Röpke gondolatok

Csalódás

Sziasztok! Ezek a szavak sorra gépelték be magukat, bármennyire hihetetlen. Én.. én csak néztem, és hagytam, hogy megíródjon. Szerencsére nincs köze az életemhez, tehát ne gondolja senki azt, hogy éppen ezt élem meg. :D

Megfogtad a kezem,

de én ellöktelek.

Megérintetted a vállam,

én fintorogva léptem odébb.

Pillantásodban láttam,

ahogy sóvárogsz utánam,

de én ezt sem akartam hagyni neked.

Azt akartam, hogy szenvedj,

hiszen megérdemelted.

Eléd léptem és a kezem a szemed elé helyeztem.

Ezt suttogtam:

„Ne nézz rám többé,

ne akarj megérinteni,

ne akarj hozzám szólni,

ne akarj rám nézni.

Nem kérem, hogy felejts el,

emlékezz minden egyes közös pillanatunkra,

ami boldog volt, és arra is,

ami kevésbé.

Emlékezz, és szenvedj.

Szenvedj, ha már kihasználtál.

Szenvedj te mocsok, mert

megérdemled!"