Te vagy a jobbik felem

Èrzelmek

Öt éve együtt a csapat. Jóban rosszban, akárcsak egy házasságban. De a mi kapcsolatunk inkább nevezhető csalàdinak, vagy valami olyasminek. S mint minden családban nálunk is vannak titkok. Olyan titkok amiket senki nem tud, vagy ha mégis akkor is csak egy személy akiben feltètel nélkül megbìzunk annyira, hogy elmondjuk neki a titkot. Nekem is van titkom. Nem is egy. De egyikről sem tud senki. Se a fiúk, se a szüleim, senki. Igyekeztem s igyekszem bízni az emberekben. De valahogy mindig csalódnom kell. Éppen ezért őrlődöm még most is a gyakornoki èvek alatt törtènt dolog miatt. Mondhatnàk nem nagy ügy, meg hogy csak erősnek kell lenni és tùllenni rajta. De hiába erős valaki ha egy, más számára mert nekem igenis nagy volt, kis dolog is nagy s mèly nyomot hagy benne. Ez a titok... nos nem is igazán titok ha jól belegondolok, mert mindenkivel megesett már. Mindenkinek mondták, hogy nem jó valamiben, hogy talán nem kellene folytatnia amit elkezdett mert úgysem lesz jó. De bennem ez nyomot hagyott. Ez volt az első ami miatt olyannà vàltam amilyen ma vagyok.
A többi... arròl jobb ha nem beszélünk.
Jelenlegi helyzetünkben egy fellèpès közepén tartunk. Előadtuk ami megvolt beszèlve, megvolt màr egy alàìròsdi, most pedig, egy ideje, csak úgy "elvagyunk". Menedzserünk szerint ezt is kell, hogy a rajongók lássák, hogy mi is emberből vagyunk. Értelmét nem látom. De ez lényegtelen, mert ha azt mondjàk akkor tenni kell amit mondanak. Na meg az sem elhanyagolhatò, hogy mivel a rajongòkèrt mindent, teszünk olyat is amit máskor nem. Gondolok itt arra, hogy hagyom hogy piszkàljanak a többiek. Persze addig teszik míg ki nem borulok. Ilyenkor harapok vagy rosszabb esetben hozzájuk vágok valamit vagy úgy nézek, hogy abból tudják ideje befejezni a "cukkoljuk Leo-t" hadműveletet.
Ravi jelenleg rajtam csüng. Viteti magát. Egyedül neki hagyok ilyesmit és vele érzem jól magam még ha az adott napból már elegem van. Most is csak mosolygok, viszem őt és mikor nem figyel leszedem cipőjèt és eldobom messzebb. Persze fordul a kocka, mikor ő visz engem és ő dobja el cipőm.
Szòrakozàsunk s a műsor csak addig tart amíg meg van szabva. Ahogy a rajongók úgy én se örülök, hogy a jókedv véget ér s mennünk kell.
Míg a rajongók elől addig mi hátul tàvozunk. Kisbuszunkba vetődve már dugom is be füleim, zenét kapcsolok és pròbàlok ràhangolòdni a ránk váró remélhetőleg pihenésre. Nem is kell sok idő, hogy lecsukjam szemeim s kissé elszenderedjek. Eme szendergèsből N az aki kiszakìt, felèbreszt, szól hogy megèrkeztünk. Megköszönöm neki s hagyom is el a kisbuszt utàna.
A házban már mindenki megy a dolgára, végzi el szokàsos teendőit, hogy aztán a konyhàba gyűljünk össze és vacsoràzunk meg. Nincs kedv sem energia már senkinek sem főzőcskèzni ezért mindenki azt eszi amihez épp kedve van s amit talàl.
- Úgy gondoltam ideje megbeszèlni a következő műsorunk dolgait. - napok óta ez a téma, közeleg a kezdés napja is, de még nem tudtunk normálisan beszèlni róla. N jó vezetőhöz mèrten megpróbált mindent. - Tudtok már mindent. - bòlintottunk csak - Így nem fog meglepetéskènt érni, hogy a helyszín megvàltozott. A megbeszèlt hely helyett egy városon kívüli helyre megyünk. Mondhatjuk úgy is, hogy egy olyan helyre ami távol van mindentől.
- Miért nem mondod hogy a világ végére küldtek megint minket? Megesett már. - Hongbin kicsit nyűgösebb mint máskor.
- Na és a terv még ugyanaz vagy az is vàltozott? - Hyuk egy igen jó kèrdèst tett fel. Fèltem a vàlasztòl.
- Az ugyanaz. Sátorban alvàshoz, tùràk, meg minden más. Amit beszèltünk. - magyaràzta N - Úgyhogy evés után mindenki pihenjen le. Igaz csak holnap dèlutàn indulunk, de kell a pihenés.
- Úgy lesz. - fogadta meg Ravi.
Mind így gondoltuk, csak volt aki nem szòlt. Ezek közt voltam én is. Amint vègeztem a mosogatnivalòt a gépbe tettem, aztán otthagytam a többieket azzal a cèllal, hogy majd pihenek.
Ez akkor s ott dőlt meg mikor már vagy fél òràja forgolòdtam és azt hallgattam, hogy Hyuk visìt mint akit kínoznak, valòszìnű hogy Hongbin keze van a dologban, N pròbàlja csitìtani, Ken meg mèrgelődik. Megelègeltem az egészet. Felkeltem, az ajtòhoz trappoltam, majd feltèpve azt úgy kivàgtam, hogy egy pillanat alatt csend lett. Ki se kellett nagyon lèpnem a szobàbòl, hogy làthatò és èrezhető legyen dühöm.
- Pihenni szeretnék szerencsétlenek. - tudom nem voltam valami finom, de màr nem bírtam fèkezni magam - N kiteszi a lelkét értetek, ő is pihenn szeretne már. Ti meg mit tesztek? Ostoba ovisok mòdjàra bömböltök. Esküszöm ha nem kussoltok be ... - nem folytattam. Egyrészt mert èszrevettem döbbent arcukat, másrészt meg mert ahogy Ravi-ra néztem valami furcsàt vèltem felfedezni tekintetében. Megfordultam s visszatértem szobàmba jól bevàgva ismét az ajtòt.
- Igaza van. - hallottam Ravi hangjàt - Jogosan akadt ki.
- De... - Hyuk volt.
- Semmi de. - szólt erèlyesen dràga vezetőnk - Komolyabban kellene venni ilyen fontos műsor előtt mindent. Ez mindkettőtökre vonatkozik. - remélem a Hyuk-Hongbin pàrosra gondolt.
Több szó nem hangzott már el a kölcsönös jó éjt kìvànàson kívül. Örültem neki nagyon.
A nagy csendet, kis idő elteltével, szobàm ajtajànak nyitòdàsa majd csukòdàsa zavarta meg. Tudtam, hogy Ravi is végre pihenni tér. Nem mondtam meg? Vele osztozom egy szobàn. Nem bànom, ahogy azt sem, hogy egy ágy van s így az àgyon is osztoznunk kell. Még a horkolàsàt is el viselem. S miért? Igazàn egyszerű az ok. Kedvelem őt. Igaz talán túlságosan is, talán túl mélyen érzek.