Te vagy a jobbik felem

Túra 3.

(Egy kicsit rövid, egy kicsit talán zavaros, de ez utóbbi szàndèkosan. Remélem azért tetszeni fog azoknak akik olvassàk. 😊)

A másnap kegyetlen hangokkal jött el. Hongbin, hogy miért nem tudom de rájöttem hangjáról amit felismertem, valószínű két edényt összecsapva keltett minket.
Morcos voltam, s nem csak én. Ez most egy cseppet sem nyugtatott meg.
A kameràk termèszetesen vettek minket amint kimàsztunk sàtrainkbòl. Nem festettünk túl fényesen, de így legalább làthatta mindenki aki minket figyelt s figyeli, hogy mi is emberek vagyunk. Na mert ezt néha elfelejtik.
Csak egy köszöntés volt, aztán már úgymond tehettük amit akartunk. Egy amolyan elő műsor ez velünk.
Szerencsére azért tudtuk, hogy lesznek pillanatok mikor valóban magunk lehetünk, mikor nem figyeli senki mindemellett mozdulatunk.
Nos én egy ilyen pillanatnak hitt percet választottam arra, hogy elmerüljek gondolataimban. Észre sem vettem mikor kezdtem Ravi-t nézni amint elmèlyülten beszèlget N-el. Nem tudom pontosan mit éreztem, csak azt tudtam akkor, hogy nem akarom látni milyen bensőséges köztük a kapcsolat. Még akkor sem ha tudom, hogy drága vezetőnk szìve másé.
Ezért tartok most itt, illetve vagyok itt isten tudja hol az erdőben, jó pár órával a reggeli után, egyedül mint az ujjam. Nem félek, nem sirànkozom. De eszembe jut, hogy vajon a többiek mikor kezdenek keresni, vagy hogy egyàltalàn keresnek e. Biztosan keresnek, hisz a csapat tagja vagyok. Az idő ahogy telik úgy változik minden. Esni kezd az eső, a nap is elbùjt àtadva a helyét a délutáni, vagy esti szürkületnek. Nem tudom mennyi idő lehet hisz nincs nálam semmi sem. De nem bánom.
Vicces ugye? Nem félek egyedül egy erdőben az esőben àzva. Nyugodtsàgon kívül nem érzek mást.
- Leo!!! - hallok valahonnan egy hangot, majd többet ahogy nevem ismétlik. Keresnek engem én mégsem jelzem merre vagyok. Inkább csak leülök és vàrok.

A következő alkalom mikor nevem hallom már jóval halkabban szólítanak. Sőt mi több, màr csak egy hang szól melyet igazán nem ismerek fel, még ha elmém mást hitet el velem.
- Olyan butasàgot csinàltàl már megint. - N? De most olyan furcsa a hangja. De az még furcsàbb, hogy valami nedves érinti homlokom s arcom. Szòlnèk, de csak egy furcsa nyöszörgő hangra futja tőlem. Mi az isten van már? - Csak pihenj. - ő nem N. Látom is ahogy szemeim kinyitom egy pillanatra. Ravi..
Nem is tettem semmit. Igazság szerint úgy éreztem nemiség tudnék semmit tenni. Egy kissé gyengének èreztem magam.

Mikor felèbredtem egyedül voltam. Ám nem a sátorban hanem az egyik lakòkocsiban. Fel is ültem akármennyire hasogatott fejem. Mert igenis nagyon fájt. Ezt a furcsa pillanatot vàlasztotta valaki, hogy kinyissa az ajtót és bejöjjön a lakókocsiba. N jött. Gondterhelt vonàsai ellàgyultak szinte azonnal ahogy èszrevette fent vagyok, s egyben aggòdòvà is vált.
- Hogy érzed magad? - meg sem vàrta válaszom, közelebb jött s egyik kezét homlokomra tette - Rendben, nincs lázad. De azért jobb ha még pihensz. - elvaràzsolt valahonnan egy bögre teát. Vagy az eddig is nála volt? Fura. - Tessék ezt idd még míg meleg. - adta kezeimbe a bögrèt, amit aztán kitartòan szuggeràltam.
Biztos várt valamit, pár szót, de nehéznek bizonyult beszélnem.
- Úgy érzem nem vagyok jó vezetőtök. - rá néztem egyből - Nem vettem észre, hogy valami nincs rendben, hogy valami nyomaszt téged és ez lett a vége. - nyeltem egyet miközben úgy éreztem egy erős érzés fojtogat - Csak remélni merem, hogy egyszer bízol bennem annyira, hogy elmondod mi a baj, hogy aztán segìthessek.
- Szerelmes vagyok. - mondtam ki csak úgy, hirtelen, ezzel drága vezetőnkbe fagyasztva egy pillanatra a szavakat. Persze nem mertem már szemeibe nézni tovább.
- Oh... - megleptem tudom, de magamat is rendesen - ez jó dolog. - hangja aggòdòbòl valami egészen mássá vált - Ha szeretnél róla beszélni én itt vagyok. - csak megràztam fejem, hogy nem szeretnék róla beszélni - Rendben. De tudod, hogy hozzám bármikor jöhetsz. Ha tudok segítek neked. De most idd meg a teát és pihenj. Később hozok egy kis ételt. - megsimìtotta karom, aztán magamra hagyott. Pedig tudom küldeni, túlságosan aggódik és szívese szerint nem hagyott volna magamra. De tudja milyen vagyok s ezért ment.