"Az alkímia alapja az egyenértékűség nem lehet a semmiből teremteni valamit meg kell fizetnünk az árát amit akarunk azzal valami egyenértékűt elveszítünk. Ez az egyen értékűség elve. Őszintén akkoriban ebben az egy dologban hittünk igazán"
1922 március 17-ke van, Edward gondterhelten ült az ablakban hol Al-ra hol Amestris utcáira. Hatalmas kő volt az egész lelkén ha átgondolja az ö meggondolatlansága miatt kerültek ilyen helyzetbe. Az egész városban hallhatták volna ahogy kiáltott volna de nem szabad, Al-ért akár elmegy a végsőkig is. Az a nap pedig ma jött el, három év alatt elég sok minden történt ami miatt az ezredes elég pipa volt mivel volt egy vagy két dolog amit nem jelentett például a Liór-megdöntöttük a rendszerüket,vörös vízügy , Szenotime földbirtokosa "eltűnt"és a Fantomos ügy Sziren.
Neki dőlt az ablaknak és hatalmasat sóhajtott soha sem gondolta volna hogy Roy Mustang nem csak a nők társaságát kedveli. Ma be hívatta azzal, hogy kapott egy két tippet ha érdekli menjen be. Minden apró dolog fontos lehet ha vissza akarják szerezni a testüket, átjárja a testét az undor ha belegondol mibe ment bele.
Délelőtt...
-Megjöttél Acél.
-Igen, mit tudott meg ezredes?
-Ne siess annyira, most van egy kis időnk. A jelentésed nem teljes mond csak Aquroai-ban történt valami ?
-Az hol is van valami város féleség ugye?
Mustang levette a kesztyűit majd lassan oda ment Ed-hez és az íróasztalnak döntötte, lefogva a kezeit.
-Acél a türelem nem tartozik az erősségeim közé! Legalább tégy úgy mintha követnéd és tiszteletben tartanád azt amit a felettesed mond.
-Ugyan minek. Pontosan tudja mi a célunk, nem fogok soha a talpnyalója lenni.
Mustang szemében pokoli tűz égett, és baljós mosoly száguldott végig az arcán. A jobb kezét elvette és Ed arcára tette majd végig húzta a hüvely ujját annak alsó ajkán.
-Ezredes! Eresszen.
Kapálózott, de hiába.
-Hm nem leszel talpnyaló mi. Acél nem vagy tisztában a helyzeteddel, nem kell sokat tennem hogy rágyere jobban jársz a ha nem mondasz ellent.
-Még mit nem eresszen el .
-Ne feled Acél, hogy nem kevés rajtam múlik, hogy a régiek lehettek e.
Edward remegő szemekkel nézed az ezredesre aki szemeiben csak a pokoltűzét és vágyat látta akár egy ragadozóéban.
-Mit...akar?
-Nem sokat mivel így se kértem sokat ez után sem fogok, csak feltételeket változtatók minden egyes információmért meg kell fizetned.
-Ennyi?
Húzta fel Ed a szemöldökét.
-Ne bízd el magad, a testedet akarom minden alkalommal ha újat mondok.
Ed fal fehér aztán vörös lett majd, a düh teljes erejével akarta lecsapni az ezredest de Ö satuként fogta a kezeit.
-Soha. Mit képzel.
Kapkodta a levegőt, mire Mustang gúnyosan nevetni kezdett.
-Mi a baj Acél másnak egy élet is kevés, hogy a kedvemre tegyen, méltányolhatnád hogy te megkapod mellék állás ként.
Ed nem tudott mit mondani mert Mustang lecsapott az ajkaira majd mohon falni kezdte mikor Ed-nek esélye nem volt az ellenállásra. Mikor Mustang elvált tőle Ed-ből egy apró nyögés szakadt ki, még ilyen megalázást.
Mustang a füléhez hajolt és kínzó lassúsággal végig nyalta a fülét és finoman ráharapott. Ed hiába próbálta visszatartani egy apró nyöszörgés feltört.
-Acél az infó az asztalon van, ha ellenkezel csak neked lesz rosszabb. Rajtad áll, hogy mit ér neked,hogy újra a régiek legyetek.
-Ereszen.
Szipogott Ed, Mustang önelégülten mosolygott.
-Rendben mára ennyi,de ne feled mi az ára annak amit meg tudok és elmondom.
El engedte és vissza ment a székébe, Ed felkapta a dossziét és az ajtó felé vette az irányt.
-Acél, ne feled kövesd a parancsokat.
-Nem fogom, Ezredes.
Mustang büszkén dőlt hátra a székben miközben megnyalta az ajkait.
-Nincs értelme Acél...az enyém leszel.
...
YOU ARE READING
Az ár-Láng és Acél
FanfictionEdward és Alphons évek óta keresik a módját miként szerezhetnék vissza a régi testüket. Al-nak azonban nincs tudomása arról, hogy Ed mivel fizet Mustang-nak az információkért. Az pedig megjósolhatatlan miből mi alakulhat ki.