Az ár-Láng és Acél

Végső lecke

Ed a éppen felébredt mikor hallotta hogy Winry és Al jönnek vissza a bevásárlásból. Nyugodt és elégedett volt valóra váltotta az ígéretét Al és Ö is újra a régi. Az óta három év telt el, gyakran eszébe jut az ezredes milyen röhej mikor utoljára együtt volt vele és eljött ez volt az utolsó mondata hozzá. Kinézett az ablakon Winry-ék kézzel lábbal hadonásztak.

-Bátyus.

Integetett Al fülig érő szájjal, nem csoda hiszen Winry és Ö együtt vannak.

"Hm még mindig nem lettél Fhürer mondtam, hogy szőrszál hasogató vagy ezredes.

Gondolta magában Ed miközben felöltözött hasonló ruhákban mint amiikben régen járt fekete nadrág,felső és a tűzpiros kabát. Befonta a haját mára eléggé megnőtt és elindult.

-Bátyó mi ez a ruha? Hova mész?

-Ne aggódjatok holnap estére jövök.

-Minden rendben lesz?

-Persze van valami még amit le kell zárnom vagy kezdenem kell valamit.

Al és Ed egymásra mosolyodtak, majd Al bólintott.

...

Ed a vasút ablakából figyelte a tájat meglátott egy sast, és félmosolyra húzta az ajkait. "Roy Mustang megyek". Ennyi idő alatt jött rá arra, hogy az érzéseit nem tudja eltemetni. Szüksége van az Ö érintésére azt csak tőle kaphatja meg.

...

"Már mindenki elment, csoda hogy Ö még itt van" Gondolta Ed az ajtó előtt ,kopogott majd belépett.

Roy szemei kétszeresére tágultak, mély levegőt vett próbált újra egyenletesen lélegezni.

-Rég láttalak Acél.

-Igaz, hiszen már nem vagyok véreb. Kicsit csalódtam ezredes még mindig nem Fhürer. Valaki egyszer azt mondta nekem, hogy a testünk nem lesz a régi mielőtt maga betöltené ezt a posztot.

-Igazán Acél. Akkor szabad tudnom, hogy miért jöttél?

Indult el Roy az asztaltól, megszokott mosolyával.

-Sokat gondoltam magára ezredes. Őszintén csalódtam is és nem is. Hiszen én megmondtam, hogy ne nagyon számítson előléptetésre amíg ilyen. A másik pedig tényleg nem akarja lecserélni ezt a sok vackot vagy az állam nem támogatja a nagy "Láng alkimistát"?

-Eltelt ennyi év és még mindig faragatlan vagy Acél. Sajnálatos, hogy már nem vagy a neveltetésem alatt. Rád férne már egy alapos szájmosás.

Tagolta Roy lassan az utolsó szót miközben fedetlen kezével megérintette Ed arcát. Ahogy az arany és holló fekete írisz egymásba süllyed úgy az egymásra talált ajkaik is. Az ismerős érzés villámcsapásként érte mind kettejüket.

-Miért jöttél Acél?

Kérdezte komoly hanggal Roy.

-Egyedül itt tudtam és tudom mire számíthatok. Csak ezért vagyok itt,most, veled.

Roy elnémította finoman az okos kis ajkakat felkapta majd vissza sétált az asztalhoz és leült vele a fotelébe. Egy vadállat mohóságával falta az ajkakat miközben majd letépte a ruhákat róla. Ed legombolta Mustang kabátját és ingét ahogy végig húzta kezeit az izmos felsőtestén meg érezte az égés nyomot, elszakadt a csókjukból.

-Ezredes ez...

-Rá ér később is nem Acél.

Csókolta újra, kiszabadította magukat, hogy minél hamarabb elmerülhessen az angyalában.

-Pont olyan szűk vagy mint először.

Jelentette ki Mustang lehelet könnyedséggel.

-Hülye hiszen csak te voltál nekem.

Sértődött meg Ed és inkább bevette az ezredes ajkait bele fojtva a szót is, mielőtt bármit is mondana.

Lassan elkezdett mozogni, kéjesen nyögdécselt. Többé nem volt szükség arra, hogy tartsa magát nem zavartatva mondogatta Mustang nevét. Aki elégedetten mosolygott, benyúlt közéjük, hogy kezelésbe vegye Edward erekcióját miközben csókolgatta annak nyakát ha nem az ajkait falta. Mikor mindketten elmentek Ed remegve pihegett Mustang-on.

-Acél, jegyezd meg te hozzám tartozol.

Súgta a fülében, ezt követően lágyan megharapta a fülcimpáját mire kicsikart egy újabb kis nyögést.

-Ne az előbb csináltuk.

Nyöszörögte Ed, De Mustang felállt majd rá fektette az író asztalára Ed széttárulkozva feküdt hatalmas szemeivel az ezredest nézve.

-Nem szeretem az elmaradt munkát, mégis csak három évig maradtál el.

Egymásra mosolyogtak, Ed magához húzta és mielőtt megcsókolták volna a másikat valamit gyorsan felfedtek a másik előtt.

-Szeretlek....

Végül elvesztek egymásban karjaiban újra...és...újra..