Melletted -Dzsudzsák Balázs & Németh Krisztián Fanfiction- |Befejezett|

10. rész

*Varga Laura*

Másnap reggel már a vonaton ültem, füremben a fülesemmel, amiben éppn Shawn Mendes számai szólnak. Egyszerűen imádom őket...

Jó pár óra, és jó pár dal után meg is érkeztem a célomhoz. A Keleti pályaudvarhoz.

Körül nézve egy nagyon ismerős arcot pillantottam meg. Szalai Ádám... Értem jött?

-Szia, Ádi!- köszöntem neki, mikor mellé értem. Hogy nem ismerte fel senki... pedig nem nehéz kiszúrni a tömegben...

-Szia, Laura! Ádi? Mi az, hogy Ádi? Hol marad a drágám? És a köszöntő ölelésem? Vagy puszim? Esetleg csókom? Vagy...

-Jó, elég- öleltem meg nevetve.

-Azért. De ne haragudj, most menned kell. Egy csinos lányt várok, aki egyedül nem tud eljutni a szállodáig- közölte komolyan, de arckifejezésem láttán elröhögte magát- csak vicceltem, gyere.

Kocsiját látván nem lepődtem meg. Gondolom, hogy ez már a focistáknál minimum...

Ádám, aki most jelentleg a sofőr szerepét öltötte magára, egész úton szóval tartott, bár nem is vártam mást. Ha nem beszéltünk, akkor énekeltünk. Neki még talán rosszabb a hangja, mint nekem, de nagyon élveztük.

A hotel várótermében már ott volt az egész válogatott.

-Sziasztok!- üdvözöltem őket belépve az épületbe.

-Szia!- viszonozták a gesztusom félelmetesen egyszerre.

Szalai megmutatta a szobámat. Jó sportemberhez híven egyből a lifthez ment.

-Meg is jöttünk- mondja, majd megáll egy barna tölgyfaajtó előtt. A zsebéből előhalászik egy kulcsot, majd jó úriember módjára előreenged.

-Akkor- kezdi, majd feldobja a bőröndömet az ágyra- Laura, ez itt a szobád. Szoba, ő itt Laura.

Mivel csak én vagyok lány a csapatban, ezért csak nekem járt a külön lakosztály.
A szoba gyönyörű volt. Semmi ízléstelen kép a falon, vagy valami ronda szőnyeg, az egészből áradt a letisztultság és a hozzáértés. Az egész lakosztály ezt sugározta. A kilátás, amit az erkélyről láttam szintúgy meseszép volt. Pont nyugat felé nézett, úgyhogy majd a későbbiekben a naplementében is gyönyörköshetek... Így délben ez elég nehéz lenne.

Szalai még elmondta, hogy kik lesznek ebben a pár napban a szomszédaim. Balról a szobámat Nagy Ádi és Kleinheisler, míg jobbról Priskin és Némó szobája határolja. A ,,szembeszomszédaim" Szalai Ádi, és Dzsudzsi. Hát... nem fogok unatkozni.

Nem sokat pihenhettünk, hiszen délután kezdődött az edzős időszak. Pár nap, és utazunk Franciaországba. Még mindig nem hiszem el...

A fiúk edzésén nekem is jelen kellett lennem, figyelnem kellett, hogyha baj van, egyből ellátnom a sérültet. Nagyon remélem, hogy nem lesz rám szükség... és nem csak azért, mert nem értek ehhez.

A válogatott előző orvosa, Pánics is jelen volt  az edzésen, hogy az én tapasztalatlanságomat kompenzálja az ő szakértelmével. Bár furcsa volt, hogy ammennyire csak lehetett távolt ült tőlem. Jó, hogy nem a Marsra vitt fel egy széket...

A srácok megmozgatása után egy rutin vizsgálaton kellett átesniük, amit természetesen én végeztem. Jó, azért ennyire értek az orvosláshoz... Meg Pánics hagyott nekem egy dossziét, amiben a legutóbbi felmérés eredményei vannak, meg néhány fontosabb infó a játékosokról. A vizsgálat közben volt időm velük beszélgetni, hogy jobban megismerjük egymást. Hellyel közzel el is értem a célom, amire nagyon büszke voltam.

Miután az utolsó fiú is elment, én is úgy döntöttem, hogy visszamegyek a hotelbe. Nem mindegy, hogy hol lopom a napot?

A pálya előtt elhaladtam ,,hazafelé" menet. Szinte üres volt, csak egyetlen személy tartózkodott ott, Pánics. Telefon volt a kezében, és valakivel nagyon bőszen chatelgetett. Nem látta, hogy ottvagyok, de amúgy sem érdekelte volna.

Jelzett a telefonom, hogy üzenetem érkezett. Érdeklődve nyitottam meg. Ismeretlen szám.

,,Tetszik a munka? Az jó, mert nem sokáig fog... -P"

Már nem is törődtem az üzenetével. Hadd mondjon amit akar, én nem fogok belesétálni a csapdájába.

Egyből utánna még egyszer jelzett a telefonom. Erre az üzenetre már boldogan válaszoltam.

Pszichopatám 😂😍 üzenete:
Na mizu, mizu, mizu?

Laurám 🙊😍 üzenete:
Semmi. Végig néztem egy edzést, majd mindenkit meg kellett vizsgálnom.

Pszichopatám 😂😍 üzenete:
Hékás! Csak óvatosan a férjemmel 😉

Laurám 🙊😍 üzenete:
Melyikkel?

Pszichopatám 😂😍 üzenete:
Minddel, de most Szalaira gondoltam.
Hogy jössz ki a csapattal?

Laurám 🙊😍 üzenete:
Nagyon jól, de tudtam, hogy ez lesz. Már az első találkozásunknál is olyan közvetlenek voltak, meglepődtem volna, ha most másképp lenne.

Pszichopatám 😂😍 üzenete:
P?

Laurám 🙊😍 üzenete:
Ma is írt, de egyszerűen nem érdekel. Nem tudja megkeseríteni az életem, nem egy filmben vagyunk.
Milyen volt a suliban? 😂

Pszichopatám 😂😍 üzenete:
Ne is mondd... Mindenki annyit pletykált rólatok, hogy azt hittem kirúgom alóluk a széket. Végül rosszuétre hivatkozva leléptem. Akarod tudni mit mondtak?

Laurám 🙊😍 üzenete:
Inkább nem. Ha az én életem izgalmasabb, mint az övék, hadd beszéljenek csak rólam.

A szállodába érve egész estés pihenést terveztem. Ez úgy az első 5 percben meghiúsult, amikor valaki kopogott az ajtón.

-Megyek!- kiabáltam, majd odacsoszogtam, és beengedtem a látogatómat.

-Jössz bulizni?- kérdezte csillogó szemekkel Ádi.

-Persze, hogy mondhatnék nemet?...

Sziasztok! 😊
Itt is van az új rész, frissen, ropogósan, most sült 😂
Legalábbis amikor én ezt írom, akkor még biztos... 😂
Remélem tetszett nektek💖

xoxo Dóri         2017.02.23.