A 7 Herceg [Kim Taehyung ff.] → SZÜNETEL

♦1.rész - A börtön♦

Gúnyos mosoly játszott ajkaimon,ahogy kibámultam a tömlöc apró ablakán. Miért mosolygok? Mert, szerintem vicces és egyben szánalmas, hogy egy Hercegnőt tömlöcbe zárnak. Byungchul Tanácsos a tűzzel játszik, vagy is velem. Azért mert most azt hiszi a hatalom a markában van, nagyon téved,de hagyom ebben a hitben élni. Én a népet szolgálom, nem a hazug embereket. Már pedig ebben a palotában rengeteg az ilyen. A Hercegek meg az orruknál fogva vannak vezetve, kár hogy nem veszik észre.
A sors fura fintora, hogy én most itt ülök a palota tömlöcébe, és várom a büntetésemet. Meg kell hagyni ügyesen túl járt az eszemen az öreg, mert azt hittem ostobább, mint az összes őr együtt véve. A bal lábukat sem tudják megkülönböztetni a jobb lábuktól. Kinyújtóztattam a lábaimat,de ekkora megcsörrent a lánc a lábaimon. Három évig feltűnés mentesen éltem, erre elkapnak. Persze én magam sétáltam be a csapdába, hiszen én magam másztam át a Falon, és én magam akartam eljutni a Hercegek szobájához. Hiába tudtam,mikor van őrség váltás, elkaptak. Ezért ülök most itt, élvezem a napsütést ami beszűrődik, és hallgatom a madarak csiripelését. Minhyuk valószínűleg még mindig egy fán lóg. Csapdát állítottam neki,hogy ő ne kerüljön bajba.

- Taehyung herceg van itt! – hangzik el.

Mindegyik őr vigyázzba vágta magát, és meghajolt,majd megjelent Ő. Akinek szemei a lelkembe láttak. Hosszú fekete haja egészen a háta közepéig ért, és frufruja a szemébe lógott. Hosszú kék ruhája a földig ért szinte, és mindféle csillogó bizgentyük voltak ráaggatva. Mindkét fülében hosszú fülbevaló díszelgett. Hátra fordult,majd elküldte a testőreit és mindenkit, beleértve az őröket is.

- Mi a neved? – kérdezi majd belekapaszkodik a rácsba, így láthatóvá válnak a gyűrűk az ujjain.

- Minának hívnak, de azt hiszem ezt te magad is tudod, vagy talán tévedek, Felség? – húzom el az utolsó szót.

- Tudod te kivel beszélsz? – háborodik fel, majd kinyitja a tömlöc rácsos ajtaját, és leguggol elém.

- Nehéz lenne nem tudni, de te nem tudod te kivel beszélsz. – állom a pillantását.

- De hogy nem, egy pimasz kis tolvajjal. – ragadja meg a karomat.

- Ereszd el! – szólal meg valaki a Herceg háta mögül.

- Hogy mersz kardot szegezni a nyakamnak? – ereszti el a karom,majd megfogja a kardot, fel áll és kicsavarja Minhyuk kezéből az éles tárgyat,és megüti a testőrömet.

- Minhyuk! – sikítok fel. Nem tehetek semmit, hiszen ide vagyok láncolva, akár egy kutya.

- Ne aggódjon Hercegnőm! – törli le a vért a szája széléről.

- Hogy nevezted? – dermed le a Herceg.

- Úgy ahogy hallottad. – válaszolom. – Én vagyok a „Letaszított Hercegnő". – jegyzem meg gúnyosan.

- Az lehetetlen, te meghaltál! – fordul felém.

- Ezt a Tanácsos mondta? Nem kell válaszolnod, anélkül is tudom hogy ő volt.

- Őrség! – kiáltja el magát Taehyung, mire megjelenik két őr.

- Felség. – hajolnak meg. – Mit óhajt?

- Oldozzátok el a lányt!

- Igen is Felség! – mondták,majd eloldozták a lábam.

Végre a lábaim szabadok, és én is, a Herceg karon ragadott,ami Minhyuknak egyáltalán nem tetszett,de szorosan a nyomomban volt. Számtalan ajtó előtt mentünk el, amit már igazán jól ismertem, de még is idegen volt számomra az egész. A Herceg megállt, majd hátrafordult, és Minhyukra nézett.