Kérlek - Shawn Mendes

Chapter Three ♢ Mel

Amikor Mr. Gentler le akarta rakni a telefont, beadtam az aduászomat. Megkérdeztem, mitől hinné el, hogy nem egy őrült fanatikus vagyok, mire azt mondta, találkozzunk.

És íme, egy közeli parkban ücsörögtem már egy fél órája, de sehol nem láttam Mr. Gentlert. A padon kezdtem fázni, így felálltam, hogy megmozgassam a lábam. Még egyszer átgondoltam, mivel is fogok érvelni, és egyre idegesebb lettem. Átvert volna? Nem csodálkoztam volna, hiszen én is erre készültem, csak éppen más valakivel.

Majd amikor már megbántam volna az egész beszélgetést Mr. Gentlerrel, és átgondoltam volna a pro és contra listámat, megbökte valaki a vállam. Egy alacsonyabb férfi állt előttem, sapkával a fején, ami alól néhány ősz szál bukkant elő. Rendezett külsejű volt, nem néztem volna ki belőle a menedzser szerepét. Szürke viharkabátjában leginkább Castielre hasonlított, ám arcizmait befeszítette; sugárzott belőle a távolságtartás és a bizalmatlanság. Inkább egy alacsonyabb és éppen harcba vonuló Dean volt.

- Andrew Gentler? - kérdeztem, mire óvatosan bólintott. - Melissa Turler vagyok, beszéltünk telefonon. - Megemlítettem neki, hátha elfelejtett volna, de bólintott, hogy nagyon is emlékszik rám. - Esetleg leüljünk?

- Szerintem maradjunk állva - szólalt meg mély hangon, és elindult a kitaposott földön.

- Tudom, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki ilyesmit kér magától - vágtam bele a közepébe, mikor utolértem. - De meg kell értenie, hogy ez most nagyon fontos.

Gentler gyanakodva figyelt, de próbáltam tovább erősködni. Őszintén szólva, nem volt konkrét indokom, mert nem mondhattam el neki az igazat. A fülemben lüktetett a vér, és tudtam, hogy valamit azonnal ki kell találnom, különben esélyem sem lesz folytatni az akciómat. Majd megláttam a kislányt, aki anyja karját rángatta egy kis csokiért.

- Uram - sóhajtottam. - Tudja, milyen az, ha valaki, mint a menedzsmentje megváltoztat egy aprócska életet? Egy jelentéktelennek tűnő, mégis igazán értékes életet. Igaz, hogy nem a világot mentette meg, de egy emberben elindított valamit azon az estén, amikor meghallotta azt a hangot a közösségi oldalon, és inspirálta őt. Motiválta Mendes a rajongók felé mutatott tisztelete és szeretete, amit nagyon sokszor fejezett ki akár posztok, akár képek formájában. Ez a kis aprócska élet pedig szeretné megköszönni ezt Shawn Mendesnek, mert nagyon sokat jelentene neki.

- Ott van az internet, és ahogy mondta, a közösségi oldalak is - dörmögte Gentler.

- De ha egyszer nem érdekli senki az énekest? Nem reagál semmit semmire. Mindnyájan tudjuk, hogy Shawn Mendes már nem él a közösségi oldalakon, csak a milliónyi megosztott posztokban, képekben és videókban látjuk. Vagy amit lehoz a média és az újság. Tudom, hogy nem nyilatkozott erről bővebben, uram, de nem ez a lényeg. Nem ezért vagyok itt!

Gentler nem szólt semmit. Egy mukkot sem, semmit! Mi lelte ezt az embert? Ennyire lelketlen lenne? Vagy ennyire pocsékan hazudtam neki, és átlátott rajtam?

Felsóhajtottam. - Ön is volt gyerek - dobtam be a „maga is megérti, nem?" kártyát. Nem válaszolt, de a szemében láttam, hogy figyelt. - Tudja, milyen, ha egy zene megváltoztatja az embert. Kérem, uram. Találkozn... - Gyorsan korrigáltam magam, és reméltem, hogy egy elcsuklásnak tűnik a botlásom. - Találkoznia kell az unokahúgomnak Shawn Mendeszel!

- Jól van, jól van - bólintott Gentler, mire alig láthatóan megkönnyebbülten sóhajtottam fel. - Én sem tudom biztosan, hogy hol van éppen, de a legutóbb itt volt - vett elő egy cetlit, majd ráfirkantotta az irányítószámot, az utca nevét és annak számát.

- És ha lehet, kérem, ne mondjon semmit Shawnnak, talán meg tudjuk lepni!

- Ne aggódjon, nem mondok semmit - biccentett.

- Nagyon köszönöm, uram, nem is tudja, mennyire hálás vagyok - nyúltam a címért. - És az unokahúgom...! - alig láthatóan elmosolyodott, majd intett egyet, és visszaindult az ellenkező irányba, ahonnan elindultunk.

Begyűrtem a kabátzsebembe a papírfecnit, és gyorsan az egyik közeli kávézó felé vettem az irányt, hogy kitaláljam, mi legyen tovább.

Zavarodott voltam, nem kevés bűntudatom is volt, de közben nyertesnek és vesztesnek is éreztem magam. Egy dög voltam.

♢

Lőjetek le, mert hány hónapot is csúsztam? Ötöt, hatot? R. I. P.