Te vagy a jobbik felem

Túra 4.

(Leo Words to say című száma adott egy csepp ihletet. Imádom őt. 😍 Az nem kifejezès mennyire.)

Finom volt a tea, megkóstoltam. De nem tudta feledtetni velem, hogy N-nek elàrultam magam. Tudom nem mondja el senkinek, mégis volt bennem némi félelem. A tea lassacskán elfogyott. El is feküdtem s csak néztem ki fejemből. Egész addig tettem ezt míg nem jött egy újabb ember, hogy megnèzze mi van velem.
Ezùttal Hyuk jött, de csak csokit hozott és megölelt, nem maradt sokàig. Aztán alig telt el pár perc jött Hongbin is. Ő már tovább maradt és ő pár gyümölcsöt hozott nekem. Őutána Ravi jött. Rajta meglepődtem. Nem is azon hogy mit hozott, gyümölcslé volt és egy kis tea meg pár szem gyògyszer, hanem azon hogy miután ellenőrizte van e lázam egyszerűen lefeküdt mellém. Csak néztem rá értetlen fejjel. Ő meg mintha csak fejembe látna magàhoz húzott s àtölelt. Ő már ismert, jobban mint te a többiek s tudja nagyon jól hogy nekem erre van szükségem. Csak azt nem tudja, hogy senki mástól csakis tőle várom ezt s csakis neki engedem meg.
Ölelèsèben hamar el is àlmosodom s el úszó alszom. De vigyáz rám tudom. Mert mikor felèbredtem ő akkor is ott volt és azonnal ellenőrizte van e lázam. Nem volt.
- Gyere, ülj fel és egyél egy keveset. - elég bòlintanom és ő segít nekem. Jól vagyok, de annyira jólesik közelsége, hogy hagyom magam.
- Sajnàlom. - mondtam s ő kissé fura fejet vágott.
- Ugyan mit? - kis tàlban felvágott gyümölcsöt tesz kezembe.
- Mindent. - tudom mit akarok mondani mégis nehéz beszèlnem.
- Ne beszélj butasàgokat Leo. - kezèt vàllamra teszi és megsimìt ott. Rá nézek és... nem tudom őt nem szeretni.
- Fel kellene már kelnem. - gombóc nő a torkomban.
- Dehogyis. - vàg rögtön szavamba - Neked most pihenned kell. - mondani akartam valamit de megelőzött - És mielőtt azt gondolnád, hogy tönkretettèl mindent elmondom hogy nincs így. Az eső tönkretett pár kamerát így minimum két nap mire újra tudnak venni minket. - rám is mosolygott nyugtatàskèppen, biztos annak szánta mosolyát de engem csak felzaklatott vele - Szóval nyugodtan pihengess. Mire vesznek minket addigra te is jobban leszel. - bólintottam csak hogy jó - Egyél kicsit akkor, én meg megyek megnèzem Mit csinálnak a többiek.
- Nem maradnàl még? - bármennyire fáj akarom, hogy maradjon.
- De. - mondja csak és nem is mozdul. Én viszont igen. Fèlreteszem a gyümölccsel telt tàlkàt és àtölelem. Nem ellenkezik, nem tol el inkább hátam kezdi simogatni. Olyan megnyugtatò.
- Nem akarok egyedül lenni. - motyogtam vàllàra, de ő így is èrtette.
- Egy kicsit kijöhetsz majd. De csak kicsit amint jobban érzed magad. - az a fránya gombóc még ott van torkomban.
- Jól vagyok már. - testileg mindenkèpp, a többi nem számít.
- Szerintem még nem. De ha te azt mondod igen akkor hiszek neked. - sóhajt és tudom megint túlságosan aggódik ő is. De mégis eltoltam hogy szemeimbe nézzen. - Tényleg csak kicsit jössz ki és jól felöltözöl.
- Rendben. - bárcsak mernék elég bátor lenni s elég erős, hogy elmondjak neki mindent. De.. Nem tehetem. Nem szabadna még akkor sem elmondanom, hisz nem veszèlyeztethetem sem a banda sem az ő jövőjét vallomásommal.
- Ruhàk itt vannak. - mutat egy kis kupacra - Akkor kint megvàrlak. Kabátot is vegyél. - fel is kel mellőlem és már megy is. Magamra hagyott bolond s zavaros gondolataimmal.
De mert ki akartam menni így kissé túlzott lendülettel igyekeztem utána. Sietve takaróztam ki, majd vettem át ruhàim a ruhakupacbòl felöltözve. Aztán egy kabàtot magamra kanyarìtva már ott is voltam az ajtònàl. Egy pillanatig haboztam kinyitni. Láttam a kis üvegen keresztül, hogy odakint milyen jól érzik magukat a többiek. Ha most kimegyek elrontom a kedvük. Meggondoltam magam. Vettem is le a kabàtot mikor az ajtó kinyìlt.
- Azt hittem már baj van. - Ravi mosolygott rám, meg fogta kezem mintha segìtsègre lenne szükségem.
- Leo! - Hyuk túlzott lelkesedèssel futott felém - Meg kell ezt kòstolnod. Azt mondjàk a többiek nem jó. Pedig nem is rossz. - egy kicsit elègedett màlyvacukorra emlékeztető dolgot fogott kezèben.
- Hagyd már Hyuk. Alig jön ki te meg letàmadod. - száll vitába vele Ravi egybe a vèdelmemre kelve. De én meglepem őket.
- Hadd üljek le. Utána megkòstolom. - sírni lenne kedvem attól a sok figyelemtől amit tőlük kapok.
- Jó. - Hyuk úgy tűnik ennyitől is boldog lesz. Olyannyira hogy amint a többiekhez érünk nekem adja székét. Így abba ülök le és kóstolói meg végre azt a rondasàgot. - Na? Milyen?
- Egy kicsit égett.. - nem kifejezès mennyire rossz lett az a finom cukor így - Két keksz között finomabb lenne. - pròbàltam menteni a dolgot s úgy tűnt nem bontottam meg Hyuk-ot.
- Látjátok? Én megmondtam, Leo tudja mi a jó. - amint elfordult nem bírtam nem elmksolyodni rajta. El is takartam arcom, de N èszrevette s mutatta ujjàval hogy ő bizony nem árul el.
- Jól van te nagy szakács. De azért ne mèrgezz meg mindenkit. - Hongbin kicsit szivatta szegényt, mire Hyuk csak nyelvet nyùjtott rá.
Ravi-tòl kaptam teàt. Varàzsolt megint. Imádom. Túlságosan is imádom.
Mivel nem vettek a kameràk nem kellett visszafognunk magunkat semennyire. Jobban mondva a többiek nem fogták vissza magukat semennyire. Mert én csak ültem és néztem őket, és csak ritka pillanatokban mosolyodtam el. Olyanok voltak mint egy boldog, kissé bolondos család. N a gondoskodò anyuka, Ken az apuka többiek a komisz kicsik s én a kìvülàllò.
- Ravi az ugye? - N ràngatott vissza a valòsàgba kedves hangjàval. Hirtelen nagyon ijedten nèztem rá. Honnan tudja? Miért tudja? Bòlintottam csak végül, hisz láttam N szemeiben, hogy biztatok benne. - Nyugodj meg Leo, bizhatsz bennem. - tudom N, s érzem hogy lelkem egy kicsit megyugodott hogy nem egyedül cipelem màr ezt a súlyos titkot.