A negativitás fogságában |befejezett|

Nem létezni

Ó, üdv drága nap, kedves iskolám, szeretett osztálytársaim.
Kelletlenül tápászkodtam ki a tragacsból, majd kinyújtóztattam elgémberedett tagjaimat.
Utálok felkelni, illúzióromboló, az álmokat teljesen szétfoszlatja ez a sok valóságos dolog.
Megráztam a fejem, nem akartam emlékezni a tegnap este történtekre.

~♥~
Indulás

Halkan hazaosontam.
A szüleim utálnak furcsaságaim miatt, ezért őszintén szólva nem nagyon érdekli őket, hogy mit csinálok és merre járok éppen.
Be-be jövök  kajáért, italért, tanulni valóért, könyvekért és hasonlókért.
A szobám ajtaja zárva, nem tudják mi zajlik idebent, tudom a pontos megjövetelük és elmenetelük pontos idejét, ezért próbálok olyankor közlekedni a lakásban, amikor nincsenek itthon.
Ha ezt nevezhetem otthonnak, mert igazából már egy kocsibelső és egy helyes kis bokrokkal és fákkal körülvett kuckó az igazi lakóhelyem.
Ezek után tessék elgondolkodni, hogy vajon neked is ilyen "szörnyű" sorsod van, vagy inkább élvezed azt, amid van.
Elkészültem, majd lehajtott fejjel, fülhallgatóval a fülemben indultam el utamra, úgy mint az "antiszociális" és "depressziós" lányoknál szokás.
Bocsánat de már csak a cinizmus és társai maradtak nekem.

~♥~
A suliban

Mikor megérkeztem, lepergett előttem az életem és azon gondolkodtam, hogy tényleg megkockáztassam-e azt, hogy belépjek ide, ebbe a feneketlen pokolba.
Végül úgy döntöttem, muszáj tovább mennem, pedig nem kényszerített rá senki, egyszerűen van olyan, hogy vonzz az, hogy saját magadat kínozd.
Benyitottam, láthatatlanul becsuktam magam mögött az ajtót, majd sietős léptekkel
battyogtam fel a lépcsőn.
Az osztályterem előtt álltam, megismételni szerettem volna előbbi mozdulatsoraimat, de kivágódott az ajtó, vele leütve engem.
Felszisszentem, de stay strong vagy mi, le tudom győzni a haragomat, nem akadtam ki túlságosan.
Magamban idéztem a Káromkodások nehezebb időkre című saját könyvemből és mosmár a legmagabiztosabb arcomat felvéve értem el eredeti úticélomat.
A padomhoz érve találkoztam Jacksonnal, a világ leggörényebb fiújával, aki talán jóképű és lehet, hogy tetszik is, de történetesen a padtársam, aminek nagy előnyt kellene jelentenie számomra, de én nem nagyon örvendek a társaságának.
-Rádnézni is szörnyű!-köszöntött.

-Rád is!-kontráztam, majd helyet foglaltam.
A tanár megérkezett, az óra elkezdődött.
Egész idő alatt azt kellett hallgatnom, hogy Jaksonné szája hogyan cuppog Jaksonéval.
Észveszejtő élmény garantálhatom, orvosok héj, nyálelszívót ide!
Kedves oktatónk ezt nem nagyon érzékelte, mivel volt olyan megtisztelő, hogy érdekes hátát mutatta nekünk és valamit hevesen mázolt fel a táblára, talán egy boci lesz az.
Nem bírtam tovább, feltettem a kezem és lóbálni kezdtem.
-Tanár úr!
-Igen, Ms. Davies?
-Kimehetek a mosdóba?
-Kisasszony megkérdezhetném, hány éves maga?
Igen kissé gyerekes, de ha az embernek dolga van, akkor  következik be, amikor a szervezet kivánja. Szerintem inkább ez, mint hogy elárasszam a termet.
-Elég idős ahoz, hogy elvégezzem azt, amit ilyenkor szükséges. Kérem engedjen ki, vagy majd magyarázkodhat, de senki se bizonyíthatja, hogy nem maga követte el ezt a szégyenletes "balesetet"-mondtam határozottan. A tanárúr ledermedt, ezt igennek vettem, az ajtó felé vettem az irányt, de még hátrapillantottam a vállam fölött és csodálkozva állapítottam meg, hogy a tehén felett "A FÖLD" felirat látható.