A negativitás fogságában |befejezett|

Az igazságtalanság

Elégedetten értem el a WC-hez, elvégeztem a dolgomat, majd a tükör elé álltam. Hirtelen nagy szédelgés fogott el. Mély levegőket vettem, behunytam a szemem. Mikor kinyitottam, egy akaratomon kívül létrejött álom félében találtam magam.

A sötétből előlépett egy, a Valóság karakteréhez hasonló férfi. Talán az ikertestvére. De annál hanyagabban és flegmábban lépdelt, nem érdekel arcát mutatva felém.
Kényelembe helyezte magát és máris kezdődött az előadás.
Már meg se lepődök azon, hogy nem szabadított fel számomra egy széket. Mindegy is, állva jobb, hát miért ne.

~♥~
Első helyszín

Mély hang szólal meg mellettem. Az Igazságtalanság az.
-Számtalan példát mondhatnék kedvemrevaló cselekvéseimből-itt elővett egy végeláthatatlan aljú kalapot-vegyél ki belőle három cetlit-utasít.
Megteszem amire kér.
Ez áll az elsőn:
Rasszizmus.
Felhorkanok. Igen, nem kedvemre való ez a téma, de hát essünk neki.

~♥~
Második helyszín

Azokban az időkben járunk, amikor az Angolok és más egyéb gyarmatosítók megszállták Amerikát és az ott lakó ellentétes bőrszínű embertársaikat fogták be rabszolgamunkára.
Serényen dolgoznak, mindenhol őrök, akik felügyelik őket.
Van itt bőven minden korosztályból.
A jövevények korbáccsal büntetik őket minden egyes számukra helytelen cselekedetnél.
Egy 80 év körüli férfi alig bírja teljesíteni kiszabott feladatát: elesik.
Azonnal-mint a farkasok a kis őzike apró neszét meghallva-mindegyik oda fordítja a fejét és kaján vigyorral indulnak el felé.
Az öreg megijed, de izmait annyira lefárasztotta aznap, hogy képtelen elmenekülni.
Egy égzengető csapás és jajdulás hangzik fel.
Az újonnan szerzett sebből patakokban ömlik a vér.
Valamit motyog idegen nyelven, mivel nem értem, idegenvezetőm felé fordulok, mintegy választ várva.
-Az életéért könyörög a féreg-veti oda.
Legszívesebben lekevernék neki egy pofont, de az események megismétlik önmagukat.
Nem bírom nézni.
Addig-addig ütlegelik, amíg ki nem száll belőle az élet.

~♥~
Első helyszín
(újra)

-Tetszett kicsilány?-pillant rám megvetően.
Nem szólok semmit, mire jóízűen felkacag. Most perpillanat nem érdekel.
Kihalászok a fejfedőből egy papírt:
Nevelőszülők.

~♥~
Harmadik helyszín

Egy tinédzser lány odafigyelve sepri a padlót. Tekintete üveges, néha-néha átsiklik a másik szobában ülő sminkelő testvérére.
Sóvárog azért, hogy neki is legyen ilyenben része, de nem lehet. Mivel ő a vendég ennél a háznál, úgy viselkednek vele mint egy cselédlánnyal.
Az előbb említett helyiségben mozgolódás támad: a lány feláll, majd odarohan anyjához és a vacsoráról kérdezgezi. Azt mondja mindjárt meghozza a futár, addig kérje meg a mocskos különcöt (idézem szavait), hogy készítsen elő mindent, ami az étkezéshez kell. A lány bólint, visszaül a helyére, majd szánalomtól teli hanggal adja át a főnökasszony üzenetét.
A csicskás gyorsan befejezi eddigi tevékenységét, majd készségesen megteszi amire kérték.
Ding-dong. Diiing-doooong. Diiiiiing-doooonggg.
A kiszállító akaszkodott rá a csengőre.
Átadja a megrendelt ételt, majd kéri a pénzt és már el is ment.
Az asszony csettint egyet, talpnyaló lánya odapattan és helyet foglal anyja mellett.
A számkivetett sürög-forog, végzi a dolgát.
Miután végzett, úgy érzi gyomra nemsokára őrült korgásba kezd, de leszorítja, ezzel tompítva az esetleges hanghatást.
Éhes, legalább 3 napja nem evett egy falatot sem.
Előbújik belőle a vadállat, amit meg kell etetni, de azonnal.
Odalépdel a ház urához, majd megkockáztatja azt, hogy kevéske eledelt kér fizteségként eddigi munkájáért.
A nőszemély felmordul, majdnem felborítja az asztalt, majd egy suhintással pofoncsapja ártatlan gyermekét.
Az erősen állja a sarat, szeme se rebben.
Az hárpia megragadja áldozata töréken felkarját, majd a pincéhez vonszolja és egy jól irányzott rugással be is küldi a leányzót a hidegbe, a sötétbe, ahol nincs se élelem, se ital.
A nő sátáni kacajba kezd, majd rávágja az ajtót és kulcsra zárja.
-Jó éjszakát aranyom!-kiált vissza neki és elviharzik.

~♥~
Első helyszín
(megint)

-Veled is ezt teszem, ha nem fejezed be a bőgést-förmed rám az Igazságtalanság.
Megszeppenve húzom ki magam és egyenesen a szemébe nézek.
-Kérem a kalapot.
Odaadja.
És lám-lám mi áll a cetlin:
Pedofília.

~♥~
Negyedik helyszín

Egy apró, olyan 8 éves körüli lányka kuporog a sarokban. Remeg minden porcikája.
-Mi történt?-kérdezem az utitársamtól.
-Elrabolta egy 40 éves férfi-vigyorog.
Innen már sejtem a következményeket.
A szobába belép az előbb említett monstrum, legalább 30kg izom lehet rajta.
-Gyere ide drágám, ne félj, nem bántalak.
Lassan tipeg felé ez a szegény lányka, semmit sem sejtve.
Megfogja apró kezecskéjét, majd a falhoz vezeti, ahonnan két vaskarika áll ki.
A bácsi belehelyezi a kezeket, úgy, hogy háttal legyen neki ez az imádnivaló csöppség.
A naivitása fogja sírba vinni.
Miután a pedofil végzett, lefejti áldozatáról a ruhát és végigcsókolja a hideg testet. A lány szoborrá dermed.
Aztán elővesz egy pálcát és megsuhintja vele hátát, amire olyan reakció jön tőle, amit nem részleteznék.
Tovább csinálja előbbi cselekedetét, egyre erősebben. A lány zokog.
Az úr odamegy hozzá, selymes haját kisepri arcából.
Megpuszilja a nyakát, majd egy kést vesz elő és elvágja a fiatal lány nyakát.
A fej élettelenül csuklott hátra.