Kérlek - Shawn Mendes

Chapter Eight ♢ Shawn/Mel

- Tényleg jó hely - jegyezte meg Mel, mikor kiléptünk az étkezdéből. Hajába belekapott a szél, és jól állt neki az összeráncolt szemöldök. Elfordultam. Jóllakott voltam, és nem csak a kajától. Nem akartam bevallani, pedig így volt: jó érzés volt beszélgetni valakivel... normálisan. Aki nem piát öntött ki, vagy kaját hozott, vagy lecseszett, milyen rossz ember is lett belőlem. Csak normálisan beszélt velem.

- Most mennem kell - fordult hirtelen felém a lány. Vonakodott elmenni, de intett, majd mégis elment.

Akkor intettem neki vissza, mikor már nem látott.

♢

- Igen, kedvesem? - szólt bele a telefonba a legjobban utált hang a világon. - Milyen híreid vannak nekem? - Sekélyes és negédes hájadék, akinek rengeteg pénze volt.

- Jók - morogtam, és behúzódtam a busz leghátsó ülésén. A járművön szerencsére nem utaztak sokan, így mellém sem került senki. - Haladok - böktem ki. El kellett tartanom a fülemtől a készüléket, mert a hideg rázott ki ettől az állattól és a hangjától.

- Hétfőre az asztalomon egy jelentést akarok róla - mondta parancsolón.

- Tudom - vágtam oda neki durva hangszínen.

- Most már lerakhatod - flegma válasz. Kinyomtam.

Legszívesebben megfojtottam volna a fickót, vagy eltűntettem volna valami rejtett helyre, ahol nem beszélhet senkivel.