INU-Teen wolf- [Stiles Stilinski] Fanfiction (Magyar)

1.fejezet

Ma van a költözés. A legrosszabb nap az életemben. A ,,sírba menetelem,,. A ,,halálom,, napja. Ki hogy nevezi.

Az előszobánkban várakozok, az összes ruhákkal duzzadó táskákkal eggyütt. Anya és apa még a vevővel ,,megbeszélnek,, valamit. Mikor elősször láttam meg az illetőt, már akkor nem volt szimpatikus.

Egyre csak a mobilomon nézegetem az időt közben az ujjaimat tördelem arra várva, hogy már végre elinduljunk. Hallom az ebédlőben visszhangzó és közeledő hangokat. Végre. Jönnek. Automatikusan felkapok négy tasit, kettőt a vállamra, kettőt a kezemben viszek. Apa előveszi a telefonját a zsebéből, tárcsáz valakit, majd kis tétovázás után bemegy a hálószobába és becsukja az ajtót. Anyával csak összenézünk, majd megrántom a vállam. Mire észbe kapok már mind a hárman az ajtónál állunk indulásra készen. Anya megköszörüli a torkát majd megszólal.

-Szóval akkor, útlevelek...pipa...mobilok...pipa...pénz...pipa...táskák...pipa. Mehetünk!-jelenti ki büszkén majd egy mosoly kíséretével kisétál az ajtón. Apával egymás mellett követjünk őt az autóhoz majd egyenként bepakoljuk a táskákat és indulás!

*11:23*

Kiveszem a fülhallgatót a fülemből, és elkezdek pakolászni mivel megérkeztünk. Leparkolt a taxi, fizettünk majd elindultunk. Mikor beértünk az ajtón, a tömeg illatáradat csapott meg. Körülnéztem, mindenhol csak emberek és stewardesek. Mivel csak három óra mulva indul a gépünk, beültünk egy ,,Fast Caffe,, nevű kávézóba majd megittunk egy egy Capucchinot. Jót tett a koffein, végre kijózanodtam.:D

Kifizettük a kávékat majd rápillantottam karórámra ami ezúttal 11:54-et mutatott. Még van 2 óránk. Gondolatok ezrei szelték át a fejem, de nem tudtam eldönteni, hogy mit tegyünk meg elsőként. Anya végül meggyőzött, hogy adjuk le a csomagokat tehát így is tettünk.

,,Kedves hölgyeim és uraim. Felhívom figyelmüket, hogy a 17-ik AirWings járat pontosan 1 óra múlva hagyja el a repteret. További szép napot.,,

Fülemben a Rockabay című zene cseng, közben a telefonomat nyomkodom arra várva, hogy valamit végre bejelentenek.

,,Kedves hölgyeim éy uraim. Felhívom figyelmüket, hogy a 17 AirWings járat utasai befáradhatnak a repülőgébpe stewardesseink kíséretével. További szép napot.,,

Végre. Anya és apa felé vetek egy pillantást, ők csak bólintanak,majd mintha reflexből felkapom a tasikat és a szüleimmel eggyütt berohanunk a repülőbe. A stewardess kedvesen köszönt minket majd helyet foglalunk. Én az ablaknál ülök, anya és apa előttem, mellettem pedig egy 24 év körüli szőke hajú kék szemű fiú.

-Szia.-kezdek bele egy beszélgetésbe.

-Helló.-néz fel rám, majd újra visszatapad a telefonjára.

-Mi jót játszol?-kérdezem és a telefonja  fölé hajolok.

-Minecraft. Szereted?-von kérdőre majd rámmosolyog, ezúttal a szemembe nézve.

-Hát... Nem szokom játszani.-húzom el a szám.- amúgy mi a neved?-érdeklődöm.

-Chris. Chris Raynolds.-mosolyodik el.- És a te neved mi ha megkérdezhetem.-kunkorítja el a szavak végét.

-Á nem. Nem kérdezheted meg.-nevetek gúnyosan, mire csak legörbül a szája sarka.- Najó, de csak azért amiért ilyen cukki vagy.-nevetek fel.- Zoe Maddison.

-Szép neved van.

-Köszi. Neked is.-ezzel befejeződött a párbeszédünk.

,,Kedves utasaink. Kérem kapcsolják be biztonsági öveiket, a gép felszállásra készen áll. Köszönjük, hogy az AirWings társasággal utaznak. További szép utat kívánunk, érezzék jól magukat.,,

Hirtelen megérzem a repülő motorját, nagy búgások hagyják el a repülő szárnyait. Hirtelen elindul a gép és felemelkedik a levegőbe. Elindultunk.
Hirtelen erős fájdalom nyilal a fejembe, mindent egyszerre hallok, nemtudom mi történik. Aztán egyből elmúlik. Fogalmam sincs mi lehetett ez, de nem is nagyon izgat, inkább az ablakon át kukkolom a felhőket.

16:35

,,Kedves utasaink. Kérem kapcsolják be biztonsági öveiket, msgkezdjük a leszállást.,,

Hirtelen megérzem a gyomrom, és mintha valami erő húzna az üléshez. Hátradőlök és becsukom a szemem. Így legalább enyhül a ,,hányingerem,,.
Bejelentik, hogy Beacon Hillsben az időjárás szeles és kb. 19°C lehet. Heh... Megnyugtató. Hirtelen lassulást vélek felfedezni a gépen, amiből arra következtetek, hogy már csak pár méter választ el a talajtól. Gyors fékező erővel, sértetlenül landolunk, de a gyomrom nem sértetlen. Megérkeztünk. Itt vagyunk. Beacon Hills-ben.

----------

Halihó emberkék.
Üdv. Szerény irományomnál. Örülök, hogy elolvastad, és remélem még sokáig fogsz visszajárni az oldalamra. Pucc embik a kövi rész még ezen a héten :))
#hatetszetthagyjmagadutánjelet;)
-DylanFanGirl-
*