Az ár-Láng és Acél

Második lecke

1922. április. 20. Késő délután: 

Edward és Alphons megérkeztek a központba, valószínűleg Hughes-nál szállnak majd meg. Sajnos amit Mustang ezredes adott tippet kiderült, hogy amit a bölcsek kövének hittek az csak egy bóvli. Ed-nek eszébe jutott azóta minden éjjel mit mondott neki az ezredes "a testeddel kell fizetned". Ha csak róla lenne szó nem foglalkozna tovább ezzel de Al-ért muszáj, neki ö az egyetlen.

-Bátyó, mikor menjünk az ezredeshez?  

-Majd elmegyek egyedül te pedig tudsz egy kicsit piheni majd Hughes-éknál, nem?

-Biztos ne kísérjelek el?  

-Persze nem lesz baj,ráadásul Winry is ott van még lefogadom örülni fog nekünk addig vele lehetnél.

-Ühm,rendben bátyó.

...

Ed elindult az ezredeshez akár mennyire nem akarta észre venni nem nagyon sietett, a gyomra görcsbe rándult a testével fizetni mi nem hülye tudja mit jelent de ezt hiába nem akarja meg kell tennie. A folyóson ment amikor Hawkeye főhadnagy jött vele szembe.

-Á Edward hát visszatértetek. Alphons ?  

-Hello, Ö most nem jött Winry is itt van és nem akarta egyedül hagyni.

-Értem, az ezredes már vár csodálom, hogy még itt van. Még találkozunk szia.

-Viszlát, hadnagy.

Kop-Kop

-Hm Acél, hallom nem jártatok ezúttal sem sikerrel. A jelentésedből sem hagytál ki semmit csodálkoztam is.

-Ha már így is úgyis tudomást szerez a történtekről akkor kár lenne titkolni nem.

Állt meg Ed az asztal előtt, Mustang még mindig ült.

-Azt írta lenne valami új információja. Mi lenne az ?

Mustang csillogó szemekkel, félmosolyra húzta penge vékony ajkait.

-Igen, de ha ez kiderülne, hogy más is tudja abból komoly baj lehet. Mindenesetre a te dolgod, hogy miként kezeled de az árát már tudod.

-Igen...más különben nem keseríteném a napomat azzal, hogy egy légtérben legyek magával ezredes.

Mustang összevonta a szemöldökét majd lecsukta a szemét mikor újra kinyitotta baljósan mosolygott.

-Acél tudod még mindig elég rendesen fel van vágva a nyelved... 

Ed összeszorította az ökleit most tényleg nincs abban a helyzetben, hogy feleseljen. Mit akarhat mit kell megtenni e.

-Azt akarom, hogy most azonnal szopj le szépen. 

Ed egy másodpercig hezitál majd mantrázta magában " Al az egyetlen nekem" miközben nem nézett máshova mint Mustang holló fekete íriszébe. A kabátját letette ahogy odasétált, letérdelt és próbált minél hamarabb túl lenni rajta. Kiszabadította Mustang erekcióját majd keményen szopni kezdte, próbálta elnyomni az öklendezés érzését a könnyeivel együtt amik szintén napvilágra akartak törni. Mustang mélyeket sóhajtott.

-Mond csak Acél mért mész el ilyen messzire?  

Kérdezte miközben bal kezét beletúrta a szőke tincsekbe. Ed félretolta a kezét és felhagyott egy pillanatra a tevékenységével.

-Azért, hogy visszaszerezzük a testünket. 

Mustang cinikusan mosolygott majd újra belemarkolt Ed hajába és az folytatta amit elkezdett míg Mustang a szájába nem engedte magját. A szégyent csak most tanulta meg igazán eltűrni megtörölte a száját. Míg az ezredes visszaigazgatta a nadrágját.

-Az eszedbe sem jutott mi lesz ha nem sikerül Acél? 

Ed a kabátért nyúlt miközben mondta:

-Megfogjuk találni a módját. Hol az írat?

Mustang egy pillanat alatt ott volt mögötte egyik kezével lefogta míg a másikkal elkezdte masszírozni Ed férfiasságát. 

-Ezredes! Mit csinál?.. Engedjen!

-Acél mikor mondtam én, hogy végeztünk.

Ezzel felhajította Ed-et az asztalra és levette a nadrágját, hogy ne álljon az útjába. Elkezdte a kezével izgatni ami miatt Ed hangosan felnyögött.           

-Ezredes állj, állj!

-Majd akkor amikor én akarom. Ugyan miért állnék le hiszen élvezed.

A következő percben Mustang a nyelvével majd végül a szájával kényeztette de a kezeit továbbra is satuként fogta le. Ed nyögdécselt ugyan de szemeiből már ekkor folytak a kövér könnycseppek amik a rémület miatt lettek. Hirtelen hasra fordította és elkezdte az ujjaival tágítani, mire Ed fájdalmasan nyögött.

-Ne állj ! Elég ! 

Szipogta de Mustang-ot ez kicsit sem érdekelte, csak a vágy volt benne ami minden egyes porcikájában ott volt. Már két ujja könnyen csúszkált a fiúban, és már nagyon nedves is volt az előváladéktól.

-Na nem is olyan fájdalmas már ugye?

-Nem nem akarom ezt. 

Szippogta továbbra is , könnyektől áztatott arccal. Mustang félmosolyt ejtett majd ahogy kivette az ujjait. Ed kicsit meg könnyebbült bár korai volt az öröm.

-Acél mi értelme ilyen messzire elmenned? 

-Al...Ö...nekem Ö...az egyetlen.

Mustang-ot elöntötte a harag hiszen az Ö tartja a karjaiban mégis másra gondol. Egy percig sem gondolkodott tovább mélyen elmerült a fiú kis testében. Az pedig minden porcikkájával tiltakozott. Ed fájdalmas kiáltása valószínűleg nem csak a szobában hallatszódot.

-Ne elég! 

Üvöltötte miközben a könnyeiben fuldoklott, szipogott, senki nem sírhatott még ilyen keservesen. Mustang pedig ütemesen járt bennem, a fehér combokon szép lassan folyt a izgalmi nedv és Ed piros vére.

-Ne ... kérem ezredes...

Zokogta Ed

-Fáj...ezredes

Mustang a hátára fordította majd az egyik kezével elkezdte kényeztetni Ed merevedését és egy fokkal lassabban mozgott megvárva, hogy Ed fájdalmas kiáltásai átváltozzanak élvezés nyögéseivé. 

-Acél sose feled azt a fájdalmat és gyönyört amit adtam neked. Az enyém vagy

Miközben élveztek Mustang rávetette magát Ed ajkaira de ezúttal finoman,lágyan csókolta. Mikor felegyenesedett a Edward még mindig sírt bár nem tudta hirtelen hogy a fájdalom miatt vagy a szégyen miatt esetleg mind a kettő?  Lassan felöltöztek.

-Acél ott a boríték, járjatok szerencsével.

Ed mély levegőt vett próbálta össze szedni magát mielőtt megszólalna.

-Remélem ez lesz az. Maga egy szőrszáll hasogató alak remélem tudja, így ne csodálja ha sose léptetik elő.

Mielőtt azonban válaszolhatott volna Mustang Ed kilépett az ajtón és annak támaszkodott hihetetlen nagy fájdalmat érzett.

Mustang az ablakból nézte ahogy elmegy, a vak is látta hogy fájdalmai lehetnek. Visszanézett az író asztalára ahol egy ideje a karjaiba volt, de van ott valami Ed hajszála. Az ajkaihoz emelte, szorosan becsukta a szemeit.

-Acél te vagy az én "kék lángom"

...