Reménysugár

3.rész

* Sophia szemszöge*

Csapzodtan és ziháltan ébredek fel. Mi volt ez az álom? Ki volt az a női hang? Nem értem. Miért reszketek? Megfordulok az ágyamban és rá nézek az órára. Negyed hat van. Remek. Nem tudok vissza aludni. Idegesen felkeltem az ágyból és elkezdtem öltözködni.
*suliban*
Kinyitottam a suli kapuját és beléptem rajta. Elindultam a szekrényem felé. Épp a zárat próbáltam kinyitni amikor valaki hirtelen a hátamra ugrott. Megdermedtem. Ki az az idióta aki a hátamra ugrik? Mért kell folyton hozzám érni?! Az idegen befogta a szemem és azt kérdezte, hogy ki ő. Ismerős a hangja. Csak nem...?
- Lisa! Te vagy az? Miért ugrottál a hátamra?-kérdeztem dühösen.
- Csak így akartam köszönni. Nem hittem hogy ebből gond lesz.- mondta meglepett arckifejezéssel.
Máris enyhült a haragom. Ő csak jót akart.
- Ne haragudj. Nem akartam rád förmedni. Csak az este nem aludtam valami jól.
- Hogy hogy?
- Rémálmom volt. Nem olyan érdekes.-megfordultam és próbáltam megint kinyitni a zárat. Közben Lisa oda jött mellém. Lehallkította a hangját és elkezdett suttogni.
- Mit szólsz az új fiúhoz? Hogy is hívják?- vágott gondolkodó arcot  majd pár másodperc múlva csettintett egyet.
- Meg van! Aaron Crossnak hívják! Állatira dögös! Nagyon bejön. Szerinted lenne nála esélyem?-kérdezte aggodalmas hangon
Rá néztem. Ma is gyönyörű volt. Vörös haját befonta. Zöld színű blúzt egy fehér térdig érő szoknyát és szandált viselt. Végig néztem magamon. Én a hajamat szabadon hagytam. Egy fehér ruhát viseltem és szandált. Olyan átlagosnak éreztem magam. Lehet az is vagyok. Amikor arra gondoltam, hogy mi van ha Lisa össze jön Aaronnal akkor valamiért rossz kedvem lett. Idegesít a srác meg minden de azért, még is. Egy kis részem magamnak akarja a fiút. Ez az érzés megrémíszt! Nem túl feltűnően megráztam a fejem és  gyorsan válaszoltam Lisanak.
- Tuti biztos, hogy lenne nála esélyed! Nagyon szép vagy! Hidd el!-mondtam nagyon komoly hangon és közben a szemébe néztem. Nagy vigyor terült el az arcán és megölelt. Na jó. Lehet, hogy ideje lenne neki elmondanom, hogy nem szeretem amikor hozzám érnek. Hál' istennek pár másodperc múlva elengedett. Izgatottan elkezdett magyarázni, hogy milyen jó lenne ha össze jönnének és ő már eltervezte, hogy hova mennek randizni. Ez elég bizar mint ne mondjak. Miközben ezeket taglalta addig én kinyitottam a zárat. Ki vettem belőle a cuccomat és vissza zártam. Elindultunk az 57-es terem felé amikor is Lisa megtorpant. Nem vettem észre, hogy megállt és belé ütköztem.
- Hé Lisa! Miért álltal meg?-kérdeztem
- Sophia! Sophia!-mondta izgatottan.
- Igen így hívnak.-néztem rá furán.
- Nézd milyen jól néz ki ma is!- mutatott izgatottan  előre.
Én meg oda néztem amerre mutatott. Elált a lélegzetem. Szőke haja ugyan úgy a szemébe lógott. Egy testhez álló fekete pólót viselt. Nadrágja mint tegnap is fekete volt. Kicsit kezd idegesíteni, hogy ettől a sráctól mindig elál a lélegzetem. A bámulásból egy nagy ricsaj ragadott ki. Körbefordultam, hogy megnézzem honnan jön ez a zaj. Ahogy körbe kezdtem fordulni rájöttem, hogy a folyosó végéről jön a zaj. Elkezdtem futni. Amint oda értem minden világossá vált. Matt legjobb haverja Jonathan ( én Mr. Seggfejnek hívom) egy elsős fiút alázott rendesen. Szegény fiú! Mr. Seggfej össze vissza rángatta, gúnyolta és ezen mindenki nevetett. Aki nem az meg meglapult ne hogy őt is megalázzák. Milyen szánalmas egy népség! Senkiért nem képesek kiállni?! Hát ezek szerint nem. Dühösen félre löktem  az embereket az útból majd az elsős fiú elé álltam.
- Hé Mr. Seggfej a saját súly csoportoddal kezdjél ki. Csak a gyengéket tudod bántani? Félsz ha valaki erősebbnek szólsz be akkor úgy helyben hagy  hogy utána sírni fogsz?-mondtam dühösen karba tett kézzel. Annyira meglepődött, hogy valaki beszólt neki és ellen mert állni , hogy tátott szájjal és döbbenten nézett vissza rám.
- Mi van seggfejkém? Mit nézel? Talán nem láttál még embert? Hogy is láthattál volna? Hisz olyan állatokkal veszed körül magad amilyen te is vagy!-vágtam rá szerintem frappánsan. Büszke vagyok magamra! Tök jól vissza tudtam vágni! Körülöttünk az emberek elnémultak és feszülten Néztek minket. Kicsit elkezdtem aggódni. Remélem, hogy nem fog bántani. Csak nem bánt ugye? Hiszen lány vagyok! Mondjuk lehet, hogy ezt nagy ívben leszarja. Ő közben helyre tette magát. Dühösen nézett rám. Nagy léptekben elkezdett közeledni hozzám. Megijedtem. Csak nem üt meg mindenki szeme láttára! Amikor már csak pár méter választott el minket egymástól akkor megszólalt a csengő. A megkönnyebűléstől felsóhajtottam. Dühösen mereszgette rám a szemeit majd közelebb jött és a fülembe sugott.
- Ezt nagyon meg fogod bánni, hogy így le égettél mások előtt!-sziszegte a fülembe majd mintha mi sem történt volna elment. Megdermedtem a félelemtől. Remélem, hogy nem fog semmit sem csinálni. Valaki félénken megütőgette a vállamat. Hátra fordultam és az elsős fiú mosolygott rám hálásan.
- Nagyon hálás vagyok, hogy megmentettél! Sokkal tartozom neked!-mondta komolyan. De aranyos!
- Szívesen tettem! Engem Sophia-nak hívnak és téged hogy hívnak?- mosolyogtam rá.
- Alfrédnek. Viszont most mennem kell! Nem szeretnék elkésni!- mondta majd elfutot. Szórakozottan néztem utána. Annyi időm sem volt, hogy megforduljak amikor is Lisa mellém toppant.
- Sophia te normális vagy?! Le állsz veszekedni ezzel a benga állattal? Miért nem hagytad, hogy az elsős oldja meg a problémáit? Miért kell neked mindig hőskődnöd?- ordított rám dühösen. Megszeppenten és döbbenten néztem vissza rá. Miért reagál így?
- Lisa minden rendben van? Szerintem nem követtem el akkora bűnt! Egyébként is segítség kellett neki! Csak nem hagyhattam ott így kiszolgáltatottan annak a vadállatnak!
- Azért reagálok így, mert a Jonathan-t ha megalázzák és ellen mernek neki szegülni akkor azoknak az embereknek nagy bajuk szokott történni! Hát ezért féltelek!-mondta erélyesen. Meglepődtem. Még soha nem láttam ennyire idegesnek.
- Nyugi. Nem fog történni semmi. Egyébként én nem hallottam róla, hogy Jonathan ilyen lenne.- talán el kéne neki mondanom, hogy megfenyegetett. Habár akkor meg az  aggodalma vinne a sírba.
- Én viszont igen! Kérlek ne vitatkoz velem! Viszont most menjünk órára!- mondta majd belém karolt és elindultunk. Pár lépést mentünk és megláttam Aaron-t ahogy a szekrénynek dől és engem néz. Ahogy a szemébe néztem hitetlenkedést, elismerést és kiváncsiságott véltem felfedezni. Zavaromban gyorsan elfordítottam a fejemet és elmentünk a tanterembe.

*Aaron szemszöge*

Nagy zsivajt hallottam. Elkezdtem a hang irányába indulni. Amint oda értem meglepődtem. Épp Sophia veszekedet egy nagy darab hús toronnyal. Elkezdte oltogatni azt a srácot miközben egy taknyos kölyköt védett. Felvont szemöldökkel és karba tett kézzel  néztem a jelenetet. Eddig egyetlen kiválasztott sem volt olyan mint ő. Ki ez a lány?

* Sophia szemszöge*

Csak egy kicsivel múlt fél öt. Nagyon elhúzodott a rajz szakkör. Vissza mentem a szekrényemhez kinyitottam a zárat, bedobtam a cuccaimat és vissza zártam a szekrényt. Amikor megfordulnék valaki a szekrényhez nyom. A kezeimet hátra csavarja és erősen összekötözi. Tehetetlenül próbálok kikászálódni. Nagyon félek! Az idegen a fülemhez hajol és bele suttog;
- Most már nincs akkora szád mi?