Az ördög táncosa[BEFEJEZETT]

10

"Kora tavasz volt.Kellemes fű illat lengte be a környéket.A madarak halkan csiviteltek.A Nap lágyan sütött.A szél kellemesen fújt.A dobon ültem és Aprillal beszélgettem.Valami oltári nagy baromságot mondott,mert már fájt a hasunk a röhögéstől.Hogy pontosan mit arra nem emlékszem.Majd megcsörrent Ap telefonja.Épp a lázadó Rocker stílusát élte és valami szörnyű BVB szám volt a csengőhangja.Aztán felvette és az órákig tartó boldogság egy perc alatt eltűnt az arcáról.Nem mondott semmit,csak összeszedte a cuccunkat és indultunk.Egész úton nem szólt hozzám.A bejárati ajtóban megállt,hozzám fordult és azt mondta:

-Figyelj húgi!Ugye tudod,hogy mi mind nagyon szeretünk téged?Belőled egy csodálatos lány lesz,amikor felnősz,de anélkül nem lehet valaki teljesen emberi, ha nem él át rossz dolgokat.Ha bemegyünk,akkor lehet,hogy egy ilyen rossz dolog fog bent fogadni,de nem szabad emiatt összetörni,okés?-mondta és hosszasan megölelt.

Én pedig csak bólintottam.Fogalmam se volt mi is volt az amit mondott,és miért tette de csak helyeseltem.

Kinyitotta az ajtót és bementünk.Bár csak ne láttam volna azt amit,akkor.

Anya a konyhakövön feküdt.Eszméletlen volt,lila foltok takarták testét.A földön összetört edények,tányérok terpeszkedtek.A ház csendes volt,csak a falon lévő óra kattogása törte meg a némaságot.A táska kicsúszott a kezemből és tehetetlenül borultam édesanyám mellé.

Mindezt az apám tette"

-Krystal,kincsem hallottad mit mondtam?

-Bárcsak ne  halottam volna!Mit képzel magáról?Mit keres itt?

-Nem tudom,azt mondta látni szeretne...

-Elmúltam 18,jogom van eldönteni akarom-e látni és nem szeretném.

-Csak hallgassuk meg miért van itt,aztán még mindig kipakolhatjuk a szűrét.

-Rendben-mondtam kissé sem boldogan,majd karba tett kezekkel bámultam kifelé.

Az út elég gyorsan eltelt.Éppen  hogy csak megállt az autó kipattantam és becsörtettem a házba.Dolgozott bennem a düh,a harag és a kíváncsiság.

A nappaliban viszont nem várt meglepetés fogadott.Egy jól öltözött,elegáns férfi ült a kanapén.Pont úgy nézett ki,mint a 6 évvel ezelőtti képeken.Még mielőtt lecsúszott volna.

-Maga?-csak ennyit tudtam kinyögni.Eléggé meglepődött és szerintem rosszul is esett neki,hogy magáztam,de...Basszus ez olyan mint egy soha végetnemérő  rémálom.

-Szia Avril!

-Nem szeretem,ha így hívnak.Bár ezt te nem tudhatod...Mégis mit keresel itt?

-Szeretnék rendben hozni mindent.

-És erre több mint 3 év kellett?

-Azt hiszem én kettesben hagylak titeket egy kicsit-szólt közbe anyu.

-Okés,úgyse beszélgetünk sokáig-néztem "apámra" sokatmondóan.

Megvártam amíg kisétál a szobából és becsukja maga mögött az ajtót.

-5 percet kapsz arra,hogy mindent elmagyarázz!

-Na de Avril,kérlek...

-Mondtam már, hogy ne hívj így, és amúgy csak 285 másodpercet maradt.

-Mégis mit akarsz mit mondjak?

-Hogy még is hol a faszomba voltál az elmúlt években?

-Erre-arra-rándít vállat.

-Játszhatunk így is-mosolyodok el ördögien.Behunyom a szemem és elképzelem amint a falhoz csapódik.Mikor kinyitom a szemem boldogan konstatálom,hogy valóban így történt.

-Akkor újra meg kell kérdeznem vagy válaszolsz is?

-Mit,de mégis,mi a fasz ez?-kérdezte dühösen,és láttam ahogy ennek következtében a feje elkezd vörösödni.Még jobban a falhoz préseltem és elkezdtem fojtogatni,anélkül,hogy  egy újjal is hozzáértem volna.

-Ki vagy te?

-Én?Az ördög táncosa.