Az ébresztőm hangos sivítizására keltem. Lecsaptam azt, majd feltápászkodtam. Elvettem a telefonom a töltőről, és akkor láttam meg, hogy ma randizom Shawnnal. Hatalmas vigyor terült el az arcomon, majd a szekrényemhez léptem, és előszedtem egy egyszerű, szokásos ruhát, majd úgy döntöttem, hogy a nap későbbi részében egy egyszerű, itthoni göncben maradok. Elmentem a fürdőbe, majd lezuhanyoztam, és felöltöztem. Lebattyogtam a konyhába, majd elkezdtem reggeli gyanánt piritóst gyártani, közben pedig gondolkoztam. "Hogy is jutottam ide? Hogy 19 évesen, szüleimtől lelécelve, az exemmel randizom? Ő segített megtenni azt a lépést, amit nagyon rég meg kellett volna. Ő miatta tettem meg ezt a lépést. Ő miatta vagyok most boldog. " elmélkedtem. Egyszercsak csengettek, mire összerezzentem. Az ajtóhoz mentem, majd kinyitottam. Nem kellett volna.
-Te meg mit keresel itt? -kérdeztem idegesen a volt férjem.
-Azt hitted, ilyen könnyen feladom? -lökött félre, majd bejött a házba.
-Takarodj, Michael. -vágtam a szavába.
-Azt már nem. Tudod, eléggé rossz hírnevem lesz, ha kitudódik, mi is volt köztünk. -nevetett, majd közelebb lépett. -Szóval. Vagy újra az én kicsi feleségem leszel, és akkor még a családodat is támogatom. -sarokba szorított, de az ajtó még mindig nyitva volt. -Vagy itt helyben megöllek. -vigyorgott.
-Ennyire kurvának nézel? Nem kell a pénzed, rohadék. -förmedtem rá.
-Nana, baba, így nem beszélünk apucival. -a zsebèből elővett egy bicskát, majd a nyakamhoz szorította. -Vagy ezt a nagyon éles pengét végighúzom a szép kis nyakadon. -vigyorgott. -Megértettél?
-Igen. -mondtam elcsukló hangon.
-Igen... -várta, hogy befejezzem.
-Igen, apuci. -a könnyeimmel küszködtem.
-Jó kislány. -a kést elvette a nyakamtól, de még mindig sarokba szorított. De egy valamit elfelejtett. Nyitva volt az ajtó. Ebben a pillanatban Nash és Shawn lépett be az ajtón.
-Te meg mi a francot keresel itt? -a bátyám azonnal a volt férjemnek ugrott, kiszabadítva engem a sarokból. Shawn szorosan magához ölelt, miközben Nash visszafogta az örjöngő Michaelt.
-Emily, te rohadt nagy kurva! Itt még nem végeztünk! -üvöltötte.
-De, igen. -vágta rá Nash. -Em, ugye nem bántott? -pillantott rám.
-Csak akart. -szipogtam.
-Azt hiszem a rendőrségről egy darabig nem jössz ki. -nevetett a bátyám, majd kitolta a házból, és felhívta a rendőröket. Shawn még mindig ölelt. Úgy éreztem biztonságban vagyok.
-Minden rendben? -megemelte az állam, így a szemembe tudott nézni.
-Mostmár igen. -egy apró mosolyt erőltettem az arcomra. -Köszönöm.
-Nincs mit. -mosolygott.
-Hogy hogy jötettek? -érdeklődtem.
-Ügyeket intézünk, csak előtte be akartam nézni hozzád. -válaszolt Shawn helyett Nash. Elengedtük egymást, majd odaléptem a bátyámhoz, és őt is megöleltem.
-Rendben vagy? -húzodtam el tőle.
-Persze. -mosolygott. -Viszont nekünk most mennünk kell. -engedett el, majd Shawnnal együtt elköszönt. Mikor Shawn ellépett mellettem, még odasúgta "Este jövök." , majd mindketten kiléptek az ajtón, és becsukták azt.Na igen, újra itt vagyok.
Elnézést a kimaradásért, csak elvették a telóm. Igyekszem a héten bepótolni az elmaradásom.
Love you all,
Anna. ♥️
YOU ARE READING
Message... from you. (S.M.)
FanfictionAz egész életem megváltozott, amikor hajnali egykor megrezzent a telefonom. Te írtál. Az az ember, akit mindennél jobban szerettem. És aki elhagyott.