Az ár-Láng és Acél

Végső tanulság

1928. Szeptember. 13.
Kinevezték az új Fhürert és az új ezredest. Az eddig katona állam rég várt ám lassú változása végre megkezdődött.
...

-Elric ezredes!

Rontott be Kiriyu tizedes,lélekszakadva. Ed hatalmasat ásított, alig egy perce sincs hogy elvégezte a papírmunkát.

-Mi a helyzet Kiriyu? Hova ez a sietség?

-Uram a Fhürer küldött Önért.

Ed megdörzsölte arcát, hogy lágy mosolyt elrejtse.

-Értem. Köszönöm a sietségedet. Bár elég későre jár még mindig az irodában van?

Keltette Ed a látszat érdeklődés szikráját.

-Igen Uram mivel valamiről még beszélniük kell, a többiek persze már haza mentek. Bár ahogy nézem Ön is csúszásban volt.

Nevetett a kis tizedes. Ed is megnevette majd a fejét vakargatta.

-Szó mi szó, ez így igaz. Legyen szép estéd, én akkor indulok.

Kiriyu illedelmesen meghajolt majd távozott. Ed a tükör elé állt megigazította az egyen ruhát és a haját újrafonta.

Miközben a Fhürerhez tartott a gondolatai vissza szárnyaltak 1925-re amikor Roy meglátogatta. Az a pár nap olyan csodálatos volt, ha nem tudná hogy igaz azt hinné,hogy csak álmodta. Sokszor szeretkeztek már, de az annyira bensőséges volt nem kellett szavakat használniuk elég volt ha csak egymás szemeibe néztek. Ha még messzebb megy az időben az alkujuk alatt gyakran elgondolkodott azon, hogy Roy egyáltalán nem volt önzetlen egyszer sem. Ő maga pedig  első együttlétükkor se azért sírt mert annyira nagy fájdalmai lettek volna hanem az ijedtségtől. Minél többször érintették egymást annál világosabbá vált számára,hogy vágyik az érintésre akár adja vagy  kapja. Ha valaki teljesen megváltoztatta akkor az Roy Mustang volt. Mikor Roy megkérte, hogy  jöjjön vissza bele is ment mivel Al már önálló lett és független lett ha jól emlékszem decemberre van tervezve az esküvőjük, másrészt ha van lehetőségük munkaidőn kívül is minél többet együtt tudnak lenni.

...

Kop-kop

-Fhürer.

Lépet be Ed vigyorogva miközben tisztelgett , Roy pedig nevetve dőlt hátra.

-Ne legyél már ilyen formális, már mindenki elment Acél.

-Az óvatosság sosem árt. Te pedig Edet akartál mondani ugye? 

Mondta Ed miközben gyorsan odasétált meg kerülve az íróasztalt. Az ölébe ült fejét pedig a mellkasán pihentetve meg. Roy karjaival szorosan magához vonta. Már nagyon hiányzott ez az érzés, ez az illat gondolták magukban. 

-Miről akartál beszélni Roy?

-Ma igazán alhatnál nálam. Az elmúlt hét kész káosz volt.

Puszilt Ed hajába, beszívva annak nyugtató illatát.

-Egyet kell értenem Fhürer Uram.

-Ed fejezd be!

Mondta önelégült vigyorral Roy. Ed lassan végig simította az arcát, Ő pedig belebújt a kis kezekbe.

-Kifejezetten jól áll az egyenruha "kis ezredesem".

-Neked pedig a Fhüreri cím, vigyáz rá nehogy idő előtt megkapjam.

Kuncogott huncut módon.

Ajkaik lágy puhasággal találtak egymásra, nyelveik szenvedélyes táncot jártak. Lihegve váltak el majd egy újabb gyors csók után elindultak Roy régi házához, bár a rezidenciáján lakik az ideje nagy részében az megmaradt a titkos szerelmi fészküknek.

...

Egész éjjelük forrón, szerelmes szenvedéllyel telt. Testükön viselték a forró csókok, perzselő érintések nyomait. A szobák erotikusabbnál erotikusabb hangokat fogadott magába. Mindketten a legnagyobb örömöt és gyönyört szerették volna a másiknak adni a szívükön kívül. Az már réges-régen a másiké volt.

...

A reggel kegyetlen gyorsasággal jött el értük, de Ők már felkészülten munkára készen itták a kávéjukat. Indultak mikor Ed még egyszer Át karolta Royt majd elveszett a holló fekete íriszben, kezeit annak éj fekete hajába temetve, végül ajkaival fedte be az övéit. Roy derekánál fogva tartotta szorosan magához , így hagyták még magukat egy kicsit pihenni mielőtt kiléptek az ajtón.