Az ébresztők kórusára keltünk. Konkrétan mindenkinél szólt valamilyen képpen.
-Jóreggelt baba. -nyomott egy puszit az arcomra Shawn. -Hogy érzed magad? -kérdezte.
-Jóreggelt. -mosolyodtam el. -Már jobban. -válaszoltam. Felöltöztünk, rendbe szedtük magunkat, majd lementünk a konyhába.
-Jóreggelt. -intett Cam, majd elénk tolt 2 pohár kávét. Biccentettünk, majd leültünk és mindketten elfogyasztottuk az említett italt. Szép sorjában mindenki megérkezett.
-Szóval. -szólalt meg Nash, mikor már mindenki lent volt. -Van buszbeosztás? -érdeklődött a bátyám.
-Épp akartam mondani. -forgatta a szemét Cam. Én csak kuncogtam egy aprót, majd Shawn vállára hajtva a fejem, hallgattam tovább a beszélgetést. Ő átkarolta a derekam, majd egy puszit nyomott a fejtetőmre. Elmosolyodtam, majd újra teljesen Camre figyeltem.-Szóval. Itt a lista, ki melyik buszon lesz. -tette le az asztalra a papírokat, majd elhagyta a konyhát. Mi az "A busz"ra lettünk kijelölve. Fél óra múlva már mindenki bepakolt, és a buszon ültünk.
-Mindenkinek megvan mindene? -kiabált Nash a busz elejéből.
-Jah. -mondta mindenki.
-Akkor ez nem a te telod Aaron? -mutatta fel Nash a telót.
-Öhm.. de- nevetett fel kínosan Aar, majd elvette a telefonját. Végre elindultunk, kb mindenki bealudt az első egy órában. Shawn a vállamra dölve aludt én pedig bedugott füllel meredtem ki az ablakon, amikor egyszercsak megrezzent a telefonom. Egy üzenetem jött.
"Michael: Még koránt sincs ennek vége babygirl."Huuh. Új rész. Remélem mindenkinek elnyeri a tetszését.
Love you all,
Anna ❤️
CZYTASZ
Message... from you. (S.M.)
FanfictionAz egész életem megváltozott, amikor hajnali egykor megrezzent a telefonom. Te írtál. Az az ember, akit mindennél jobban szerettem. És aki elhagyott.