Reménysugár

4.rész

Ez a hang! Nagyon ismerős! A franba! Ez Jonathan hangja! Eluralkodott rajtam a félelem. Lisanak igaza volt! Még is ki fog rajtam segíteni? Bele se merek gondolni, hogy mit akar csinálni velem. Már épp azon voltam, hogy sikítok, de rájöttem, hogy rajtunk kívül már csak a portás van bent. Neki meg a suli legtávolabb helyén van az "őrszobája". Tényleg ennek az állatnak vagyok kiszolgáltatva? Könny szökött a szemembe. Légy erős Sophia! Nem hagyhatod el magad! Miközben ezeket mondogattam magamban elöntött a düh. Mit képzel ki ő? Ő még nem tudja, hogy kivel szórakozik!

- Jonathan ha most nem engedsz el akkor úgy megverlek, hogy majd azt kívánod bár csak hozzám se szóltál volna!- mondtam még mindig a szekrényhez szorítva. Erre elkezdett röhögni. Megfogta a vállamat és maga felé fordított. Bele néztem a gúnyos, gonoszságtól csillogó szemébe.

- Juj most aztán megijedtem. Mit csinálhatnál te? Futnál apukádhoz, hogy a csúnya fiú bántott? Senki nem fog hinni neked! Ha majd kikérdezik azokat akiket bántottam ők sem fognak pofázni ahhoz túlságosan félnek! Mindenki azt hiszi, hogy én egy jó fiú vagyok....- már nem tudta befejezni a mondatát, mert leköptem. El sem akartam hinni, hogy ezt megtettem. Képzeletben vállon veregettem magam. Hát ezt nem gondoltam volna, hogy megteszem. Jonathan döbbent arccal nézett vissza rám. Ezt a döbbenetet kihasználva felhúztam a térdemet és bele rúgtam a hasába. A fájdalomtól összegörnyedt, el löktem magamtól és elkezdtem futni a kijárat felé. Sikerült! Mindjárt szabad vagyok! Ha innen kiszabadulok neked annyi Jonathan! Már majd nem oda értem a kijárathoz amikor valaki vissza rántott a hajamnál fogva. Felsikoltottam a fájdalomtól. Maga felé fordított és pofon vágott. A pofontól a földre kerültem. A fájdalomtól könny szökött a szemembe. Mit csináltam, hogy ezt érdemeltem? Csak segítettem valakin! Ez ekkora bűn lenne?

- Ha még egyszer ilyennel vagy csak ehhez hasonló dologgal állsz elő esküszöm, hogy azt is megbánod, hogy megszülettél.- fenyegetőzött dühösen majd a karomnál megfogott, felrángatott a földről és elkezdett rángatni a termek felé. Ez egy pszichopata! Mit akar csinálni velem?! Annyira félek, de nem merek megszólalni. Ki tudja, hogy még mit csinálna velem! Viszont akkor is elő kell állnom egy tervvel! Nem győzhet le ilyen könnyen! Miközben a terven gondolkoztam észre sem vettem, hogy már rég elhagytuk az osztály termeket. Befordultunk a sarkon és elkezdett lefelé vezetni a lépcsőn. NE NE NE! itt a pince van! Ugye nem..? Belém hasított a jeges félelem. El kezdtem össze vissza mocorogni. Már csak pár lépcső fok választ el a pokoltól! El kezdtem rúgkapálni. Jonathan megfogta a hajamat és rántott egyet. Felsikoltottam.

- Na most már sürgősen fejezd be! Úgy sem tudsz mit csinálni! Erősebb vagyok nálad- mondta elégedetten. Megálltunk az ajtó előtt. Elővette a zsebéből a kulcsot és kinyitotta az ajtót. Nagyot taszított rajtam. A nagy lendülettől a földre estem és a fejemet bevertem a padlóba. Az arcom elkezdett lüktetni. Azt hiszem agyrázkódást kaptam. Jonathan is bejött. Felkapcsolta a villanyt majd bezárta az ajtót. Körülnéztem a szobában. Volt egy szék és sok pókháló. Meg egy kis asztal Jonathan odajött hozzám felkapott és a székre dobott. Állat! Legalább rakott volna le normálisan. A kezemről letekerte a kötelet majd azzal a székhez kötözött. Basszus most ezzel mit akar? Ki akar nyírni? Elkezdtem mocorogni. Csak nem nyír ki ugye? Amit befejezte a kötél csomózását oda lépett a kis asztalhoz.

- Mit akarsz velem csinálni? Ugye tudod, hogy ennek lesznek következménye! Mindenki tudni fogja ha valami olyasmit fogsz csinálni ami nagyon látható lesz!- amikor ezt mondtam akkor megfordult és óriási vigyorral az arcán oda jött hozzám. Lehajolt az arcomhoz és elkezdett beszélni hozzám.

- Nem fogja senki látni. Csak te fogod tudni, hogy mit is tettem veled.- mondta majd lehajolt a fülemhez és az érzékeny ponton megnyalt. Eluralkodott rajtam az undor. Újra letudtam volna köpni, de nem tudom, hogy akkor mit csinálna velem. Amikor befejezte a fülem nyaldosását akkor elhúzódott tőlem és az arcomba vigyorgott olyan találd ki, hogy most mit fogok veled csinálni arccal.  Nagyon rossz előérzetem lett. Végig gondoltam amit idáig csinált és mondott. Pár percet gondolkodtam aztán ijedt tekintettel néztem rá. Ő mindeközben vigyorogva nézett rám.

- Te megakarsz erőszakolni?- kérdeztem remegő hangon.

- Nem is vagy te olyan buta.- ezzel megpaskolta az arcomat.

- Mindenkinek elfogom mondani, hogy megerőszakoltál! Elfogok menni az orvoshoz ahol ezt be is fogja bizonyítani!

- Azt hitted, hogy erre a lehetőségre nem számítottam? A szüleim és mindenki azt hiszi, hogy otthon tanulok a holnapi nagy témazáróra. Amilyen naivak ezt be is vették.- amikor ezt mondta akkor megforgatta a szemét.

- Nem fognak zavarni engem, mert tudják, hogy ilyenkor békén kell hagyni engem. Most már elegem van a beszédből.- ezzel közelebb lépett hozzám. Eluralkodott rajtam a pánik. Édes Istenem! Csak ne tegye meg! Kérlek! Elkezdett közelíteni felém majd erőszakosan elkezdte csókolgatni a nyakamat. Elkezdtem mocorogni és sikítani. Nagy bosszúsan abbahagyta a nyakam csókolgatását. Oda ment a kis asztalhoz felvett valamit majd vissza jött  hozzám és azzal a lendülettel  be is ragasztotta  a számat. Ledöbbentem. A döbbenetemet kihasználta és tovább csókolgatott. egyre lejjebb haladt. Elkezdte tapogatni a combomat. Leakarta húzni rólam a ruhát, de rájött, hogy ezt nem tudja. A zsebéből előkapta a kését és azzal szétszakította a ruhát. Ledermedtem. ezt nem hiszem el! Istenem! Tényleg meg fog erőszakolni! Azt hittem, hogy csak egy rossz vicc, hogy megakar erőszakolni! De nem, nem viccelt. A felismeréstől elkezdtem zokogni. Ő meg elégedetten nézte, ahogy előtte össze török.  Lassan, ki élvezve a pillanatot a keze elkezdett közelíteni a fehér melltartóm felé.  Amikor már majdnem lehúzta rólam nagy durranással az ajtó kiszakadt a helyéről és majdnem eltalálva Jonathan-t  leesett a földre.