What if.... /H.P. fanfic/SS+HG❤️/

7. A várakozás

Piton bezárkózott a számára kijelölt szobába, majd birtokba vette a szobához tartozó fürdőszobát, hogy hideg zuhanyt vegyen. Munka előtt mindig frissítően hatott rá, érzékszervei a szertartásos tusolás után jobban működtek, mint valaha. Most szüksége is volt rá, hiszen segíteni akart a lány apjának.
„Mi lesz, ha elbukunk? Ha már késő?" – gondolta kétségbeesetten, míg a hideg víz végigfolyt testén. „Nem, nem hagyhatom meghalni Hermione apját!" – rázta meg fejét, majd kíméletlenül dörzsölni kezdte testét a szappannal.
Alighogy elzárta a csapot, kopogtatásra lett figyelmes. Gyorsan a derekára tekert egy törölközőt, majd az ajtóhoz sietett.

Hermione levegőt venni is elfelejtett. Szinte megbabonázta a professzor, akit még soha nem látott ilyen hiányos öltözékben. Tekintete végigfutott a férfin, majd magában megjegyezte, hogy a professzor igen jól karbantarthatja magát, legalábbis felsőtestének izomzata erre utalt.
A férfi elmosolyodott a diáklány zavarát látva, ám gyorsan rendezte arcvonásait.

- Khm... ha kinézelődte magát, Miss Granger, be is jöhetne – szólt halkan Hermionénak.
- El...elnézést, professzor – felelte sután a lány, elvörösödve, majd lehajtott fejjel belépett a szobába.
- Legyen olyan kedves, és foglaljon helyet, amíg felöltözködöm.
- Rendben – mondta Hermione, majd helyet foglalt egy kényelmesnek tűnő fotelban.

Piton visszament a fürdőszobába, hogy felöltözködjön. Sietett, tudta, hogy minden perc számít. Ennek ellenére mégsem tudott elfojtani egy önelégült mosolyt, amikor a tükörbe nézett.
„Szóval tetszett neki, amit látott" – nyugtázta magában. Felkapott magára egy farmert egy fekete pólóval, haját egy suhintással, szabad kézzel megfésülte, és kilépett a fürdőből.
Hermione a mai napon már nem először tapasztalta, hogy arcát elönti a pír.
„ A fenébe is! Apám haldoklik, én meg itt játszom a szerelemes kis diáklányt! Szedd már össze magad, csajszi!" – korholta magát, majd elfordította fejét.

- Valami baj van, Hermione? – kérdezte Piton félénken.
- Nincs semmi gond, professzor – válaszolta a lány, de szája sarka felfelé görbült, amikor Piton a keresztnevén szólította.
- Akkor javaslom, hogy lássunk neki a munkának. Elég sok időnkbe fog telni!

Miután befejezte mondanivalóját, elővette pálcáját. A teret megnagyobbította, és kettéosztotta. Gyorsan kialakított egy kis helyiséget, amelyet alkalmasnak vélt a bájital elkészítéséhez.

- Nos, Miss Granger – tért vissza régi hangneméhez a professzor -, a maga feladata egyszerűbb lesz, mint az enyém. Bármit kérek, azt azonnal adja a kezembe. Lesz itt egy-két aprítani való is, azt is magára bízom, ha gondolja. De mindent azonnal a kezembe kell adnia, vagy azonnal el kell végeznie a munkát, mert mindennemű késedelem gyengít, vagy akár ronthat is a bájitalon. Felkészült?
- Igen, professzor – válaszolta a lány, és szemében az elszántság és küzdés tüze égett. Piton elégedetten bólintott, mint aki erre a reakcióra várt, majd elővarázsolta a hozzávalókat az asztalra, maga elé pedig felállította az üstöt.

Órákig csendben dolgoztak, Hermione mindent pontosan, alaposan készített el illetve elő a bájitaltan tanárnak. Piton elégedett volt vele, jól haladtak. A lány magában azon gondolkodott, hogy végre megtalálta azt az embert, akivel közös nevezőre jutott, már ami a munkát illeti. Perselus is így vélekedett, de ezt a világért sem akarta megosztani a lánnyal, hiszen még saját magának is nehezen vallotta be.

Minden jól ment, egészen addig, míg nem véletlenül összeért a kezük, amikor egyszerre nyúltak ugyanazért a hozzávalóért. Akkor mind a ketten elkapták a kezüket, és szégyenkezve, pironkodva néztek a másikra, de gyorsan visszatért minden a régi kerékvágásba. Egy ember élete forgott kockán. Pontosítva, annak a lánynak az apjának az élete, akit Perselus (bármennyire is nehezére esett bevallania magának) megkedvelt az idő múlásával.
Már két órája folyamatosan dolgoztak, amikor Piton eltávolodott az üsttől.