A 7 Herceg [Kim Taehyung ff.] → SZÜNETEL

♦ 4.rész - Jeon Jungkook ♦

Kössünk egyességet.

Nevetséges, majd pont vele fogok egyességet kötni, nem tud nekem olyat ajánlani, amiért én vele szövetkezzem. Mit képzel magáról? Felháborító!

Bőszen mosom a ruhákat a pataknál,mikor megjelenik Jungkook herceg. Ó, Istenem mivel érdemeltem ezt ki?? 

- Egyezz bele, vagy megbüntetlek! - rágja a fülem már megint.

- Egyességet akarsz kötni egy volt hercegnővel, aki most egy udvarhölgy. Még is mit akarsz? - kérdezem, mire gúnyosan elmosolyodik.

- Gyere velem! - utasít.

Követem Őnagyságát, és eközben figyelem ahogy mozog, annyira merev a tartása. Borzalmas élete lehet, mondjuk nagyon jól tudom milyen élete van. Volt benne részem, és ha jobban bele gondolok, jobb hogy én már nem vagyok hercegnő. Bár megaláznak ugyan, még is könnyebben elviselem, mint sem azt hogy megöljenek. Vajon Jungkook igazi énje amerre bujkálhat? Biztos vagyok benne, hogy ez csak egy pajzs számára, hogy ne bánthassa senki. 

Jungkook belép egy hatalmas szobába, ami feltételezem az ő szobája. Én megállok az ajtóban, mert csak úgy nem mernék belépni az oroszlán barlangjába. 

- Mire vársz még? Lépj be, aztán csukd be az ajtót magad után! - mondja, majd leül az egyik kényelmes székébe, aztán a vele szembeni székre mutat hogy üljek le.

Teszem amit mond, és helyet foglalok vele szemben, majd várom, hogy mit akarhat. 

- Kérsz teát? - kérdezi én pedig elnevetem magam, mire összeráncolja a homlokát. - Mi ezen olyan mulatságos?

- Nézze Herceg, nem igazán értem mit szeretne. - nézek a szemeibe. - Mi féle egyességre vágyik?

- Azt...azt akarom, hogy taníts... - mondja félénken, én pedig most látom meg azt az oldalát amit rejteget. 

- Mit taníthatnék felségednek? - kérdezem.

- Azt mondtad, hogy az emberek elviselhetetlennek tartják a viselkedésemet. - idéz engem.

- Ez így is van. Felséged borzasztó nyers, és az emberek eltiprásában nem ismer határokat. - közlöm vele, mire felpattan a székéből és fel-alá kezd járkálni. 

- Én ilyen vagyok, és ezen nem igazán tudok változtatni. - mondja kissé ingerülten.

- Ez badarság! Ez csak egy pajzs, fél hogy megsebzik és inkább megelőzi ezt, ezért mindenkivel úgy bánik, mint valami ronggyal. - világítok rá a tényre, mire pupillái kitágulnak.

- Ez nem igaz! - vágja rá.

- Dehogy nem! Az előbb félt elmondani nekem, mit is akar tőlem. - mondom, és én is felállok. 

- Én ez vagyok, így vagyok Jeon Jungkook! Nem fogok változni, csupán annyit kérek, tanítsd meg hogyan ismerem meg jobban az embereket. - néz rám.

- Azt nem lehet tanítani. Ahhoz előbb magadban kell rendet tenned, és utána máshogy állni az emberekhez. 

Félmosolyra húzza ajkait. Ezt ismerem már, ilyenkor jön az, hogy porig aláz.

- Szóval semmire sem vagy jó Kolduskisasszony. - mondja. - Hiba volt ide engedni téged. Távozz innen! - kiabálja.

- Ha valami nem úgy van, ahogy Te akarod, már is porig alázol másokat. Szánalmas! - vágom a képébe majd kisietek az ajtón és becsapom magam után.