minden szem rám szegeződött, és úgy néztek rám,mintha most ölnének meg. Kihúztam magam, és igyekeztem a szobámba, hogy átöltözhessek. 

Késő este volt mikor végre pihenhettem, viszont nem értem rá ilyesmire, hanem kiszöktem, hogy megkeressem Minhyukot. Tudni akartam jól van-e, és hogy senki se bántotta. A ki szökés udvarhölgyként sokkal macerásabb mintha hercegnő lennék. Egészen a tóig sétáltam, mert időközben rájöttem, gőzöm sincs merre járhat Minhyuk.

- Hercegnőm, nem esett baja? - hallom meg a hátam mögül Minhyukot.

- Minhyuk, jól vagy? - kérdezem.

- Értem ne aggódjon, kérem. - hajol meg. - Köszönöm, a törődését, de tudni szeretném Önt nem bántották-e. Kérem ne titkolja el.

- Nem bántottak, de Minhyuk, már hivatalosan sem vagyok hercegnő csak egy udvarhölgy. Kérlek ezentúl ne hercegnőz, már nem szolgálsz engem. Te most már Taehyung herceget szolgálod. - mondom elszoruló torokkal.

- Felség, hogy mondhat ilyet? Esküt tettem, hogy szolgálom Önt és védem kerüljön akár az életembe. Kérem, ne taszítson el magától, jobban ismerem Önt mint bárki más itt! - mondja, majd megölel. 

Könnyeim utat engedtek maguknak, és görcsösen kapaszkodtam Minhyuk vállába. Olyan ritkán ölelt meg, és olyan jól eset, hogy ő sose hagy magamra. Újra és újra bebizonyította hűségét felém. 

A meghitt pillanat percek alatt oda lett, miután Minhyuk kirántotta magát ölelésemből, és hátra lépett két lépést.

- Mina mit keresel itt az őrrel? - jelenik meg Taehyung.