A Játékmester

Negyed óra alatt veszett el tíz évem

Egy szomorú történetet szeretnék megosztani ma veletek, egy olyan lány történetét, aki naivan és boldogan készült a nőiség útjára lépni, azonban a sors és a balszerencséje közbeszólt. A lányról annyit érdemes tudni, hogy a barátnői és környezete unszolására benevezett a „Magyarországi szépségkirálynő választás" című műsorba. Komoly fiúbarátja még nem volt addig, és még szűz volt. Figyelmeztetlek benneteket, hogy a történet felkavaró lehet, ezért gyengébb idegzetűeknek nem ajánlom. Azért osztom meg mégis veletek, mert az általam preferált terápiával történt a lány utógondozása.

Mivel régi, kedves „betegem" (nem játékos, mert akkor még nem így hívtam őket), megkértem, hogy a majd' 10 éves „évforduló" alkalmából próbálja meg — terápiás célból — röviden megírni a történetét, amit a blogomon, itt el is helyezek. Az egyszerűség kedvéért, nevezzük őt Csillának. Az írást, tartalmában nem, de a stilizálást illetően javítottam, és néhány nevet ki is hagytam.

(...) nyarán történt, az érettségim előtti évben. Este a barátnőimmel bulizni indultunk. Csodálatos este volt, és a (...) discoban találkoztunk pár sráccal, akiket már előtte is ismertünk. Éjfél körül elszakadtam a többiektől, mert az egyik sráccal táncoltam már egész este. Hajnalban elindultam haza gyalog, mert már nem járt semmi sem akkor, taxira meg már nem volt pénzem. Mivel a többiek teljesen másfelé laktak, így magamban lépkedtem. Egyszer csak megállt mellettem egy autó és egy idősebb srác kiszólt, hogy elkeveredett, és megmondanám-e, hogy hogyan tud eljutni a (...) kerületbe.

Odaléptem az autóhoz, és magyarázni kezdtem, akkor azt mondta, elvisz szívesen haza, ha akarom. Nem akartam, úgyhogy megpróbáltam lerázni, de eléggé nyomulós volt. Már elléptem volna az autótól, amikor hirtelen éreztem, hogy hátulról megragadják a vállam. Bepánikoltam, de megmoccanni sem tudtam, mert egy másik srác, a torkomhoz nyomott egy kést, és azt sziszegte a fülembe, hogy hallgassak vagy baj lesz.

Nagyon megijedtem, és azt mondtam, hogy vigye, amit csak akar. Elvette a mobilom, más egyebem nem volt. Azt hittem, hogy ennyivel megúszom, de az autós srác is kiugrott a kocsiból, és teljesen váratlanul ököllel az arcomba vágott.

A következő, amire eszméltem az volt, hogy a félig fekszem, és valaki tapogatja a melleimet, közben iszonyatos sebességgel, dülöngélő autóban vagyok. Próbáltam ordítani, de akkor újabb ökölcsapásokat kaptam. Teljesen elkábultam, nem tudtam, mi történik velem, de annyira észnél voltam még, hogy könyörögtem, hogy engedjenek el. Mozdulni nem tudtam, mert nem reagált a testem semmire. Csupa vér volt az orrom, és a szemeim úgy feldagadtak, hogy szinte semmit sem láttam, az égő fájdalomtól.

Később éreztem, hogy kivonszoltak a kocsiból. Azt hittem ott hagynak valahol és kész, de ráeszméltem, hogy durva kezek szaggatják rólam a ruháimat. Mozdulni továbbra sem voltam képes, így szerencsére legalább több verést nem kaptam. Később borzalmas fájdalomra eszméltem, és miközben jajgattam, majdnem megfulladtam, mert a számra mocskos kezek tapadtak. Mindegyik srác durván megerőszakolt, nem kíméltek egy kicsit sem.

Már fent volt a nap, amikor magamhoz tértem, de mozdulni még akkor sem tudtam, a hasam, mintha szét akarna robbanni, olyan fájdalmaim voltak. A hátamon feküdtem, a kezemet nagyon nehezen meg tudtam mozdítani, és megpróbáltam megtapogatni magamat, mert úgy éreztem, hogy a lábaimat csonkolták. Közben olyan fájdalmaim voltak, hogy többször is elvesztettem az eszméletemet.

Délután öt óra körül azt éreztem, hogy egy kutya nyalogatja az arcomat, majd megláttam fölém hajolni egy nőt, akinek a rémülettől eltorzult arca még a mai napig is kísért. Pillanatok alatt több ember arca bukkant fel előttem, mentőt hívtak, majd minden újra elsötétült.