Röpke gondolatok

Hideg szék

Csend van, egyedül vagyok. Egy üres szobában ülök egy hideg székben.

Fázom. A szobában nincs se ablak, se ajtó, villany sem ég, még is világos van.

Hófehér falak. Felnézek a magasba, észreveszem, hogy ez nem is egy szoba hiszen nincsen plafon.

Lelkem falai, amik túl magasak, hogy bárki is átmásszon rajtuk.

A csillagos eget csodálom, majd a holdat, épp telihold van.

Gyönyörű, mindig is szerettem nézni a csillagos eget.

Homályosodnak a csillagok, egyre kevésbé látom őket... Felhősödik...

Elkezd szemeregni az eső. Szomorú tekintettel bámulom a földet.

Az eső egyre jobban esik, már már szakad.

Mintha az érzéseimet tükrözné. Teljesen átáztam... Folynak a könnyeim. Felnézek az égre.

Fájdalmamban felkiáltok:

"Miért?"

Fáj... Megőrülök! Kérlek, találj rám! Törd szét a falakat és érj hozzám..!! Ölelj szorosan!

Melegséged felolvasztja megfagyott szívem, az eső abbamarad, kisüt a nap, és lám egy szivárvány.