What if.... /H.P. fanfic/SS+HG❤️/

1. Újra ébren

A gyengélkedőn feküdt. Hallotta, hogy a körülötte ülők suttognak, és megnyugtató csend vette körül. Vége lenne már a háborúnak? És a fiú meg tudta tenni, amit Dumbledore rábízott?

- Vajon magához fog térni valaha? – kérdezte Ron.
- Nagyon remélem – hallotta Pottert, akinek hangjába most egy csepp aggódás vegyült.

„Ideje lenne kinyitni a szemem" – gondolta, majd eleget tett gondolatmenetének. Amint kinyitotta feketén csillogó szemeit, homályosan látta, ahogy felé fordul minden arc.

- Madam Pomfrey! Piton professzor magához tért! – kiáltotta az ágy mellől egy izgága lány.
- Nyugalom, Granger. A végén a sikítozásának köszönhetően meg fogok süketülni – morogta rekedten.
- Elnézést... – kezdte Hermione, de Harry felnevetett.
-Máris a régi. Merlinnek hála! – mondta.
- Mi történt? – kérdezte a professzor, és megpróbált felülni az ágyban, de Hermione a vállánál fogva visszanyomta az ágyra.
- Nem szabad felkelnie! – szólt rá tanárára.
- Granger...komolyan mondom... - de nem tudta befejezni, mert Madam Pomfrey közbelépett.
- Hermionénak igaza van, Perselus. Még nem kelhetsz fel. Jobban teszed, ha még pihensz egy kicsit. Talán holnap kiengedlek.
- Rendben – morogta halkan a professzor. – Potter, mondja el mi történt, mert amint látom, magán kívül mindenki megőrült.

A többiek összenéztek, és elnevették magukat. Végre feloldódott bennük a feszültség, amit Perselus magához téréséig a gyomrukban éreztek.

- Maga egy hős! – kezdte Harry tisztelettel a hangjában. – Amíg nem láttam az emlékeit, meg akartam ölni, mert azt hittem, tényleg Voldemorték közé tartozik. Dumbledore büszke lenne Magára...és az anyám is. Köszönöm, amit tett.

Perselus szeme megint elhomályosodott, de most könnyei miatt. Elfordult, hogy mások ne vegyék észre, milyen hatással vannak rá Potter szavai. Na, igen. Sikerült megvédenie Lily fiát, és ezek szerint nyertek, mivel a fiú és ő is az élők sorában voltak. Összeszedte minden erejét, rendezte arcvonásait, majd visszafordult.

- Nincs mit, Potter. Remélem többször már nem kell megmentenem Magát, mert amint látja egyre rosszabbul járok – és erőtlenül intett, hogy hagyják magára.

A kis csapat felkelt, Hermione kivételével. Piton kérdőn nézett a lányra, aki őt figyelte, pillantásra sem méltatva barátait.

- Granger! Már harmadszor szólok Magára. Ha nem engedelmeskedik, akkor pontot vonok le a házától - szólt fenyegetően.
- Nem megyek sehova! – mondta kimérten Hermione. Piton összeszűkült szemmel nézett rá, mire a lány hátradőlt a széken, kezébe vett egy könyvet, és elmerült benne. A professzor nézte egy darabig, majd megszólalt.

- Mégis mit akar még tőlem?
- Semmit. Én mentem vissza Magáért, én virrasztottam a legtöbbet az ágya mellett, és addig itt leszek, amíg ki nem engedik. Madam Pomfreynak amúgy is szüksége van a segítségemre a többi sérültnél is – azzal sokatmondóan a fáradt tekintetű javasasszonyra nézett. Piton követte a tekintetét, és belátta, hogy a lánynak igaza van. Meg akarta köszönni, hogy megmentette, de nem tudta kimondani. Ő soha senkinek nem köszönt meg semmit....Lily halála óta magába fordult, és Dumbledore-on kívül nem bízott senkiben. Főleg a nőkben nem. „Nőkben...heh...Granger még nem nő..." – gondolta lekezelően, de ahogy a lányra nézett, be kellett ismernie magának, hogy tévedett. A lány már felnőtt nő volt, nem csak korát tekintve, hanem a viselkedése is erre utalt. Jól esett neki a lány törődése, és kedvtelve nézegette, ahogy a könyv fölé görnyedve olvas. Rakoncátlan tincsei most szigorú kontyba voltak kényszerítve, arca nyugodt volt. Talán megérezte a kutató pillantást, mert felpillantott a könyvből. Kérdőn nézett professzorára, aki hirtelen, hogy zavarát leplezze, megszólalt:

- Mit olvas? – kérdezte rekedten.
- A gyógyítás könyve című művet.
- Na, már nem aurornak készül? – hökkent meg Piton.
- Erről honnan tud? – érdeklődött Hermione, majd Piton zavarát látva hozzátette. – A gyógyítás jobban érdekel egy ideje. Jó érzés másoknak segíteni.
- Értem. Megkérhetném valamire?
- Természetesen – húzta ki magát a lány.
- A szobám tele van könyvekkel. Az ágyam fölötti polcok valamelyikén talál egy olyat, ami a mérgekről és ellenmérgekről szól. Hozza el nekem, mert unatkozom.
- Rendben – mondta a lány, majd halkan kisietett a szobából.

Végigment pár folyosón, majd befordult balra. „Perselus szobája. Ha tudná, hogy az utóbbi időmet itt töltöttem..." – gondolta magában, majd elmosolyodott. Ahogy belépett az ajtón, hideg mart a testébe. Egyetlen pálcaintéssel barátságos tüzet varázsolt a kandallóba, majd elindult az ágy felé.

- Ennyi könyv közül holnapig sem találom meg a kért művet – nyögött fel. – Invito mérgekről és ellenmérgekről szóló könyv.

Ahogy gondolta...vagy negyven könyv röppent felé, de ő csak az ágy fölötti polcokra figyelt. Ahogy elröppent onnan a várt könyv, magához vette. Ezután rendet tett a szobában. „A tűz még marad, szerintem. Úgyis bejövök, ha Madam Pomfreynak már elege lesz belőlem. Azt hiszem a második polcon van az a könyv, amit a múltkor kinéztem magamnak."
Körbenézett, és megtalálta a hatalmas fekete könyvet. Az animágia kezdőknek, ez volt a címe. Hermione elmosolyodott, majd visszasietett a gyengélkedőre.

- Na, végre, Granger. Már azt hittem, betemették a könyveim, és azért nem talál ide. Remélem nem rombolta le a szobámat – szólította meg gúnyos hangon Piton.

Hermione válasz nélkül hagyta a sértést, csak a kelleténél durvábban lökte oda tanárának a kért könyvet, aki erre kérdőn nézett rá. Fittyet hányva rá, felkapta a saját olvasmányát, és elült Piton közeléből a szoba másik sarkában levő karosszékbe.
A professzor nem szólt semmit, de magában azon gondolkodott, hogy miért lett Granger ennyire érzékeny, hiszen ő csak a szokott stílusát használta.
Eközben Hermione magába szitkozódott: „Nem és nem fogom eltűrni ezt a hangnemet azok után, amit érte tettem. Hülye vagyok, hogy azt hittem, hogy kedvesebb vagy normálisabb lesz velem...Ott kellett volna hagynom meghalni...." Tovább füstölgött magában. Felkapta a tekintetét a könyvből, és egy pillanatra összetalálkozott a barna és a fekete szempár. Utóbbi kérdőn nézett rá, így felpattant a székből, és kiviharzott a gyengélkedőről.

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Itt is lennék az első résszel, remélem elnyerte tetszéseteket. Jó olvasást, és hagyjatok nyomot magatok után kérlek! :)