Melletted -Dzsudzsák Balázs & Németh Krisztián Fanfiction- |Befejezett|

20. rész

*Varga Laura*

-Boldog szülinapot!- üvöltötte a barátnőm a fülembe, majd megfújta a kezében tartott dudát. Köszönöm szépen az ébresztőt, jól esett...

-Az ma van?- dünnyögöm.

-Igeen! Június 13-a van!- mondta még mindig feldobva- mit tervezünk mára?

-Hmm... lássuk csak... elmegyünk a fiúk edzésére, majd egyenként megvizsgálom őket... igen, pontosan ezt- ismertetem vele a mai programunkat.

-Semmi ,,ereszd el a hajad" party? Semmi pia? Semmi?- értetlenkedik.

-Semmi, mert holnap van a fiúk meccse- kászálódok ki végre az ágyból.

-Addig még háromszor kijózanodnak- legyintett- naa, légyszi bulizzunk egyet- könyörög.

-Majd ha a fiúk megnyerik a meccset, akkor biztos vagyok benne, hogy lesz ott 2 buli is.

-És addig én mit csináljak?

-Hát... ameddig a fiúk várnak a vizsgálatra, addig te fel tudod szedni valamelyikőjüket. Mit szólsz?

-Benne vagyok- vigyorog- ott a ruhád. Ma azt vedd fel. Hivatalos ,,én vagyok a születésnapos" ruha.

Igazából csak egy szoknya volt, egy hozzá illő blúzzal és egy szandállal, de valahogy mégis különlegesebb volt. Egyből rohantam is a fürdőszobába, hogy belebújjak az öltözékembe. Egy kis smink, és kész is voltam. Továbbra sem estem túlzásba, tekintve, hogy Kittin kívül senki sem tudja, hogy ma van a szülinapom. Meg amúgy is, minek a vakolat az arcra? Nem lakni szeretnének az arcomban...

Lehet, hogy egy edzésre és egy vizsgálásra túlzás volt ez az öltözet, de nem érdekelt. Nem én fogok futkorászni a pályán.

A srácok is észrevették, hogy nem a megszokott ruhában megyek edzésre, bár nem értették miért. Amúgy nagyon hálás vagyok a ruháért a barátnőmnek. Kiskorom óta mániám, hogy a születésnapomon különlegesebben öltözzek, mint a hétköznapokon. Ezt még anyáék nevelték belém, de azóta is bennem maradt. Persze nem fogok több tízezer forintért ruhát venni, meg elszaladni Londonba, hogy onnan vegyem, egyszerűen mindig megoldtam valami olyan kombinációval, amit nagyon ritkán látni rajtam. A születésnap szeretete így, immáron 25 éves koromra sem tűnt el, de azért nem úgy megyek végig az utcán, hogy mindenki azrába kiabálom: ,,Ma van a szülinapom!". De azért jól esik, ha valaki tudja, de ezt nem várom el mindenkitől.

Miközben a fiúk edzésén ültünk én folyamatosan a beérkező üzenetekre és hívásokra válaszolgattam.

-Boldog, boldog, boldog születésnapot, kívánjuk, hogy legyen még sok ilyen szép napod!- énekli a húgom a telefonba. 

-Köszönöm.

-Nekem is hozol haza egy pasit?- érdeklődik.

-Persze Petrám, kit vigyek?- röhögök.

-Hmm... Mondjuk Nagy Ádi jó lesz.

-Na, ő még pont nincs azok között, akiket haza kell valahogyan lopnom. De majd felírom.

-Csak el ne felejtsd! Kiváló szülinapi ajándék lenne...- tűnődik el.

-Ja, és novemberig a bőröndöm alján tartom?

-Aha, és néha kiengeded levegőt venni. Nem csodás terv?

-De, de az. Viszont most mennem kell, igen népszerű vagyok ma. Is.

-Ja, meg szerény- nem látom, de tudom, hogy forgatja a szemeit.

-Én csak tényeket közlök- kezdem védeni magam.

-Jaja, persze, persze... Na, akkor nem tartalak fel. Puszi.

-Jól teszed. Puszi- teszem le a telefont.

Mivel még volt időm, ezért egy pár üzenetre még gyorsan válaszoltam. Már az SMS-eim között is elvésztem, nemhogy az Insagram és a Facebook üzenetek között... Szerintem jövő ilyenkorra végzek. 

Egy idő után meguntam, és inkább az orvosi szobába vettem az utamat, hogy előkészítsem a rutinvizsgálatot. Nem kellett sok mindent csinálnom, de már nem bírtam tovább ott ülni. 

Olyan egy óra múlva el is kezdtem a vizsgálatot. Egyesével jöttek hozzám, mint ahogy eddig is megszokhattam, csak most nem volt a segítségemre Pánics.

-Na mizu?- táncol be az ajtón Némó.

-Ezt inkább én kérdezhetném. Mondd, hogy ez holnapra kiürül a szervezetedből- célzok arra, hogy úgy viselkedik, mint aki már nem egy körön van túl.

-Hát, nem biztos- megy bele a játékba- amúgy hogy hogy ilyen ruhában vagy ma? Van valami, és lemaradtam róla?- kérdezi, már a vizsgálat közben.

-Attól fögg, mit értesz valami alatt?

-Ma van a házassági évfordulónk és elfelejtettem?- tettet ijedtséget.

-Hát te hülye vagy. Nem, nincs házassági évfordulónk. Legfőképpen azért nem, mert nem vagyunk házasok.

-De még lehetünk- kacsint rám- na, de komolyan, van ma valami?

-A szülinapom- mondom halkan, hátha nem hallja meg. Nem szeretem én mások szájába rágni.

-Komolyan? Akkor boldog szülinapot!- mosolyog kedvesen.

-Köszönöm.

-És én ezt miért nem tudtam?- von kérdőre.

-Fogalmam sincs. Nem szoktam hangoztatni. Jól esik, ha valaki felköszönt, de nem szeretek másokhoz odamenni, és egy ma van a szülinapom táblát tartani, egy felém mutató nyillal. Ha valaki tudja az tudja, esetleg fel is köszönt, ha valaki nem, az meg így jár, de arra sem sértődök meg.

-Aha, értem...- bólogat, de szerintem a harmadik mondatom elejénél nem jutott tovább. Miért hiszem azt, hogy tervez valamit?

Sziasztok! :)
Meg is hoztam az új részt :D

Mivel most ebbe a blogomba van inkább ötletem, így ebbe lesznek gyakrabban részek, de azért dolgozom az Örökké folytatásán is. Egyelőre sikertelenül, de dolgozom rajta...

Remélem tetszett nektek ez a rész, ha így volt, jelezzétek valahogy :)
Ui.: Boldog nőnapooot! :* Remélem jó sok virágot és csokit kaptatok :D

xoxo Dóri                2017.03.08.