Reménysugár

5.rész

Döbbenten és reménykedve néztem az ajtóra! Amikor megláttam, hogy kirúgta be az ajtót ami következtében az kiesett a helyéről a szemeim nagyra tágultak. Ez Aaron! Mit keres még itt ilyenkor a suliban? Habár ezt most korántsem érdekes. A lényeg, hogy hamarosan kiszabadulok! A tudattól elkezdtem fészkelődni közben Aaron bejött az ajtón. Tekintete először Jonathanon hátán majd rajtam állapodott meg. Amikor a tenger kék szemei megtalálták az enyémet akkor mérhetetlen gyilkos dühöt láttam rajta és a kezét ökölbe szorította. Egy kicsit meglepődtem rajta, hogy ilyen intenzív a dühe. Jó oké, hogy majdnem megerőszakoltak meg minden, de azért ha nem velük történik meg akkor az emberek szimplán csak dühösek nem? Jonathan amint meglátta rajtam a döbbenetet meg a reménykedést hátra akart fordulni. Mire hátra fordult volna addigra Aaron mellette termet megfogta a vállát maga felé fordította és akkorát húzott be neki, hogy a földre esett. Jonathan a kábulatból még alig tért magához amikor Aaron a gallérjánál fogva fogta meg és még egy párszor behúzott neki. Pár perc múlva Jonathan ájultan feküdt a földön. Aaron még pár pillanatig nézte ökölbe szorult és egy kicsit véres kézzel az ájult Jonathan majd megfordult és gyors léptekkel mellettem termet. Gyorsan eloldozta a köteleimet. Ahogy ledobta a kötelet a földre én a nyakába borultam és elkezdtem sírni. Az a tudat ha ő nem jön vagy csak ha pár perccel később jön akkor ő, akkor ő meg is erőszakolhatott volna! Erre a gondolatra még jobban elkezdtem sírni. Aaron szorosan magához ölelt és a hajamat elkezdte simogatni. Nem tudom, hogy meddig sírhattam miközben átölelt és a hajamat simogattam, de gondolom elég sokáig mert azt mondta hogy már ideje lenne haza mennem. Én még nem kartam haza menni! Olyan jó volt miközben átölelt! A szememet törölgetve elhúzódtam majd felálltam. Aaron követte a példámat. Éppen megakartam köszönni neki, hogy megmentett amikor rájöttem, hogy csak egy bugyi meg egy melltartó van rajtam. Teljesen elvörösödtem. Gyorsan magam elé kaptam a kezem és a mellem előtt össze kulcsoltam. Aaron szeme először a mellemre majd a karomra tévedt. Zavaromban nem merem ránézni. Tiszta ciki! Ahhoz képest, hogy a helyzet mennyire abszurd attól még tisztára zavarba jöttem. Arra eszméltem fel, hogy Aaron rám teríti a kabátját. Meglepetten néztem a szemébe. Amit ott láttam az egy kicsit megdöbbentett. A szemében gyengédséget és melegséget láttam. Gyengéden lefejtette a kezeimet a mellemről, bele bújtatta a kabátba majd fel cipzározta. A kabát a térdemig ért.

- Köszönöm, hogy megmentettél! Nagyon hálás vagyok neked!- egy pillanatra elhallgattam majd gyorsan kimondtam a következő kérésemet mielőtt megfutamodtam volna.

- Haza tudnál kísérni és ott tudnál nálam aludni? Kérlek! Most nagyon félnék egyedül lenni otthon!- amit kimondtam elpirultam és lesütöttem a szemem. Egy kicsit félreérthető volt. Na, legközelebb kétszer is átgondolom ha megint valami félreérthetőt akarnék mondani. Féltve pillantottam fel. Kíváncsi voltam ,hogy mit szól hozzá. Eléggé meglepődött.

- A szüleid mit szólnának ehhez? Nem hiszem, hogy örülnének ha csak úgy be állítanék hozzájuk.- mondta.

- Hát ami azt illeti.... a szüleim külföldön vannak a munkájuk miatt, így én egyedül élek egy nagy házban. Az életemről nem tudnak olyan sokat. Néha úgy érzem mintha vadidegenek lennének.- miközben ezeket mondtam az arcán egymást váltották az érzelmek. Először csodálkozást, hitetlenkést és egy kis dühöt láttam, de gyorsan kifejezéstelen lett az arc kifejezése. Türelmesen vártam a válaszára Úgy éreztem, hogy órák telnek el mire válaszolt.

- Legyen. Ott alszom nálatok.- mondta lágy hangon. Annyira megörültem a válaszának, hogy a nyakába ugrottam. Amikor rájöttem, hogy mit tettem akkor ijedten elhúzódtam tőle. Éreztem ,hogy az arcom megint elkezd vörösödni. Annyira utálom amikor elvörösödők! Felvont szemöldökkel nézett rám. Gyorsan témát váltottam.

- Nálad van a telefonod? Felkéne hívni a rendőrséget és elmondani neki, hogy Jonathan megakart erőszakolni.- undorodva ejtettem ki ezeket a szavakat. szó nélkül odaadta a mobilját. Tárcsáztam a renderöket.

- ¤ 20 perc múlva ¤

Elég hamar kiértek a rendőrök. Mindent elmondtam nekik, hogy mi miért történt és hogyan. Miközben ezeket elmondtam Aaron a háttérben támogatott. Az ájult Jonathan elvitték a mentősök. A rendőrök azt mondták, hogy amint felébred őt is kikérdezik. Ezután Aaron haza kísért. Amint kinyitottam az ajtót és beléptem a házba olyan elemi fáradtság tört rám mint még soha. A lábaim elkezdtek remegni. Azt hiszem idáig tartott az adrenalin. Mielőtt a sötétség a hatalmába kerített volna az utolsó gondolatom az volt, hogy amikor Aaron megérintett akkor nem irtóztam és nem húzódtam el előle.

Sziasztok! Sajnálom ez egy kicsit rövid rész lett. A következő rész hosszabb lesz! :)