Te vagy a jobbik felem

Tùra 1.

A másnap túl hamar jött el. Igaz, hogy nem kellett korán kelni, de akkor is. N keltett mindenkit. Elmagyaràzott újra mindent, aztán mindenki kapott egy listát, hogy mit pakoljon be, s kèrte mindenki pakoljon be időre, majd hagyta hadd emèsszük a dolgot.
Személy szerint én azonnal mentem és álltam neki a pakolàsnak. Úgy gondoltam jobb minél előbb kész lenni. Pakolàs közben gondolkoztam, s úgy döntöttem, hogy az esti kiakasàsom, még ha jogos is volt, miatt bocsànatot fogok kérni a többiektől. Amint vègeztem meg is volt a tervem, hogy mivel fogok bocsànatot kérni.
Egy kis ebèddel.
Nem túl nagy a főzési tudomànyom, de úgy gondoltam, hogy ez megfelelő lesz. Meg amúgysem vagyok a szavak embere. Tudják a többiek is és èrteni fogjàk. Vagy ha nem majd elmondom.
El is foglaltam a konyhàt. Még csak a hűtőbe néztem be mikor Ken bejött. Csak inni akart s kèrdezte, hogy minden rendben van e. Amint vàlaszoltam ment is. Fura volt. De lehet csak nekem. Hamar eldöntöttem, hogy mit főzök, ezèrt a hozzàvalòkat ki is vettem a hűtőből.
Felvàgtam amit kellett, serpenyőbe dobtam, gázt gyùjtottam, minden jól ment mikor ismét jött valaki a konyhàba. Hongbin volt az. Ő már meg is kérdezte, hogy mit csinálok. Megmondtam ő pedig meglepődött, na meg aztàn mentegetőzött mikor közöltem, hogy miért főzök. Nem tartott sokáig, hogy magamra hagyjon. De az sem, hogy utàna a többiek is megforduljanak a konyhàban. Valahogy sejtettem, hogy Hongbin elmondta a többieknek amit megtudott. Vègülis nem bàntam. A magam furcsa mòdjàn elintèztem a bocsànatkèrèst.
Az ebéd kicsit lassan, némi segìtsèggel N rèszèről, de vègül elkèszült. El is fogyott minden. Aztàn nem kis meglepetèsemre megjegyezte az este két bűnöse, hogy màskor is főzhetnèk. Nos, szerintem nem csak engem lepett meg a dolog. De persze mivel az idő telt nem merenghettünk túl sokàig a dolgon. Hamar eljött a pillanat mikor menedzserünk megjelent a kisbusszal meg néhány kamerával. Volt aki bepakolja helyettünk tàskàink a kisbuszba. Addig minket vettek a kameràk. Egyszòval megkezdődött már indulàsunk  pillanatàban a műsor. A csomagok bepakolàsa hamar megvolt. Beültünk kisbuszunkba, s már csak a magunk örömère videòztunk, vagyis hát vettük magunkat.
Egy kis ideig zenét hallgattam. Hamar meguntam, hogy Ravi piszkàl. Mert megtette és èlvezte. Tudom, hogy így van, meg mondta is már. Ezèrt aztán nem maradt el az a pillanat sem mikor jól belé haraptam. S az sem mikor valahogy belefolytam èn is a többiek hülyülèsèbe. Persze csak a magam visszafogott mòdjàn.
Az út így elég hangosan telt. Szerèny vèlemènyem szerint menedzserünk inkább jött volna gyalog mint velünk. Ingerült volt mikor megèrkeztünk s magyaràzta, hogy ki kivel lesz egy sátorban. Nem ellenkeztünk, de nem is lepődtünk meg annyira a dolgon mint várható lett volna. Ken és N, Hyuk és Hongbin, majd én és Ravi. Ezek voltak a pàrosìtàsok. Miután ez megvolt menedzserünk àtadta a stafétát vezetőnknek, majd magunkra hagyott. N mondta ugyan, de tudtuk, vagy legalábbis sejtettük, hogy minden párosnak magànak kell megoldani a sàtor felàllìtàsàt.
Mondanom sem kellene azt hiszem, hogy mennyit bènàztunk mind a dologgal. Bár azt hiszem ha nem Ravi-val lettem volna akkor még bènàbb lettem volna. Nem tudom mennyi időbe telt felàllìtani a sátrakat, de a vègère már nem volt semmihez kedvem. Pedig még koràntsem volt vége a feladatoknak.
A következő feladat faàgak gyűjèse volt az esti tàbortűzhöz. Ez persze azt is jelentette, hogy úgy kell gondolkozni, hogy legyen bőven fa majd mert megeshet, hogy majd főzni is a tàbortűznèl fogunk. N mint jó vezető kért minket, hogy ne menjünk túl messzire. Így is tettünk. Sőt, el sem tàvolodtunk egymástól. Közösen valahogy tovább tartott a dolog. De megèrte. Jól éreztem magam. Rég èreztem ilyet. De tènyleg.
Az ágak szedèse után amolyan szabadfoglalkozást kaptunk. Ennek is örültem. Térerő alig volt. De nem zavart mert fènykèpezni anèlkül is tudtam. Fákat, leveleket, virágokat, minden àltalam szèpnek ítélt dolgot lefotòztam. Néha magam is, csak úgy. De végül a magamròl készült képeket kitöröltem. Nem voltam elègedett meg arra a döntèsre jutottam, hogy a termèszetet előnyösebb és szebb megörökìteni.