Reménysugár

6.rész

¤ Aaron szemszöge ¤

Amikor beléptem az ajtón Sophia éppen akkor csuklott össze. Gyorsan oda mentem hozzá és megnéztem, hogy nincs az adott helyzetnél is komolyabb baja. Lehajoltam hozzá és megkönnyebbülten vettem észre, hogy csak elájult. Megsimogattam gyönyörű haját. Felkaptam és a karomban oda vittem a kanapéhoz. Óvatosan letettem a kanapéra majd mellé telepedtem. A lábamat feltettem a kis asztalra. Most mit csináljak? Megígértem, hogy itt maradok és vigyázok rá. De ha nem iszom meg a főzetem akkor nagy bajok lesznek. Na, jó azért nem lesz akkora baj. De nem szeretném, hogy idő előtt ki tudodjon hogy ki vagyok én és, hogy ki is ő valójában. Nagyot sóhajtottam majd rá néztem. Olyan kicsi a kabátomban. Elmerülten néztem az arcát. A többi kiválasztott nem volt ilyen. Amit láttam és hallottam abból azt vettem ki, hogy a többi kiválasztott szende, csendes és kedves teremtmény volt. Nem mintha ő nem lenne kedves. Sőt kifejezetten bátor! Ahogy megvédte azt az elsős srácot. Mondjuk annak következménye is volt! Ahogy eszembe jut, hogy az a féreg megakarta erőszakolni! A gondolattól ismét ökölbe szorul a kezem. Addig vertem volna, amíg meg nem hal. Mondjuk simán megtehettem volna. Hiszen Tirzász a tengeri királyság egyetlen trónörököse vagyok. Nagyot sóhajtottam. Hogy kéne a tudtára adnom, hogy ki is ő? Elkezdtem közelíteni az arcához, amikor is megmozdult. Megdermedtem. Szerencsére csak álmában összegömbölyödött. Elég kínos lett volna ha felébred és így látna meg. Elmélyülten néztem. Úgy alszik, mint egy cica! Erre a gondolatra elmosolyodtam. Szent hínár! Mért jutnak ilyen gondolatok az eszembe? Mit művelsz velem te lány?

¤ Sophia szemszöge ¤

Minden hol víz van. Körbe fordulok. Mi ez a hely? Álmodok? Vagy ez a valóság? Megcsípem magamat. Ha ez egy álom, akkor erre csak felébredek nem? Erősen megcsípem magam. Aú! Ez nagyon fáj! Akkor ez még sem álom? De ha nem akkor mi? A víz alatt nem tudok lélegezni, hiszen ember vagyok. Próbálok kivenni valamit, de csak a fél homályt látom. Meg sok vizet. Nagyot sóhajtok. Ezzel nem jutok előbbre. Amikor megpróbálnék úszni egyszerűen nem megy! Lenézek a lábamra és döbbenten látom, hogy a lábaim helyett egy uszony van! Ez az álom vagy mi elég fura. Még soha nem álmodtam ilyet. Töprengésemből egy nagy kiáltás ragadott ki. Felkaptam a fejemet. Ez a hang! Annyira ismerős! Körbe fordulok, hátha meglátom azt az embert aki kiáltott. Egyre közelebb hallom a hangját!

- Sophia! Merre vagy?- ez a hang! Aaron? Mit keres az álmomban? Na kíváncsi vagyok, hogy ebből az álomból vagy iből mi lesz.

- Aaron! Itt vagyok!- kiáltottam neki. Elkezdtem hadonászni a kezemmel hátha meglátja. Mondjuk ebben a fél homályban egy csoda lenne. Elkezdett közeledni felém. Tehát látta a hadonászásomat. Pár méterre volt tőlem, amikor megállt. Kérdőn néztem rá. Most miért állt meg? Értetlenségem láttan elmosolyodott majd azt a pár métert letudva oda jött hozzám, megfogta a derekamat és magához húzott. Elkerekedett szemmel néztem rá. Ezt most miért csinálta? A tudat alattim így akarja a tudomásomra hozni, hogy ennyire vonzódom hozzá? Ezen azért elkéne gondolkozni. A szememmel elkezdtem felmérni a  testét. Úristen! Póló nélkül még jobban néz ki! Izmos és kockás hasáról elszakítottam a tekintetem és lejjebb vándorolt a lábára. Meglepetten láttam, hogy neki is uszonya van. Míg nekem teljesen hófehér addig neki sötét kék uszonya van. Ez az álom vagy mi kezd teljesen megijeszteni. Ki akartam szabadulni a szorításából, de nem engedett. Egyre erősebben kezdte el szorítani a derekamat. Amikor éppen rá akartam kiabálni, hogy ereszzen el akkor a derekamról elvette az egyik kezét és az arcomra helyezte. Ledermedten. Annyira meleg a keze! Olyan gyengéden szorítja az arcomat! Ahol a tenyere az arcomhoz ért ott elkezdett bizseregni a bőröm. - Nagyot nyeltem. Most mit akar csinálni? A gyönyörű szép tengerkék szemébe néztem. Megpróbáltam kiolvasni, hogy mire készül, de sajnos nem sikerült. A szeme hol a szemembe nézett hol a számra síklott. Ismét nagyot nyeltem. Megnyalta a száját. A szemem kikerekedett. Most tényleg megfog...? A mondandómat nem tudta befejezni, mert elkezdett közeledni az arcomhoz. A szánk csak pár milliméterré volt egymástól, amikor is....

Ziháltan ébredtem fel. Szemmel azonnal Aaron-t kerestem. Értetlenül nézett rám. Megtudom érteni. Mi volt ez az álom? Az álmomban majdnem...? Erre az emlékre erősen elpirultam. Lassan felültem a kanapén. A lábaimat a padlóra tettem és felálltam. Elkezdtem szédülni. Gyorsan megfogtam a kanapé szélét. Nagyot lélegeztem. Pár perc után már nem szédültem.

Oda fordultam Aaronhoz. Egy aggódó szempár nézett vissza rám.

- Nincs semmi baj. Csak túl hirtelen álltam fel.- nyugtatgattam. - . – Köszönöm, hogy itt aludtál és, hogy vigyáztál rám. Nagyon sietsz? Mert ha nem akkor itt tudnál maradni egy kicsit? Szeretnék egy kicsit beszélgetni veled.- amikor ez elhangzott a számból szerettem volna felrúgni magamat. Hogy lehettem megint ennyire ostoba?! Esküszöm, legközelebb csak akkor fogok megszólalni, ha az életem forog kockán.

- Miről szeretnél velem beszélni? Ha nem annyira sürgős, akkor majd ráér máskor. Bocs, de sietnem kéne.- mondta durván. Bocs, hogy élek. Cc, ez is egy seggfej.

- Ha nem akarsz maradni nem gáz. Majd akkor máskor beszélünk.- vetettem oda sértetten. – Ne haragudj, de átszeretnék öltözni.- gyorsan megfordultam és elindultam a lépcső irányába. Felmentem a szobámba. Csak kedves akartam lenni. Megakartam neki hálálni, hogy ennyit segített rajtam. De ha neki nem kell, akkor úgy is jó! Mérgesen mentem a fürdőbe. Gyorsan lezuhanyoztam és átöltöztem. Fürdés közben jutott eszembe, hogy szombat van! Hál istennek! Legalább nem kell azon aggódnom, hogy mit mondok majd Lisanak. Ha bár lehet, hogy már tuja. Végül is Jonathant jól helyben hagyta Aaron. Erre elmosolyodtam. Nagyot sóhajtva elkezdtem leindulni a lépcsőn. Amikor már majdnem leértem akkor megtorpantam. Elmosolyodtam. Hát még sem ment el!

�