Melletted -Dzsudzsák Balázs & Németh Krisztián Fanfiction- |Befejezett|

38. rész

*Varga Laura*

És sikeresen belesétáltam a csapdába. Elhitette velem, hogy Némó az, én itt eljátszottam a depressziós tinit, akit megbántott a szerelme, és semmi sem jó neki, majd pofára estem. Micsoda fordulat... Ki gondolta volna? Bárki, akinek ép az elméje. 

Hogy lehettem ennyire hülye? Komolyan elhittem, hogy Krisz akar nekem ártani? Ez legalább annyira elképzelhetetlen, mintha azt mondaná, Storck az... Szuper, mostmár azt is tudja, hogy milyen könnyű az orromnál fogva vezetni. Vajon mi lesz a következő húzása? Nekivezeti a buszunkat egy fának? El tudnám képzelni.

Mivel holnap lesz az Izland elleni mérkőzésünk, ezért a mai napra még Storck beiktatott egy elég hosszú, és kimerítő mérkőzést, amit nekem is végig kellett ülnöm, tekintve, hogy a legutóbb nem voltam itt, és sérülés is lett... A fiúk elég babonásak ahhoz, hogy elhiggyék megint megtörténik, úgyhogy inkább itt ülök Laci mellett, aki meg itt akart lenni. Persze ilyenkor eltudnék aludni...

-Hahó, Lau!- legyezte kezét arcom előtt Kleini.

-Mi, mi történt?- kaptam fel hirtelen a fejem. Nem lett volna ciki, ha mindenki látja, ááá...

-Semmi, csak úgy láttam elaludtál- mosolygott, bár én biztosan már a földön fekve röhögnék magamon.

-Ja, csak rosszul aludtam az éjjel- szépítettem, mert az, hogy ,,a csapattársadat gondoltam a titokzatos zaklatómnak, és mivel nem tudtam, hogy mennyire lehet szadista féltem, hogy átjön és megerőszakol álmomban" nem hangzik túl jól. 

-Ja, értem. Miért nem mész egy kicsit lepihenni? Nem lesz semmi baj- nyugtatott.

-Nem, már megvárom az edzés végét. Nincs sok hátra- beszélnem kell Némóval.

Á, nem, már csak cirka 2 óra... Azt hittem, hogy megágyazok magamnak a pálya szélén. De végül megtörtént. Meghallottuk a megváltó sípszót, mire a fiúk úgy kezdtek rohanni az öltözők felé, mintha diákok lennének, akiknek az utolsó órájukról cengetnek ki. Csak éppen azt felejtették el, hogy az öltöző zárva van...

-Minden rendben?- jött oda hozzám Némó, az egyedüli, aki nem tartott a többiekkel.

-Ja, persze, csak egy kicsit fáradt vagyok.

-Nem úgy értem. Tegnap elég furcsán visselkedtél- hát, ha a majdhogynem köszönés nélkül a szobámba zárkózást furcsának lehet mondani, akkor igen, furcsán viselkedtem.

-Nem tudom mi volt velem- dehogynem tudod- ne haragudj.

-Semmi gond- mosolyog őszíntén- figyelj csak...- kezdené, de valaki félbe szakítja.

-Némó, kapkodd már a segged!- hát, ennyit a ,,pillanatunkról".

-Mennem kell, ne haragudj- nézett bűnbánóan, majd a hang irányába indult.

Én meg felhívtam Kittit.

-Na, azt hittem már elraboltak az ufók! Mi tartott eddig?- kérdezte izgatottan.

-Végigültem az edzést- sóhajtottam gondterhelten.

-Jajj, te szegény. Annyira tulak sajnálni, hogy Franciaországban kell ülnöd, és izmos pasikat kell nézned, akik a pályán futnak. Nem is értem hogy bírod- mondja gúnyosan.

-Akarod hallani a sztorit vagy sem?- térek a tárgyra.

-Naná!- dobódik fel egyből- mit csinált a barna herceged, hogy kikosaraztad?

-Hát, igazából semmit...- kezdtem a sztori mesélésébe, amit Kitta szokásától eltérően síri csöndben hallgatott végig. 

-Azt a kurva... Hogy belezném ki azt a köcsögöt egy kiskanállal- célzott P-re- aztán ami megmaradt belőle, abból levest főzök, és minden étteremben árulom. (Petraaaaaa :D). Ekkora kis gyökeret- puffogott.

-Nekem mondod? Konkrétan nincs 2 perc nyugtom se, mert bármikor bármit mondok, ő vissza tudja mondani. Komolyan nem tudom, hogy hogy csinálja. Legközelebb már a gondolataimmal is szembesíteni fog egy SMS-ben?

-Nem tudom, de vigyázz vele. Ne hagyd, hogy vakon vezessen, mert akkor sosem fog leállni.

-Már késő... A Némós incidenskor már kiderült, hogy mennyire vagyok befolyásolható- sóhajtok.

-Mi történt?- kérdezi egy mély hang a hátam mögül...

Sziasztok! :)
Csak sikerült befejeznem a részt :)
Remélem tetszett nektek <3

Ha így volt, ha nem, kérlek titeket jelezzétek nekem valahogy <3

xoxo Dóri                        2017.04.10.