Az ördög táncosa[BEFEJEZETT]

13

(zene ajánlott)

Az életem a feje tetejére állt.Össze-vissza gondolatok.Össze vagyok zavarodva.Én már azt se tudom,hogy mi legyen.

Harry már rég visszaaludt, s most békésen itt szunyókál mellettem.

Amikor vele vagyok minden annyira normális.Úgy érzem magam, mint amikor Ő még köztünk volt.Kiegyensúlyozottságot és békét érzek.Annyira jó ez az egész,de valahogy minden elrontódik.A rémálmaim,Evan és az Ő állandó próbálkozásai.

Például itt van az apám.Már ha lehet őt így nevezni.Csak felbukkant a semmiből,és úgy csinál,mintha semmi se történt volna.Pedig azt hiszem mindenről ő tehet.Vagy is pontosítanom kell.Csak a lavinát indította el.De onnantól kezdve az egész megdőlni látszott.

-Kicsim,miért nem alszol?-hallok meg a párnák között egy álmos hangot.

-Mert nem tudok.

-Akkor mit szónál ahhoz ha-kel ki a takaró rejtekéből-, csinálnánk egy csésze kávét megfognánk a pokrócokat és kiülnénk a tetőre megnézni a Napfelkeltét?

-Azt,hogy imádom,amikor tudod mire van szükségem-mosolyodok el.

Egy perc sem kell, s már lent vagyok a konyhában,s miután felkészítem a fekete,koffeines löttyöt előkeresem a bögréinket,s bele töltöm a forró italt tejjel és cukorral.Óvatosan manőverezek el a szobámig,ahol mosolyogva konstatálom,hogy Harry már kint ül.Kiadom a csészéket,s megfogom Harry segítő kezét.

Betakaródzunk a plédekbe,s néztük a lassan világosodó égboltot.

Az idő valahogy most nem volt fontos.Elvesztem ölelő karjaiban.A csillagok helyét átvette egy nagyobb,fényesebb.Éreztem a meleg,lágy sugarait az arcomon,s úgy érzem,hogy most csak engem és Harryt világít meg.Csak mi vagyunk.

A hajnali csendben egymásnak.Mintha ez örökké tarthatna.

Emlékszem,alig ismerem másfél hete,de olyat éreztem vele,amit eddig soha.Emlékszem az első estére mikor megláttam.Akkor még a vad és csábító Krystal voltam

De most úgy érzem ismét a megtört Avril vagyok,akinek hiányzik a nővére.

-Bárcsak örökre itt maradhatnék veled!