Az ár-Láng és Acél

Második tanulság

Ed a tetőt javította éppen amikor a gondolatai vissza repültek a három nappal ez előttre. Akkor látogatta meg Royt a központban. Még mindig hihetetlennek tűntek a benne fellángoló érzelmek. Sokat beszélgettek a találkozásuk során, teljesen ledöbbent mikor megmondta neki Roy, hogy azóta vannak érzései iránta, hogy először meglátta. De ezt nem mondhatta el csak úgy, inkább várt hátha elmúlik. Mivel ez nem valósult meg így akkor az az ajánlat született miszerint az információkért Ed a testével fizet. Legalább annyi időre a karjaiban tarthatta, az alatt az idő alatt míg ne találkoztak maga volt a földi pokol. Soha nem Remélte, hogy a szívét is meg kapja. Szavakba nem tudta volna önteni milyen boldog volt mikor Ed belépet évek teltével az ajtaján.

...

Hamar visszatért Ed az emlékezésből mikor egy hatalmasat csapott kalapáccsal az újára. Dühében össze csapta két tenyerét és alkímiával helyre hozta azt, már sok idő telt el azóta hogy alkalmazott volna bármi jellegű alkímiát. Sajnos nagyi állapota sem a legfényesebb most éppen bent van a gyengélkedőn, Winry és Al pedig tegnap elmentek romantikázni néhány napig biztosan ne m jönnek haza addig kiélvezheti a csendet. Délután elment a szüleihez rendbe rakni a sírjaikat és vitt nekik virágot. Este fele ért haza meglepetésére váratlan látogató ült a teraszon.

-Roy! Hogy kerülsz ide?

Kérdezte Ed teljes meglepettséggel, ahogy végig nézett rajta akkor vette észre,hogy civil ruhában van egy kisebb utazó bőrönddel. Roy mosolygott, majd az ölébe rántotta Edet az orrok hegye finoman összeért.

-Hiányoztál, Acél. És hamarabb kaptak meg a szabadságom.

-Igazán hívhatnál a nevemen, megegyeztünk.

Mondta durcásan, majd szorosan megölelték egymást, ajkaik pedig tüzesen összeforrtak. Miután elváltak egy ideig csak nézték egymást.

-Roy nem csak ezért jöttél igaz? 

-Azt szeretném ha visszajönnél a seregbe. Persze most már mellettem lennél mint az asszisztensem. 

Mondta komoly higgadtsággal majd folytatta.

-Hiszen Alphons a régi Ö kétlem, hogy felhagyná a családi életét, most hogy Winryvel együtt vannak. 

-Értem de megérthetnéd, hogy nem vágyom vissza a seregbe mint véreb.

-Tudom, de akár hol lehetsz te mindig az Acél alkimista maradsz. Én csak szeretném ha mellettem lennél. 

Ed elgondolkozott hiszen Ö is boldogabb lenne  a közelségében, nem egyszer fordult meg a fejében az évek alatt,hogy vissza megy de eddig nem volt oka rá. Roy a zsebéből elővette Ed régi óráját amit seregbe való belépésekor kapott a felírat egy kicsit sem kopott meg amit még belevésett. 

-Benne vagyok.

Mondta Ed miközben elvette az órát, Roy szemei diadalmasan csillogtak. Beletúrt a szőke tincsek közzé és úgy húzta közel magához, hogy birtokba vehesse a puha kis ajkakat. Majd legombolta a felsőjét,hogy érinthesse a fedetlen bársony bőrét. Majd a nyakát kezdte csókolgatni majd a bimbóinál időzött egy kicsit. Halk nyöszörgés szakadt fel Ed résnyire nyitott ajkai közül. 

-Roy...legalább menjünk be...ne itt...na.

Roy hirtelen gyermekien mosolygott.

-Pedig úgy szerettem volna a szabadban csinálni.

Ed teljesen elvörösödött, Roy lopott egy csókot majd felkapta és bementek de a nappali szőnyegnél tovább nem jutottak. Roy lefektette és mohon kezdte csókolni, Ed fürge ujjaival legombolta az inget majd nadrágot, kezeivel végig simított az izmos felső testen majd Roy ágyékán pint meg és kínzó lassúsággal kezdte izgatni. Roy vadállat éhségével tépte le Ed nadrágját. A szavak már rég nem kellettek Ed felhúzta széttárta lábait, kezeivel pedig átkarolta Royt, ujjaival finoman beletúrva a éj sötét tincsekbe. Roy lassan elmerült benne, már igazán jól ismerték egymás testét, hogy tudják miként érintsék a másikat. Edből arany szemeiből ugyan kicsordult egy-két könnycsepp de az ajkai élvezettel teli hangoknak engedett utat. 

...

Szeretkezésük végén mosolyogva csókolták edés álomba magukat.