Melletted -Dzsudzsák Balázs & Németh Krisztián Fanfiction- |Befejezett|

17. rész

*Varga Laura*

-Másnap reggel-

Ma utazunk Bordeauxba. Pár nap múlva sor kerül erre az összecsapásra is. Pár évvel ezelőtt nem hiszem, hogy bárki is ki merte volna jelenteni, hogy ott leszünk a 2016-os EB-n, és mégis megtörtént. Hatalmas fejlődés történt a magyar fociban, innen már csak felfele megy az út. Én büszke vagyok a fiúkra, hogy idáig eljutottak, ez ennyi idő után hatalmas teljesítmény. 44 év... el sem tudom képzelni mi minden történhetett ennyi idő alatt... Egy a lényeg: ismét bizonyíthatunk. Bebizonyíthatjuk azt, hogy nem hiába jutottunk ki ide. 

A repülőn nagyon gyorsan lestoppoltam a helyet Szala mellett, még mielőtt más is le csap rá. Sohasem repültem még, és biztos vagyok benne, hogyha mellette ülök annyira le fog kötni a poénjaival, hogy eszembe se fog jutni, hogy bármikor meghalhatok. Nos, igen, azt hittem...

-Szalai, nyugtass, meg, hogy nem fogunk lezuhanni, belecsapódni egy hegységbe és meghalni. Nem lenne szép vég.

-Most hülyéskedsz? Biztos, hogy ez fog történni!- vártsm, hogy mondja, hogy csak poén volt, de ez nem történt meg. Ráadásul még a félelmet is megláttam szemeiben, ami biztosított mondanivalóját. Én hősöm...

Amikor felszáltunk egy kicsit megkönnyebbültem, de azért az Istenért sem álltam volna fel a biztonságot nyújtó székből. Igen, mert ha becsapódik a repülőgép, akkor csak a szék védhet meg... 

igazából saját magamnak keserítettem meg a repülőutamat ezzel, nagyon jól tudom, de egyszerűen más nem járt a fejemben. 

Egy jó egy óra után voltam olyan bátor, és felálltam a székből. Addigra persze mindenki össze- vissza mászkált a repülőben, csak én ültem, mint a kopott gyöngy. 

Az úttovábbi része tele volt izgalmakkal. Ja, nem. Néha fotózgattam, meg mindenkivel jól eldumáltam. Hát, volt is időm... Mire Franciaországba értünk, addigra besötétedett, úgyhogy egy busz vitt el minket a szállodáig. 

Miután tájékoztattam Kittit, hogy megérkeztünk, minden rendben, és senkit sem löktek ki aa gépről, elmentem aludni, a szintúgy egyedül lakott szobámba. Aha, mentem volna, ha valakinem nem lett volna valami nagyon sürgős mondani valója.

-Szia Krisztián, mit akarsz?- kérdezem, mikor kinyitom neki az ajtót. Csak egy alsógatya volt rajta, és egy párna a kezében. Nem mondom, hogy nem minden lány erről a látványról álmodik...

-Itt aludhatok?- kérdezi.

-Mi? Biztos, hogy nem!- vágom rá.

-Naa, légyszi. Priska bablevest vacsorázott, és nem akarok vele egy szobában aludni. A folyosón meg csak nem maradhatok. 

-Miért is nem? Nézd csak, azt a szőnyeget. Olyan kényelmes lehet... Miért nem próbálod ki?- mondtam, mikor megnézte, hogy miről beszélek, rázártam az ajtót.

-Lauraaaa!- kiabált nekem kopogtatás közben- Légyszíves!

Felsóhajtottam, és beengedtem az ajtón. 

-Az ágynak azon a felén maradsz!- mutattam az említett részre- semmi megjegyzést nem teszel, és reggelre eltűnsz! Világos?

-Köszi, imádlak- mondja, majd be is ugrik az ágyba. 2 perc múla már csak a horkolását hallom. Legalább a megyjegyzéseit nincs esélye kimondani. Alva csak nem teszi meg...

Befeküdtem mellé az ágy másik részébe. A halk horkolását már megszokta a fülem, szóval nem lesz nagy gond az elalvással.

-Hú, de finomat főztél...- motyogja. Ez komoly? Még álmában sem tud kussolni?

-Aha, nagyon szép a körmöd, kicsim...- mit álmodhat?

-Le leszel te több helyről is pattintva...- Idézi P legutóbbi üzenetét... Várjunk csak. Mivan?

Sziasztok! :)

Mint már a másik blogomba leírtam, úgy fogom hozni a részeket, hogy egyik nap abba, a másik napon ebbe írok. Ez így a legigazságosabb. Plusz részek előfordulhatnak :)

Remélem tetszett nektek ez a rész <3

xoxo Dóri               2017.03.05.