Az élet bármelyik pillanatban változhat... Sírhatunk vagy nevethetünk... elég egy szó, egy mosoly, egy emlék, egy kép, új barátok, új élet és minden meg is változik.
A történet ritkán trágár szavakat és 16+ részeket is tartalmaz, úgyhogy csak saját...
- Rebeka! Ne mind diskuráljatok! Szóval... - magyarázkodott tovább az ofő, de kinek volt ott jelen pillanatban a gondolata feléje terelve? Ja, hogy csak az enyém nem.
Úgy ahogy voltunk nekifogtunk a próbának. Már ha az annak volt nevezhető. A tanárok magyaráztak pár mozdulatot, de mi arra sem tudtunk figyelni. Voltak az egyesek, akik össze-vissza ugrabugrálva próbálták követni a tanárokat. És voltak a kettesek, vagyis a mi társaságunk Mátéékkal, akik csak néztük és röhögtük a többieket. Beosztásunk megvolt aztán rendesen.
Szerencsére az óra többi részében nem foglalkozott velem Alex.
- Holnap eldöntsük kik maradtok kik meg nem, úgyhogy 23 óra múlva itt találkozunk! Sziasztok! - köszönt el a tanárnő. És ahogy az utolsó szavait kimondta, mint ha valamit osztanának, úgy indultunk el egy emberként az öltözőbe. Gyors átöltözés után hazafele vettük az utunkat.
A délutánom szokásosan a semmit tevéssel telt el. Hálistennek a kurvával sem volt szerencsém összetalálkozni, mivel valahova elutazott, szóval ma miénk a ház, így egy nyugodt délutánnak lehettem részese... Vagyis majdnem. Fél hét fele ugyanis írt nekem Jázmin.
Jázimintka🌸: Mutizd majd, hogy mit vettél fel a randira. És majd mindent el kell mesélj, amúgy ma nálatok alszom :)
Rebintka❤: Baszkiiiiiiii
Rebintka❤: El is felejtettem. A kurva élet. Nem néztem az időt.
Ne is kérdezze senki se, hogy mik ezek a becenevek. Amúgy az úgy volt, hogy még amikor megismerkedtünk, az után amikor újra találkoztunk én nekem nem tudom, hogy de úgy jött, hogy őt Jácintának hívják. Tudjátok mindkettő valamilyen virág. Kicsit ciki volt, amikor így mondtam neki, hogy Jácinta ő meg csak odasúgta nekem, hogy én Jázmin vagyok. Akkor ott cikiségemben bocsánat kérések közepette majd megfulladtam a nevetéstől. Aztán ő beállította így a becenevem, én pedig hasonlóan inspirálódtam. Na de most vissza a jövőbe...
Jázmintka🌸: Hogy mi?? Elfelejtetted??? Neeee
Rebintka❤: Huh, hagylak.
Kicsim: Mátééé! Hova megyünk??
Életem: Mindjárt megtudod.😉
Kicsim: Ahj, de nem tudom mit vegyek fel.
Életem: Az mindegy kényelmest és hozz ruhát estére, mert tudod, nálunk alszol... vagy lehet oda nem is lesz szükség ruhára.
Kicsim: Jó, de most komolyan!
Életem: Mondom. Valami egyszerűt. Nekem kócos hajjal és egy elnyűtt pólóban is vadító tudsz lenni.
Kicsim: Na jó, azért úgy épp nem mennék ki a házból.
Életem: De valami cuki oversize-os öltözéket vehetsz...
Kicsim: Na ok.
Közben az órára pillantottam, ami már háromnegyedet mutatott. Remek van kemény 15 percem az elkészüléshez. Kurva jó. Extra gyors tempóba kapcsolva felfutottam a szobámba és azzal át a fürdőbe. A kinézetemen sokat nem javítottam, mert ugye nem volt időm tusvonalakra, meg ilyenekre, szóval épp egy javítás, majd vissza a szobámba, ahol először beledobtam egy táskába pár szükséges cuccot, majd ezután kerestem egy valami divatosabb mégis lenge öltözéket. Na az végül nem tetszett, ahogy rajtam kinézett, ezért engedtem Máté kérésének és valami csicsás felső helyett egy bordó pulcsit kaptam magamra.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
7 órakor pont meg is érkezett Máté egy szál vörös rózsával. Istenem mennyire tudja, hogy én mit szeretek. Minél egyszerűbb annál szebb. A virágomat gyorsan beletettem egy kis vízbe, majd indultunk is.
Kényelmes gyerekek létünkre autóval mentünk a belvárosig, ott majd egy parkolóhelyet kapva gyalog folytattuk tovább az utunkat.
- Ma oda megyünk ahova szeretnél, minden helyet meglátogatunk, amit kedvelsz és késő estig haza sem megyünk.
- Biztos vagy te ebben? - nevettem, mert ha tényleg minden helyet megakarnánk látogatni, ahhoz egy hét sem lenne elég.
- Ja, vagyis az üzletek most kihagyjuk.
- Ahaaa. - húztam el az a betűt, jelezve ezzel az ellentéte gondolatát.
Elsőnek a vidámparkba mentünk, ahol az óriáskerékre esett a választásunk, mert onnan nagyon csodálatos a kilátás, belátni az egész várost. Szerencsére most nem volt sok turista, ezért várakozás nélkül feltudtunk ülni. Ezután, mivel én a kis haspók nagyon éhes voltam, ezért bementünk a mekibe és egy jót ettünk. A következő megállónk a kedvenc ilyen kisebb étteremszerűségemben volt. Itt van az egyik kedvenc sütim, amit nagyon finoman készítenek el. Ami után találtunk a zsúfoltságban egy helyet le is adtuk a rendelésünket, ami az én részemről most sem volt más. Ne is kérdezzétek, hogy fért el bennem ennyi kaja egyszerre.
- Figyu kicsim! - kezdte Máté. Na jó ez nem jó hangsúllyal kezdődik. Ha most itt szakítani akar velem, vagy közölni, hogy megcsalt vagy valami hasonló, akkor leszoptatom. Huh nyugi nem gondolunk semmi rosszra.
- Igen? - mondtam egy mély levegővétel után.
- Tudod, nekem mindent elmondhatsz. Van valami baj? Mert nem tudom mostanában olyan lehangolt vagy és táncórán is olyan feszültnek tűntél.
- Ja nincs semmi, csak most megkezdődött a suli és az olyan szar, vagyis utálom.
- Ja, de ha valami van, vagy valaki bánt, akkor nyugodtan mondd. Csak olyan rossz így látni, azért is hoztalak most el, hogy egy kicsit boldog legyél és persze kettesben is tudjunk lenni, mert tudom ott vannak a szünetek, de az nem olyan.
- Tudom, de nincs semmi. - füllentettem, közben megrezzent a telefonom a zsebemben.
Jázmintka🌸: Bekaa hallod az az Alex és Tina együtt vannak??
Rebintka❤: Miii? Ezt honnan veszed?
Jázmintka🌸: Hívj fel ha tudsz!
- Öm kimegyek a mosdóba! - álltam fel és sietős léptekbe bementem az említett helyiségbe. Amikor meggyőződtem arról, hogy senki sincs ott rajtam kívűl azonnal benyomtam neki a tárcsázást.
- Hallod te ezt most honnan szeded? - köszöntöttem.
- Hát nem tudom, csak izé Tifani mondta, hogy azt hiszi őket látta kézenfogva sétálni.
- Na aztán. És most mi legyen? Tudod van az a fogadás és még mindig nem történt semmi, de ahj most már kezdem érteni, hogy Tina miért volt olyan fura.
- Huh hát nem tudom, de mindenképpen szállítsd le őket magadról, mert át fognak megint baszni. És figyu... tudom nehéz, de Máténak tudnia kell a fogadásról.
- Jó oké. Na most hagylak. Puszi. Köszi.
- Nincs mit. Pusz. Jó szórakozást!
- Nektek is! - nevettem és bontottam a vonalat. Közben eszembe jutott, hogy elfelejtettem képet küldeni neki, ezért gyorsan csináltam egy képet a fürdőben mert pont volt egy egészalakos tükör is, majd visszamentem Mátéhoz. A sütink elfogyasztása után a parkba vettük az utunkat.
Sziasztok cukorjaim!
Köszönöm szépen nektek a 20K megtekintést! Imádlak titeket. Remélem tetszik ez a rész. A következőt kicsit "szaftosra" tervezem. Mennyire legyen részletes az "akció"👉👌😂???
